Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Magyar Narancs, 1991.szept.11 VI ALTER - EGO Amikor Amerikában éltem, ked­venc rádióállomásaim a non-pro­­fit adók voltak. Míg a KISS 108 FM és a többi kereskedelmi csa­torna főidőben hallgathatatlan a rengeteg reklámtól, a non-profit, adók megszakítás nélkül Játszot­tak teljes lemezeket; emellett he­lyi kulturális ajánlatok, rövid, korrekt hírszolgáltatás és a rek­lámmentesség teszi vonzóvá eze­ket a csatornákat. A bostoni MIT egyetemi adó például verhetetlen Jazz-összeállí­­tásokban; a New York-1 Radio Uppsala meghökkentő turmixot ad új hullámból, operaárlákból és mindenféle zenei csemegéből. A legemlékezetesebbek mégis az Emerson College hosszú reggae­­délutánjal maradnak. Meg a köz­vetlen stüus, a sokféle bevándorló műsorvezető sokféle akcentusa és közvetlensége. A múlt héten Magyarországon is megindult az első független, non-profit adó. A Tilos Rádió ille­gálisan, engedély nélkül sugároz műsort hetente háromszor, s hangja pontosan a nyugati non­­profltokét idézi. Örömömbe máris kétségek ve­­. gyűltek. A rádiózás különbözik a szamizdattól: míg a nyomtatott sajtó szabadsága mindenkinek módot ad e szabadság gyakorlá­sára, a rádiózás más. A szabad frekvenciák száma korlátozott, s az éter - mint minden más termé­szeti kincs - korlátozottan áll ren­delkezésre. Ml történne - morfon­díroztam magamban ha a nagy média-cápák Is követnék a Tilos Rádió példáját, és még a frekven­cia-moratórium feloldása előtt el­kezdenék műsoraikat? A kaotikus versenyben nemdebár a tőkeerős kereskedelmiek győznének, s a káosz sehogysem kedvezne a la­kosság érdekelnek. Felkerestem hát a Tilos egyik Illegalitásban Lévő Vezetőjét (I.L.V.). simítaná el kételyeimet. Megtette. Alább ez a beszélgetés olvasható. * I.L.V.: Az alapkérdés a morató­rium mielőbbi feloldása. Abszurd helyzet, hogy két és fél év alatt képtelenek voltak megoldani a frekvenciaelosztást - ebben egyet­ért mindenki, és ezért van mellet­tünk a sajtó is. Ml azonban a fel­oldás után sem szeretnénk enge­délyért folyamodni - csak a beje­lentési kötelezettségig tudunk el­menni. Ennek oka, hogy nem akarunk kereskedelmi rádió len­ni, de közszolgálati sem a szó szo­ros értelmében A ml adónk egy harmadik csoportba tartozik: kul­turális non-prqfU rádió, amely ön­magának számol el azzal, amit mond, ugyanúgy, ahogyan egy független lap. Sajnos ilyen kate­gória felállítása egyáltalán nincs tervbe véve, s a törvényhozók sem gondoskodnak róla - pedig a nyil­vánosságban Jól láthatóan megje­lent ez az Igény. Mivel a frekven­cia korlátozott mennyiségben ren­delkezésre álló médium-forma, természetesen megegyezésre kell Jutnunk. M.N.: De a megegyezésnek nem az a formája, hogy kértek egy frekvenciát? I.L.V.: Nem, ml azt szeretnénk, hogy a készülő frekvenciatörvény­ben hagynának egy sáuot - kb. öt-tíz frekvenciát - a teljesen non­profit, reklámmentes vállalkozá­sok céljaira, ahol a miénkhez ha­sonló kis öntevékeny csoportok állnának össze és egyeznének meg egymással arról, hogy ho­gyan osszák el egymás között az itt rendelkezésre álló hullám­­hosszokat. így egymással tárgyal­nánk. Azt szeretnénk, ha ezek az öntevékeny csoportok Ingyen kapnák a hullámhosszokat. hi­szen nincs pénzük a megvételére. Mindez nagyon kis távolságra van logikailag attól, amit egy anar­chista mondana: hogy nem foglal­kozunk az állammal. M.N.: De mi van akkor, ha egy nagy média-cápa, mondjuk Ber­lusconi most követi a példáto­kat, és beindít egy nagy illegá­lis kereskedelmi rádióadót, és ezzel átszakad a gát? Ha min­denki így viselkedne, ahogy ti, az nem hiszem, hogy jó lenne az országnak. I.L.V.: Ez pontosan olyan Jelzés lenne a kormányzat felé. mint amilyen a taxisblokád volt, vagy egyes szakszervezeti akciók. De a lényegi kérdés: Berlusconi és más nagyurak nem akarnak illegáli­sak lenni. A nagy média-cápák­nak nem éri meg illegalitásba vo­nulni, hiszen ez rontaná az esé­lyeiket a kormányzatnál a frek­venciáért való sorbanállásnál. U.N.: Mennyire vagytok publi­­kusak? A Narancs már egy hete kéri ezt • beszélgetést, mégis csak most jöhetett létre. Mint­ha nem tudnátok eldönteni, hogy akartok-e sajtó-reflexió­kat vagy sem. I.L.V.: Nem akartunk nagyon megjelenni a tömegmédiában: úgy gondoltuk, Jobb, ha műsora? Ink mondják el rólunk, amit aka­runk . A nyilvánosságra most a védekezés miatt van szükségünk, hiszen elkaphatnak bennünket, és akkor a rádió anélkül fog ki­múlni, hogy bárki tudott volna róla. A moratórium azonban lehe­tetlen helyzet, sürgetni kell a fel­oldását, a történet ezért nemcsak rólunk szól, hanem minden sor­ban áll óról. M.N.: Említetted, hogy s felfo­gásotok nem áll messze az anarchista állásponttól. I.L.V.: Nem vagyunk anarchis­ták, de sokkal kevésbé fogadjuk el az egész állami elosztás, be­jegyzés. felügyelet és ellenőrzés rendszerét, mint a többi Induló rádió. Nem Iratkozunk fel a listá­ra, mert úgy gondoljuk, hogy rá­diózni ugyanolyan alanyi Jog le­het, mint bármilyen más médiát használni. Tény, hogy a frekven­cia szűkös dolog, de nem hiszem, hogy szükséges lenne a többségi szerkezetű - vagy más arányú - parlamenti elosztása. M.N.: De ha s moratórium fel­oldása után s non-profit rádiók kapnának néhány frekvenciát, végső soron azt is egy parla­menti bizottság jelölné ki. A ke­retet tehát, amin belül szaba­don osztozkodnátok, végül is sz állam adja meg. I.L.V.: Mivel nem vagyunk anar­chisták, tudomásul vesszük és el­ismerjük az állami elosztási rend­szer létét, de erősen szeretnénk korlátozni azokat a területeket, ahol szabályoz. M.N.: Mennyire üldöznek ben­neteket? I.L.V.: Nagyon; feltett szándé­kuk, hogy elfogják a rádiót, de ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom