Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-03 / 8111. szám
Népszabadság, 1991. augusztus 31 f Kupa programja szertefoszlik — mondja Soós Károly Attila „A Kupa-program a bukás felé halad" — ezzel a blikkfangos címmel tartott az Országgyűlés keddi ülésnapjának szünetében sajtótájékoztatót Soós Károly Attila, a Szabaddemokraták Szövetségének egyik gazdasági szakértője. Nemcsak súlyos e kijelentés, de egyben azt az érzést is kelti, mintha a legnagyobb ellenzéki párt megvonta volna — egyébként soha ki nem mondott — bizalmát a szakértő pénzügyminisztertől. Soós Károly Attilát arról kérdeztük: miért kell rögtön „eltemetni” a Kupa-programot? — A Kupa-program eredetileg erősen antiinflációs és gyors privatizációt előirányzó program volt. Az első probléma mindjárt az, hogy törvényjavaslatokat alig nyújtott be a kormányzat. Természetesen döntött a parlament a kárpótlásról és az egyházi vagyon visszaadásáról is, amelyek formálisan benne vannak ugyan a Kupa-programban, de ellentmondanak szellemének. További probléma, hogy az adott módon elfogadott kárpótlási törvény, továbbá a másik két beígért kárpótlás, az egyházi vagyon rehabilitációja és a világkiállítás vállalása a program antiinflációs élét elveszi. — Ogy veszem észre, mintha Kupa miniszter úr bizonyos áldozatokat hozna, hogy hagyják békében megvalósitani eredeti programját. — Hogy áldozatokat hoz, azt én is látom. De hogy a programot véghezvinné, azt éppen azért nem látom, mert a szükséges törvényeket nem nyújtották be. A program erre az évre inflációellenes harcot hirdetett meg, de én a szigorú monetáris politikán kívül ennek nyomát se látom. A privatizációban pedig nem történt semmi. Készül a kormány privatizációs stratégiája, de erről a parlament még semmit nem tud. Nincs még privatizációs törvény sem. Lassú az előprivatizációs törvény végrehajtása — lassúbb, mint Lengyelországban és Csehszlovákiában. Tudomásom szerint nem történt érdemi előrelépés az Állami Vagyonügynökség meghirdetett átalakítása terén sem. — De már így is tucatnyi jelentős gazdasági törvényt kell a parlamentnek megalkotnia. Van még mód arra, hogy a „futószalagra” újabbak kerüljenek fel? — Tizenöt olyan törvényjavaslatra lenne szükség a program szerint, amit ebben az évben kellene törvényerőre emelni, de ami még mindig nincs benyújtva. A földtörvényre, az adótörvényekre, az állami vállalatok működtetéséről szóló törvényre gondolok, hogy csak néhányat említsek, s a szövetkezeti törvényt is meg kellene tárgyalni. Ezt ugyan beterjesztették, de valószínűleg átdolgozásra visszavonják majd. További tíz olyan nagyon fontos törvény van még, amelyet az idén és jövőre kellene meghozni. Ezeknek még nyomuk sincs. — Az Országgyűlésben folyik a központi jegybankról és a pénzintézetekről szóló törvénytervezetek vitája. Beterjesztették az államháztartási törvény tervezetét is. — Ez nem alkalmas arra, hogy megkezdődjék az államháztartás érdemi reformja. Nem készülnek továbbá olyan tervezetek, amelyek csökkentenék az állam feladatait. Jövőre emiatt a költségvetés megalkotása és végrehajtása rendkívül problematikus lesz. Ez egyre több helyen okoz majd súlyos működési zavarokat. Hiányzik tehát a felkészülés a jövő évre. Az adókoncepció körvonalai már ismertek, de a legjobb adórendszer sem tudja ellátni feladatát, amennyiben az adóteher túlságosan magas. November után, a költségvetés tárgyalása miatt, aligha jut majd idő további gazdasági törvények megalkotására — tehát azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket nem nyújtottak be, azokból minden bizonnyal nem lesz már törvény. Ilyen körülmények között elmondható: a program fő céljai nem látszanak megvalósulni. Merényi Miklós
