Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Magyar Narancs, 1991.szept.11.

elmúlt évben a Fidesz a kisgazdákat fő parlamenti ellenfelének. A hatpártl tárgyalásra tett ajánlattal pedig arra törekedett — akárcsak egy évvel korábban a paktummal az SZDSZ hogy az MDF-en belül a népnemzetiekkel szemben, a kormánykoalícióban pedig a kisgazdákkal szemben az Antall-féle centrumot erősítse meg. Az MDF és az SZDSZ közötti ellentétet ugyanakkor Irracionális gyűlölködésként, a népi-urbánus ellentét továbbéléseként állítja be, amitől a racionális, pragmatikus Fidesz bölcsen távol tarthat ja magát. Ezt a beállítást Ismétli el Such György Is a Narancs augusztus 8-1 számában megjelent írásában, pazar elemzést nyújtva .az MDF-es vezérkar betegesen torz gondolkodásáról''. Annak Igazolására azonban semmilyen erőfeszítést nem tesz, hogy az 8ZDSZ részéről tapasztalt MDF-ellenesség hasonlóképpen Irracionális volna. Az sem zavarja ebben sem ót, sem más 0- d eszes eket, hogy amikor s népiurbánus ellentéttel magyarázzák az MDF-SZDSZ ellentétet, akkor már-már maguk Is .zsidó pártként" minősítik az SZDSZ-t.

Nem hinném, hogy Írracionális gyűlölködés, vagy Orbán Viktor azavalval (Narancs, április 18.) „Idegbeteg viszony" állítaná szembe az SZDSZ-t az MDF-fel. Monor, a tavaly tavaszi paktum, vagy az önkormányzati választások után az MDF-nek tett ajánlatok egyaránt azt mutatták: az egykori Beszéló-kör. Illetve a mai 6ZDSZ - tudatában a mély politikai nézetkülönbségeknek - mindig normális együttélésre, sót együttműködésre törekedett s népiekkel, Illetve az MDF-fel. Annak, hogy a viszonyt mi az 8ZDSZ oldaláról is az éles szembeállás Jellemzi, nem valamiféle politikai idegbetegség az oka, hanem az MDF, illetve a kormány politikája. Az 8ZDSZ vezetésének ugyanis rá kellett jönnie, hogy az MDF-ben Antall-vezette liberális centrum - melynek demokratikus szándékaiban egy éve még maga is bízott - nem létezik.

Orbán Viktor mondta az újságíróknak Jeszenszky Géza parlamenti botránya után: „Eddig azt hittem, ezek rossz pillanatai a külügyminiszter úrnak. Most már látom, ez nála a normális." Valóban ez a helyzet, és nem csak Jeazenazkyvel. Kéri Kálmán kimondta, hogy ma is helyesli m magyar honvédség háborús szerepét, Katona Tamás pedig annyi t mondott, hogy * magyar katonák a keleti fronton hazájukat védték. Raffsy • trianoni emlékmű helyreállítását tervezte, Antall pedig a Vajdaság státuszát Illetően tett helyrehozhatatlanul félreérthető megjegyzést. Csűr ka nyíltan kimondja, hogy a kormány kezében szeretne látni a sajtót, Antall több lépésben annektá'Ja a Magyar Nemzetet és a Magyarországot. Csűrt» szavakban uszít a bankárok ellen, a kormány pedig példát statuálva cserél le egy ki választott bankigazgatót, mire a másik gyorsan belép az MDF be, A példákat sorolhatnám tovább. Minder jel arra mutat, hogy - bármiről ábrándoznak is való ban liberális indíttatású belső elégedetlenjei - az MDF mint egész nem nyugat-európai típusú modern jobbközép párt, hanem a két világháború közötti konzervatívautorlter Jobboldallság új kiadása. Ez a sajátossága kergeti újra meg újra olyan külpolitikai, belpolitikai, kultúrpolitikai lépésekbe, amelyek a konzervatív-autorltér jobboldallság szemszögéből magától értetódóek, egy modern európai demokráciában viszont elfogadhatatlanok.

Nem csupán olyan kilengésekről van szó, amelyek a politika perifériáin maradnak, s amelyek dacára - mint száz nap után a Fidesz mondta - „a kormány nem követett el Jóvátehetetlen hibát". Antall nem csak mondja, hogy az ellenzéknek hallgass a neve, a hogy aki külpolitikáját bírálja, az hazaáruló - a kormány egész parlamenti éa parlamenten kívüli viselkedését az ellenzék semmibe vétele Jellemzi. Hiába próbálkozott a Fidesz a hatpárti tárgyalások kormánykoalíció és ellenzék szerepét elkenő ötletével - az MDF elutasította a konszenzuskesesö felajánlkozást. Nem csak verbálisán támadják a független sajtót, de módszeresen haladnak a sajtó annektáláaa felé. Módszeresen folyik a centralizált államhatalom erősítése, míg az állam gazdasági vagy kulturális szerepének leépítését úgy halasztják el s bizonytalan jövőre, mint annak Idején a bolsevikok az állam elhalását. Ideológiailag semleges állam helyett az egyházakkal óaazefocódá, a lelkek fölötti hatalmukat erősítő s srrs támaszkodó állam építése folyik. Nem politikai idegbetegség vagy irracionális gyűlölködés, hanem az újszülött liberális demokrácia védelme készteti a szabad demokratákat arra, hogy ne kiegyezést keressenek ezekkel a törekvésekkel, hanem felvegyék velük a harcot.

A bumeráng visszaüt

Tegyük félre a kérdést, hogy rokonszenves-e a Fidesznek az a politikája, hogy köztes pozíciót keres a tekintélyelvűség és a szabadelvű ség megtestesítői között. Vizsgáljuk Inkább meg: eléri-e célját. Eléri-e azt, hogy az úgymond tradicionális elfogultságok vezette, ideologikus és ugyanakkor dilettáns SZDSZ helyett a professzionalista, pragmatikus