Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-20 / 8122. szám

Pesti Hírlap, 1991.szept.17.

Szemtől szemben Sára Sándorral

•

A televízió »«I» »M«<m>n i küipolitikai főszerkesztéséé műsorát. Ebből • rtolnunrntumsnyagből koztunk részleteket. Sára Séwktfnl

JáraiJudit VSLkfüTsk^írdeme*úmksbbdol^entumfihnrakénltv* s*ámoo őt. magyvfilm***igen. VbJtsk >«*<«- jáiAlrfilmj«- Szuverén operatőrként képterem tó hntánájál olyan művek dtcsénk, mint a Sodrásban, az Apa, a Tízezer nap, v^y a Szindbád. Rendezőként jgaz sikert aratott a Feldobott kővel, a Holnap lesz fácánnal, a Ibske a körtén sUtttl, de mégis a honi dokumentumfilm pioniija és immár nagy öregje ó. Konok és szívós ember, aki bulldogterméssettel taggaqs a múltat a jelent, a kis és nagy históriát. Keresett kortanút, megazólaltatxa a társadalom peremére szorítoftakaL Krónikása a aoradrámáknak és nr.iiurstiagédiáknak A Galga menti Ibrán született 1935-ban. Sok helyen élt, sok mindent megélt. Túra, Tkiad, Aszód, Berettyóújfalu, végül Budapest, fWrJ érettségizik. Majd fruArá« és filmművészeti főiskola. Már első munkáiban a vállalni érdemesről szól, és azóta is. liga értetlenségekkel, tilalomfákkal és betiltásokkal teli, de soha nem meghátrálással és megállói vázzal. Csoóri szavaival élve, felfedezte azt, amit mjátoamt magyartk tartott. Ez volt tán a legnagyobb tette, és ezért örvénylett, örvénylik körülötte a vihar."

— Mi vonzotta a filmművészetben, hogyha Ikladon például nem is volt mozi ? , i

— Láttam filmeket, és néhány hónap alatt szakkönyvekből tanulva és tulajdonképpen autodidakta módon kezdtem el fényképezni.

— Kitől tanulta a szakmát? Kik voltak a mesterei ?

— Badal János volt a tanárom. A főiskolai évek alatt minden nyarat valamilyen produkció forgatásán töltöttem, tehát alulról kezdtük megtanulni a szakmát, mindent csináltunk. És ezek nagyon hasznosak voltak. Utolsó évben volt tanárom Illés Gyuri. Keleti Márton

, ő volt akkor a filmtanszék-vezető, nem akarta aláírni a diplomámat, háromszor eldugta.

— Miért?

— Mert 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja voltam. Hajszálon múlott, hogy én akkor kikerülök a szakmából, de Szóts István, Olty Magda, aki akkora főiskola igazgatója volt és ülés György mellém álltak, úgyhogy emiatt nem kerültem ki, de Marci bátyánk azt terjesztette, aminek persze semmi alapja nem volt, hogy én géppisztollyal kergettem őt a főiskola körül.

SÉMÁK VAGY DOKUMENTUMOK

— Akkor mennyire volt kötelező a szocialista realizmus sémáiban gondolkodni? Csinálhatott volna-e mást is vizgafilmként, mint a Pályamunkásokat?

— A szocialista realizmus az előírt és kötelező szemléletmód volt, de hát senki sem tudta, hogy mi is az valójában, ami sok esetben nem volt baj. De a Pályamunkásokat egyáltalán nem azért választotta a Gaál Pista, hogy a munkásokról beszéljen, hanem a dallama miatt. Ahogy a munkások dolgoznak ebben a filmben, abban egy nagyon szép munkadallam van, mert ritmusra krampácsolják a követ. Főleg ennek a munkának a zeneisége fogta meg.

— Miért csinál dokumentumfilmet?

— 1961-ben Sík Igor barátomat megkeresték a pártközpontból, hogy akarnak a cigányokkal kapcsolatban párthatározatot hozni, és jó volna valami filmi információ is. Azt mondta, hogy csináljuk meg mi ketten. Keskenyre leforgattunk egy 30- 45 perces anyagot, én azt azóta sem láttam. Bekerült a pártközpontba’ háttér- és információs anyagként. Engem két szándék vezetett. Az egyik az, hogy szimpátiát keltsek a cigányok iránt. A másik pedig, hogy akkoriban én elképzelhetetlennek tartottam, hogy ül valaki a kamera előtt és beszél. Tehát mindig valami szituációt keresett az ember, vagy valami eseményt. Ami fehér folt volt.

— De hát nyilván nem volt véletlen a választás, ahogy ön a székelységröl irt, vagy székelységröl készített dokumentumfilmet, vagy az asszonyokról, akik a szovjetunióbeli lágerekben sínylődtek. A Csonka Beregről.

— Én valamilyen módon ezekhez a témákhoz kapcsolódtam, átéltem ókét. Mondjuk a székelyeket úgy, hogy nagyon sok székely menekülttel találkoztam a háború alatt. Elhagyták Erdélyt, jöttek szekerekkel és aztán beszállásoltak ide, oda, amoda, hozzánk is. Aztán, amikor 1966-ban forgattuk az ítélet című filmet, én végigjártam Erdélyt motívumkeresés címén, meg üjráolvastam mindent, amit akkor csak lehetett.

A BETILTÁS KOCKÁZATA

—Mennyire volt kockázatos az elmúlt évtizedekben filmet készíteni a székelységröl, vagy a doni magyar hadseregről?

— Valójában nem volt túl kockázatos. A második magyar hadseregről szóló filmet a nyolcvanas évek elején kezdtem. Akkor már elég ismert voltam a játékfilm területén. Nem lehetett az embert víz alá nyomni, vagy a pályáról kiszorítani.

—Egy kezdő rendezőt még lehetett volna ?

— Biztos. Egészen biztos. Számomra nem volt kockázatos. A kockázata az volt, hogy nem fogják bemutatni, ez be is következett majdnem mindig.

— Miért fogott bele a második magyar hadsereg történetének a fel-I dolgozásába?

— Megmondom, mert nagyon j egyszerű és prózai okai vagy indokai j is voltak. Azt mondták, hogy nincs ' pénz. A pénztelenségi mizéria nálunk, a filmszakmában nagyon régen kezdődött, és akkor meg is dühödtem kicsit és azt mondtam, hogy akkor le fogom redukálni a filmgyártást a legolcsóbbra. A legolcsóbb az, amikor egy kamera van, mint most és egy ember, mint én, és beszél, ugye, ennél olcsóbb nincsen.

— Nyilván nemcsak ilyen megfontolásból készített dokumentumt filmet.

— Hót persze, hogy nem, de tovább folytattam, mert akkor még gondolkoztam, hogy ebbe a második magyar hadseregről szóló filmbe

* kezdjek-e bele, vagy pedig Bihari Józsefről készítsek portréfilmet. És akkor Csoóri Sándorral is meghánytuk-vetettük, és abban maradtunk, hogy mégis először a második j magyar hadsereg dolgainak járjak én valamelyest a végére, amit azért Bqjnálok most már, mert Józsi bácsi ! közben meghalt.

— Hogy adták egy művész tudtára akkoriban, hogy amit csinál, az nem kell, azt nem fogják engedélyezni, legjobb, ha abbahagyja?

— Hát nézze, én lényegében egy játékfilmem sorsáról vagy meg nem v aló su lás áról tudok itt beszélni. Én szerettem volna 69-ben a madéfalvi történetet leforgatni. Erről Csoóri Sándorral legalább három forgatókönyvet írtunk. Egyik megjelent a Tiszatájban, a másik az Alföldben, de nem lehetetett filmet készíteni belőle. Először azt mondták, hogy •okba kerül, nincs rá pénz, aztán azt mondták, hogy politikai okok miatt. A kérdésére most fogok válaszolni. Én visszakaptam egyszer egy forga-