Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-20 / 8122. szám
Pesti Hírlap, 1991.szept.17 9 GONDOLATOK A OCAAOUATia* LUKMŰ* Az információs média és a demokrácia Miután a modern demokráciákban az állampolgárok nagy többsége lehetőséget kapott arra, hogy állásfoglalásával, szavazatával döntően befolyásolja a hatalmi viszonyokat, a demokratikus politizálás első számú céljává a választópolgárok megnyerése vált. Ez a törekvés, összekapcsolódva a műszaki-technológiai haladás eredményeivel, létrehozta az információs médiumok rendkívül magas színvonalú, nagyon hatásos, sokoldalú rendszerét, ami elképesztő hatalmat biztosít az emberi elmék és lelkek felett mindazok számára, akik ezeket a médiumokat birtokolják. A demokrácia azonban többek között éppen attól demokrácia, hogy mindenki megszólalhat, aki számit, mindenki elmondhatja a magáét, és így az állampolgár sokoldalú és arányos tájékoztatást kap. Vagy fogalmazzuk meg az ellenkezőjét: egy fejlett demokráciában az információs médiumok kisajátítását akár a hatalom, akár más politikai tényezők részéről, antidemokratikus, diktatórikus törekvésnek minősítenék, és jogi, illetve politikai garanciák sora gondoskodik arról, hogy ez a kisajátítás ne következhessen be. FARKAS ELEMÉR A véleményformálásnak — ezen belül a politikai véleményformálásnak is — két döntő forrása van. Az egyik a személyes tapasztalatok köre, a másik az elvont, általában kiforrott világnézeti háttérrel rendelkező, független gondolkodás. Közvetlen tapasztalatokat saját életkörülményeinkkel, közérzetünkkel, ellátottságunkkal, lehetőségeinkkel összefüggésben szerezhetünk. E tapasztalati kör természetesen mindenki számára többé-kevésbé szélesebb: kiterjed a családra, rokonokra és barátokra, ismerősökre és munkahelyi kollégákra is. A közérzet, a helyzetmegítélés, a vélemény tehát ritkán teljesen egyéni, sokkal inkább valamiféle átlagolás terméke. Mivel azonban a közérzet, az élethelyzetek és körülmények megélése és értékelése hely, időpont, szituáció és vonatkoztatási alap, vagyis értékrendfüggő, a körülmények, helyzetek és lehetőségek egyéni és társadalmi megítélése, azaz a politikai véleményformális, teljesen azonos adatbázison is végletesen különböző lehet a beállítódás, a közhangulat függvényében, ami viszont megfelelő hozzáértéssel és technikával befolyásolható, ha úgy tetszik — manipulálható. így előáll az a sajátos helyzet, hogy a társadalom közérzete, hangulata, helyzetmegítélése és ebből eredő jövőképe korunk információ« viszonyai között nem kezelhető az egyén egzisztenciális adottságaiból fakadó objektív jelenségként, hanem inkább olyan mesterséges állapotként, amelyet döntő mértékben az információs médiák hoznak létre, alakítanak ki. Ezt a bár leegyszerűsített, de lényegében mégis helyes képet a politikai véleményformálásnak az a másik forrása teszi bonyolulttá, amelyet fentebb említettünk. Ez pedig a rendkívül eltérő, a teljes társadalmi spektrumon vizsgálva az analfabétizmustól» Nobel-díjig terjedő szakértelem és kultúra, amellyel az egyes ember neveltetése és személyes erőfeszítései — tanulás, képzés, művelődés és alkotó, független gondolkodás — révén rendelkezik. A tudáson alapuló magas színvonalú autonom gondolkodás az a szikla, amelyen az információs médiák hatalma megtörik. A teljes szellemi-kulturális-etikai kiszolgáltatottság és a magas szintű tudáson-múveltségen alapuló szuverén gondolkodás között helyezkedik el az a társadalmi gúla, amelynek a döntő tömege alul van, tehát a fokozott befolyásolhatóság tartományába esik. Mielőtt a kérdés vizsgálatában továbbhaladnánk, meg kell jegyezni, hogy az írott és az elektronikus sajtó egyoldalú és manipulativ felhasználása a demokrácia erős korlátozását jelenti. A demokrácia legfőbb jellemzője ugyanis éppen az, hogy biztosítja az önálló véleményalkotáshoz szükséges információk szabad hozzáférését, ezek alapján lehetővé teszi az állampolgárok számára a szabad véleményalkotást és állásfoglalást, illetve a választást az ismert programok és ideológiák között, eszközrendszert nyújt a társadalmi-politikai ellenőrzés gyakorlásához, a hatalmat birtokló apparátus, az állam fölött A demokrácia tehát akkor demokrácia, ha a felsoroltak teljesülnek és az információs médiumok működése is csak akkor tekinthető demokratikusnak, ha e követelményrendszerhez igazodik. ennek teljesítésében vállal szerepet. MODERN KORBAN MODERN ESZKÖZÖKKEL Az átlagember számára a véleményalkotáshoz szükséges információk beszerzése, a vélemények. ideológiák és programok szabad kifejtése, ütköztetése a tömegtájékoztatást végző írott és elektronikus sajtó közreműködésével lehetséges. A hagyományos csatornák, például a politikusok és a választópolgárok közötti közvetlen kapcsolat, működése lassú. hatása korlátozott, jelentősége csekély. Modem, fejlett demokráciát tehát csak modem j eszközökkel, technológiailag is magas színvonalú, jól szervezett információs rendszerrel lehet csinálni. E rendszer működésével szemben a demokráciában az a legfőbb követelmény, hogy a tájékoztatás széles körű, objektív és az érintett szempontok és irányzatok tekintetében arányos legyen. Ott, ahol a szükséges pénz és technika megfelelő mértékben [ áll rendelkezésre, tehát a gazdag és fejlett demokratikus országokban, e követelmények külön intézkedések nélkül is maguktól értetődően teljesülnek, hiszen minden irányzat és érdekcsoport a törvény szabta keretek között szabadon rendelkezhet rádió- és tv-csatornákkal, illetve írott seutóval. A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK Más a helyzet azonban a hazánkhoz hasonló szegény országokban, ahol a demokrácia kibontakozását az anyagi eszközök hiáj nya és az alacsony színvoanlú technika is korlátozza Az írott j sajtó területén könnyebb a hely’ zet, de a három rádióadó és a két I és fél tv-csatorna igazságos elosz! tasa nyilvánvalóan lehetetlen. Nem elvi, hanem gyakorlati ‘ okokból és nyilvánvalóan a gaz; dasági helyzet javulásáig szóló átj meneti jelleggel tehát nálunk a í nyugati mintától elütő kényszermegoldásokat kell találni és al! kalmazni. A továbbiakban figyelmünket elsősorban a televízióra és a rádióra irányítjuk, mivel az írott i sajtó jelentősége sokkal cseké- i lyebb, és ugyanakkor a demokra- i tikus viszonyok megteremtése viszonylag az írott sajtóban valósult, illetve valósul meg leginkább, külön beavatkozás nélkül is. Elvileg az egyik lehetséges út az volna, hogy valamilyen kvóta szerint felosztjuk a rádióadókat és a tv-csatornákat. Eltekintve attól, hogy az állam és az érintett pártok, társadalmi szervezetek
