Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-25 / 8125. szám

Népszabadság, 1991.szept.21 Konya-botrány az Alkotmánybíróságon (Munkatársunktól.) Lapunk értesülése szerint botrányos jelenetek színtere volt pénteken az Alkotmány­­bíróság, ahová Solyom László elnök hívta meg a parlamenti pártfrakciók képviselőit. A ta­lálkozón az Alkotmánybíróság­ról, a rá vonatkozó, még el nem készült jogszabályok ter­vezeteiről, jog- és hatásköri kérdésekről cseréltek eszmét a honatyák és az alkotmánybí­rák. A tanácskozáson a bírói tes­tület több tagja társaságában részt vett dr. Halmai Gábor főtanácsos, az Alkotmánybíró­ság munkatársa is. A Magyar Demokrata Fórum képvisele­tében dr. Kónya Imre frakció­­vezető azonban kifogásolta az BALSAI: Az igazságszolgáltatásban nem lesz tizedelés (Tudósítónktól.) Még az ősszel tető alá akar­ják hozni a bírósági szervezeti törvényt és az ügyészségi tör­vény módosítását, amelyek tartalmazni fogják a vezető tisztségviselők pályáztatási rendszerét is. Egyebek mellett erről is be­szélt Balsai István igazságügyi miniszter a Székesfehérváron pénteken tartott megyei össz­­bírói értekezleten. Ismét hang­súlyozta: a bírói kar legitim, s korábban sem volt komoly po­litikai tényező. A tanácskozást követően rövid beszélgetésre kértük a minisztert. — A bírák és az ügyészek bizonytalanok, féltik az állásu­kat. Megnyugtatásul mondta azt, hogy a bírói kar legitim­nek tekinthető? — őszintén mondom ezt, mint ahogy máskor is így gon­doltam. Az állásokat illetően nincs ok nyugtalanságra. Bírói munkakört csak bíró tölthet be, ügyészit pedig csak ügyész, a pályáztatás pedig annyit tesz, hogy a szakmai körből más is indulhat. A vezetői ál­lások törvényes megújításáról van szó, s nem valamiféle ti­zedelésről. — Vagyis elsősorban szak­mai követelményeket támasz­tanak. — Szakmai és életkori kö­vetelményeket. Másról nem le­het szó, hiszen a bírák, ügyé­szek nem politizálhatnak. Leg­feljebb ennyiben lehet politi­kai követelményekről szólni. — A koalíciós pártok egyik­másik képviselője ugyanakkor meglehetősen erős hasonlato­kat használ a birákkal, ügyé­szekkel kapcsolatban. — Ezek politikai nyilatkoza­tok, amelyek valamely éppen aktuális nemzetközi vagy bel­politikai történéshez kapcso­lódnak. Nem kell őket azonnal kormányfeladatnak tekinteni. Az igazságszolgáltatásért én vagyok a felelős, a döntéseket én hozom. A bírói vezetés va­lóban legitimálásra szorul, s ez, -bár nekik megvan a veze­tőjük, az ügyészekre is érten­dő. Egy jelentős közhatalmi tényezőről van szó, s nem az elmúlt rendszer miatti felelős­ségre vonásról. — Az ügyészségnek az Igaz­ságügyi Minisztérium alá ren­delését várhatóan többen bí­rálni fogják, ön említette, hogy az ügyészi szervezet jö­vőre kerül a tárca fennhatósá­ga alá, a pályázatokat viszont lehetőleg még az idén ki sze­retnék írni. Nincs itt ellent­mondás? — A bírálatokkal mi is szá­moltunk, de a koncepció első egyeztetésén az elképzelés ked­vező fogadtatásra talált. Bí­zunk abban, hogy a parlamen­ti képviselők minősített több­séggel elfogadják majd. Nem hiszem, hogy ebben a kérdés­ben aktuálpolitikai szempon­tok játszanak szerepet. Az ügyészi pályázatok pedig a ké­sőbbi szervezeti változás ese­tén is legitimnek minősülnek. D. Szabó Zoltán ő jelenlétét, és felszólította az Alkotmánybíróság elnökét, ha­ladéktalanul küldje ki a te­remből. Halmai ugyanis — érvelt Kónya — a közelmúlt­ban aláírta a Nyilvánosság Klub egyik állásfoglalásét, amelyben a klub alkotmány­­sértéssel vádolta meg a kor­mánykoalíciót. Sólyom László nem tett eleget Kónya követe­lésének. Felhívta a képviselő figyelmét arra, hogy ha van olyan épület Magyarországon, amelynek falai között nincs helye semmiféle politikai csa­tározásnak, az Alkotmánybíró­ság székháza mindenfélekép­pen ilyen hely. Dr. Kónya ezt hallva felállt, és kivonult a teremből. Hamarosan követte őt a Kisgazdapárt képviselő­je, Böröcz István is — bár ő hátrahagyta a pártja jogász szakértőjét. A történteket mindenki ta­nácstalanul szemlélte. A kép­viselőket — akkor már csak ellenzéki honatyák voltak a teremben —, mint az egyik jelenlévő elmondta, mélyen felháborította Kónya maga­tartása, az, hogy utasításokat próbált adni az egyik legma­gasabb közjogi méltóságnak, az Alkotmánybíróság elaöké­­nek. Halmai Gábor nem kí­vánta kommentálni a történ­teket. F. Gy. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom