Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
Magyar Hírlap, 1991.szept.16 is — éppen a pánailan tájékoztatás érdekében. A törvény ennek felel meg. Úgy tűnik, a kormány számára terhessé vált, hogy a törvényhez — és rajta keresztül az MDF-SZDSZ közötti akkori megállapodáshoz — alkalmazkodjék. Kónya Imrének a Magyar Hírlap szeptember 5-i számában olvasható megnyilatkozása (tanulmánya! — a szerk.) a véleményemet megerősíti: ,A rádió és a televízió irányításában, arculatának megváltoztatásában, teljes átalakításában a kormányzati pozíció elvileg óriási lehetőséget biztosít számunkra." Az alkotmány értelmében azonban a törvény megváltoztatásához kétharmados többség kellene, ezzel pedig a koalíció nem rendelkezik. Maradt tehát, hogy vagy betartja a törvényt, és egyeztet a köztársasági elnökkel (amit láthatóan nem akar), vagy nyomást gyakorol rá, és a jogszabály bárki számára érthető szövegébe — az általa egy évvel korábban megfogalmazott indokolással szemben is! — megpróbálja belemagyarázni, hogy az tulajdonképpen nem is azt jelenti, amit magyarul jelent. Debreczeni József másik elképzelése az, hogy Göncz Árpád a „magyar alkotmányos berendezkedés" szerint eddig nem rendelkezett legális hatalommal. Azt számára az Alkotmánybíróság azzal teremtené meg. ha nem adna igazat az MDF-es álláspontnak. Ez a hatalom ellentétes lenne az általa közelebbről meg nem nevezett parlamenti demokráciák gyakorlatival is. Nem kívánok Debreczeni József magabiztos alkotmányjogi ismereteivel részletesen foglalkozni. Fel szeretném azonban hívni a figelmét, hogy magyar nyelven is hozzáférhető nagyon sok nyugati alkotmány, és célszerű lenne, ha saját elképzelései helyett inkább.azok megoldásait tekintené a „parlamentáris köztársaságok gyakorlatának." így elkerülhetné, hogy például ilyeneket állítson: „Parlamentáris köztársaságokban (...) természetesen van még egy fontos biztosíték az alkotmányos működést megzavaró konfhktusok kiküszöbölésére. Az államelnököt a parlament választja. Az ott meglévő erőviszonyok (melyek a kormányban is leképeződnek) ily módon természetesen meghatározzák az elnök személyét is. Nem fordulhat tehát elő, hogy az államfői székbe a kormányfővel szemben álló politikai erő embere, a közhatalmi működésbe pedig ezáltal állandó feszültség- és zavarforrás kerüljön." Nos — előfordulhat. Szeretném emlékeztetni, hogy a köztársasági elnököt nem minden parlamentáris köztársaságban a parlament választja. Van, ahol a nép, máshol a parlamenttől különböző testület (Németországban a Szövetségi Gyűlés). A köztársasági elnök és a parlament mandátumának az időtartama pedig gyakran nem esik egybe. A Debreczeni József által a parlamentáris köztársaságokban (így, általá, ban!) „természetesen meglevőnek" ; vélt „biztosíték” így inkább a jogi is- i méreteinek a birodalmában létezik. De a hatalmi ágak megosztásán alapuló valódi demokráciák működéséhez : ilyen „biztosítékra" nincs is szükség ' Nem kívánok belemélyedni Debreczeni Józsefnek abba a sajátságos eszmefuttatásába se. amikor a köztársasági elnök szerepéről, hatásköréről szólva az általa elképzelt „alkotmányos berendezkedést" tartja meghatározónak, szemben a hatályos alkotmány szövegével. Olvassa el figyelmesen az alkotmány — jelentős részében talán általa is megszavazott — rendelkezéseit, és be kell látnia, hogy a köztársasági elnöknek mégiscsak komoly hatásköre van. Azt nem az Alkotmánybíróság hozná a közeljövőben létre. Remélhetőleg megtalálja az elnök felelősségéről szóló rendelkezést is. amely bizony — Debreczeni József vélekedése ellenére — nemcsak büntetőjogi: „A köztársasági elnök a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmány vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti." Ez nem antidemokratikus, kontroll nélküli hatalom, ahogy szerzőnk állítja. A hatalom megosztásának