Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-18 / 8120. szám
Beszélő,1991. szept.7. 51 HÁT ÉN IMMÁR KIT VÁLASSZAK? I * Véletlen minta alapján 60 iskolát váiasztottunk ki (30 általános és 30 középfokú iskolát), ahol 1991 tavaszán intenzív módszerekkel (részt vevő megfigyelés, dokumer.tumelemzés, esettanulmány-készítés) kivettük nyomon az igazgatóválasztások folyamatát. Az alábbiakban a kutatás első tapasztalatait foglaljuk össze. ;» -Az 1985-ös oktatási törvény akkoriban forradalminak számító újdonsága volt, hogy korábban elképzelhetetlen joggal ruházta fel a tantestületeket: titkosan szavazhattak arról, elfogadják-e vezetőjüknek az igazgatói székbe pályázókat. A tanács csak olyan pályázót nevezhetett ki igazgatónak, akinek a tantestület legalább 51 százaléka bizalmat szavazott. Az 1986/87-es tanévben Andor Mihállyal azt vizsgáltuk, hogy’ a demokratizáló szándékú rendelkezés hogyan befolyásolja az igazgatóváltások gyakorlatát. Akkori kutatásunk megismétlését 1991-ben a rendszerváltás tette indokolttá. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak: érzekelhető-e a rendszerváltás hatása az iskolaigazgatók cseréjében. Figyelmező demokrácia Hogy virágzásnak indult a demokrácia, és az új önkormányzati testületek éoeren őrzik demokratikus jogaikat, arra elsősorban munkatársaink hűvös'és bizalmatlan fogadtatása utalt. Többször előfordult, hogy az önkormányzati ülésekre, tantestületi értekezletekre nem engedték be őket, vagy gondosan megszavaztatták a testületeket: engedélyezik-e részvételüket. Ilyesmi a tanacs: irányítás ideién nem fordulhatott elő. Akkor egy „felülről" jött „elvtársnak" szabad bejárása volt az ilyen fórumokra. Igaz, azokon a fórumokon nem, is igen történt semmi lényeges. Most mindenki résen van, és mindenki kényes a demokráciára. Ugyancsak az élénkülő demokrácia biztos jele az állandó készenlét és „réseniét" minden hazugsággal és csalással szemben. Ami eddig finoman eltussolható volt, az most rendre kiderül, lelepleződik, sőt botrány támad körülötte. (Azonnal kitutód: 1. például, az egyik igazgatójelölt meghamisította a diplomáját, hogy a másik igazgatónak nincs egyetemi végzettsége, hogy a harmadik pályázó egy negyedik pályázatnál másolta ki a vezetői programját stb.) Megnőtt a nyilvánosság szerepe is. A helyi sajtó mindenütt nagy figyelmet szentel az igazgatóválasztásoknak. Magától értendővé vált, hogy konfiiktushelyzetber. a szereplők a nyilvánossághoz (sajtóhoz) fordulnak védelemért, amennyiben úgy érzik, hogy sérelem érte őket. Á nyilvánosság n.atása azonban kétséges: a legtöbb es cinen csak nehezen kiheverhető botrányt kavar Az iskolák is és az önkormánvzatok is tele vannak várakozással. Mindenütt a tiszteletre méltó, alkalmas és hiteles új vezetéke: várják, de azok sehogyan sem akarnak előkerülni. A legtöbb jelöltről kiderül, bocv van valamilyen „pártállami" múltja, s he nem is kompromittálódott túlságosan a kompromisszumait azért megkötötte. Ücv látszik, nemigen sikerül csupán a szakmai kvalitások alapján, a múlttól függetlenül értékelni az embereket. így a vezetők kiválasztását továbbra is ideológiai szempontok uralják. A pártos múlt döntő szerepe a megmérettetésben arra kényszeríti a jelölteket, hogyha netán hittek is valamiben, azt most megtagadják, és kétségbeesetten bizonygassák, hogy csak érdekből voltak párttagok Ezzel
