Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-25 / 8125. szám

Magyax Hírlap. . 1991.szept.21.

9J

hogy a: MDF országos elnöksége „egyetértett abban, hogy Kónya Imre politikai vitairata a benne megfogalmazott stratégiai célokat tekintve — így a szövegösszefüggésből kiemelt történelmi igazságtétel és a sajtót érintő kérdéskör is — az alkotmányosság alapján áll". Hogyan szól az ön személyes i olvasata?

— Én semmiféle antidemokratikus szándék nyomára nem bukkantam, s kifejezetten jó alkalmat adott ez a munka ahhoz, hogy elgondolkodjunk például a sajtóról. Sajtószabadság van, a magántulajdonban levő lapoknál az újságírók azt imák, amit akarnak, felelnek érte saját lelkiismeretük, a társadalom és végső soron a történelem előtt. Más a helyzet a közszolgálati médiumoknál, a rádiónál és a televíziónál, hiszen ezeket a magyar adófizetők pénzéből tartják fönn. Márpedig az adófizetők többsége a kormánypártoknak és a kormánynak szavazott bizalmat Az az abszurd helyzet állt elő, hogy a többségben levő adófizetők pénzéből a kisebbség szája ízének megfelelő szólamok hangzanak el a közszolgálati médiumokban, főként a rádióban. Meggyőződésem, hogy a rádióban és a televízióban elfogadhatatlanul nagy számú műsor nem szolgálja a rendszerváltozást, s megkísérli manipulálni a tényeket. Közvélemény-kutatási adatok elemzése során felfigyeltünk arra, hogy a megkérdezettek egyéni helyzetüket jobbnak ítélik, mint a társadalomét, az országét A saját jövőképüket látják, az ország jövőképéről nincs ismeretük. Szakemberek szerint ilyen válaszok tömeges azonossága akkor alakul ki, ha a kormány nem tudja „eladni” magát Egy pillanatig sem vitatom, hogy van ebben igazság, s ez az MDF-re is vonatkozik. Csakhogy a szakemberek arra is fölhívták a figyelmet, hogy sokkal könnyebb manipulálni egy egész társadalom véleményét mint az egyén saját helyzetéről alkotott véleményét. A manipulációk fenyegető mértéket öltöttek egy olyan időszakban, amikor a törékeny demokrácia megerősödéséhez hitre és bizalomra lenne szükség. A kritikából mindannyian tanulunk, a manipulációkat azonban nem tűrhetjük. Erről szólt Kónya Imre munkája is.

—Nem lenne helyesebb megfelelő színvonalon vitatkozni a rombolónak vélt nézetekkel ahelyett, hogy megkísérlik elhallgattatni a „nem tetsző" műhelyeket?

— A nézetekkel lehet és kell vitatkozni, ez a demokráciában alapszabály. Az eszközökről azonban nem tudunk vitatkozni, ha azok nem a gondok őszinte feltárását és megoldását, nem a vélemények ütköztetését, hanem a másik lejáratását, szétrombolását, a jövőkép megsemmisítését szolgálják.

— Biztos ön abban, hogy erről van szó?

— Eszemben sincs általánosítani, de túl sok az elrettentő példa ahhoz, hogy ne lépjünk föl a tendencia ellen.

—Mire készülnek?

— A magyar polgárok által, költségvetési pénzből fenntartott közszolgálati médiumok nem maradhatnak az ellenzék kezében, ezt a luxust a kormánykoalíció nem engedheti meg magának. Legyen komoly kontrollja a rádió és a televízió működésének, s ez nem azonos azzal, hogy a médiumok kerüljenek a kormány felügyelete alá. Remélem, végre sor kerülhet az alelnökök kinevezésére, és ez elindíthat egy egészséges folyamatot a rádióban és a televízióban. Tudom, kemény szavak ezek. Elszántságunk abból táplálkozik, hogy biztosak vagyunk igazunkban és abban is, hogy a társadalom többsége támogat bennünket a médiumok ügyében, s erről nemcsak a megyegyűléseken győződtünk meg. Kónya Imre tehát „ráérzett” a közhangulatra. Több szempontból vitatkozom tanulmányával, nem helyeslem, hogy konkrét jogszabálytervezetet adott közre például a nyugdíjakkal kapcsolatban, s az sem jó, hogy más ügyekben konkrét magatartásformákat vagy cselekvési irányokat fogalmazott meg. Vitáink ellenére azonban mi még ugyanazok a magyar demokraták vagyunk.