elméletében pedig célszerű lenne, ha a szerző túljutna Montesquieu hármas rendszerén. A modem demokratikus alkotmányok pl. a köztársasági elnöknek máshol is jelentős hatáskört biztosítanak, akár jogalkotásit is, A kineve• zési jogkör pedig általában megilleti őket — és gyakran ellenjegyzés nél, kül. (A portugál alkotmány ír elő a miénkhez hasonló miniszterelnöki kontrollt. de nem döntést.) Bizony, aligha találna szerzőnk olyan példát, ahol a köztársasági elnök a szerző szavaival szólva csak „lebeg a szó politikai értel; mében a hármas konstrukció fölött". De mit is jelent valójában Deb: reczeni József szerint maga az alkot; mányosság. a demokrácia? í A központi gondolata, hogy a de- i mokrácia valójában olyan hatalomgya- i koriás, amelyben hatásköri ütközés. ! „idegen test" nem létezik. Ha a köztársasági elnök az alkotmányos jogaival ■ élni merészel, akkor „politikailag feloldhatatlannak látszó probléma" keletkezik. Szerinte kétféle politikai akarat már csak ..összeszikrázhat", és el sem tudja képzelni, hogy az igazi demokráciát éppen a különböző akaratoknak, hatalmi ágaknak az egymást kiegyensúlyozó működése jelentené. Nos, igen. Ha valahol már kétféle akarat sem létezhet... akkor tulajdonképpen mi is veszélyezteti a magyar demokráciát? Valahol itt a probléma, az elmúlt hónapok alkotmányossági vitáinak a gyökere. 1990 tavaszán az- ország úgy választott Országgyűlést, hogy a pártoknak még nem volt parlamenti gyakorlatuk, a múltjuk, a képviselőjelöltjeik rátermettsége széles körben alig volt ismert. A valós értékek, teljesítmények helyett gyakran másodlagos szempontok döntöttek. Olyan ígéretek befolyásolták a választókat, amelyeknek a komolyságáról nem tudtak meggyőződni. Hangzatos frázisok, véletlenek, később bíróság által is valótlannak nyilvánított rágalmak felboríthatták a reális értékeken alapuló esélyeket. Ez a tavaly tavaszi történelmi pillanat aztán minden fogyatékosságával együtt négy évre megmerevedett a Parlament összetételében. A koalíció a megelőlegezett bizalommal nem volt képes jól sáfárkodni. | Az őszi választásokra a — főként vé- 1 letlenszerű — támogatóik már tömej gesen kiábrándultak. A kormány és a parlamenti többség azonban nem hajlandó tudomásul venni a megváltozott politikai realitásokat, nem próbál azokhoz igazodni, hanem továbbra is úgy viselkedik, mintha az a tavaszi pillanat nem múlt volna el. Ez azonban nem elég nekik. A választók akkori döntésére hivatkozva a hatalmuk bármiféle korlátját sorra célba veszik. Úgy tűnik, már nehezen tudják elviselni a tavaszi választási eredményt, hogy csak 58 százalékot szereztek, nem tízzel többet, ami biztosíthatta volna az alkotmányváltoztatás jogát is számukra. A hatalmuk nem vált így korlátlanná, alkalmazkodniuk kell az alkotmányhoz, az abban rögzített módon az ellenzékhez, a köztársasági elnökhöz, az Alkotmánybírósághoz. így kényszerültek a kormányozhatóság megteremtése érdekében annak idején a paktum megkötésére. Ehhez pedig nekik is valamit adniuk, engedniük kellett mind a köztársasági elnök, mind a tömegtájékoztatási kinevezések kérdésében. Hatalmi ambícióik számára már terhessé vált a paktum, bármiféle korlátja a hatalmuknak. Az akkori engedményeket szeretnék felszámolni. Csak egy epizód a mostani, a köztársasági elnök jogköre elleni támadás. Akadnak további célpontok is: az ellenzék, az önkormányzatok, az Alkotmánybíróság — maga az alkotmány. Debreczeni József cikke ennek a gondolkodásmódnak, vágyálomnak a példája: a demokrácia a koalíció kizárólagos hatalomgyakorlásának zökkenőmentes formája lehet csak. amelyben két akarat már meg sem férhet, amelyben a köztársasági elnök csak „idegen test" vagy hatáskör nélküli báb lehet... Szóval még egyszer... Mi veszélyezteti a demokráciát? DR. S3GETHY ISTVÁN az SZDSZ örszággyűlési képviselője, i az alkotmányügyi bizottság tagja
