Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-18 / 8120. szám
Beszélő, 1991. szept.7. G igaziakhoz viszonyítva amatőrök, mivel kőTJCtlenül óhajtanaik a pénzükkel politizálni; vagyis távlatosén nézve biztos bukásra ítélt pancserek. Viszont a neofasiszta kükkpoiitika készséges kiszolgálói, magától értetődik.) Ha a Szovjetunió szabad piacod válik, márpedig ez a lehetőség az ókonzervatív kommunista puccskísérlet bukása után karnyújtásnyira lévőnek látszik, Kelet-Közép-Éurópa tőkére gyakorolt vonzereje tovább csökken, és nagyobb volumenű tőkebeáramlásra egy 5ZDSZ-Fidesz-kormány sem számíthat. A hazai tőke fejlődésének feltételrendszere pedig a mai kormányzat kezében van, s ezzel mindent elmondtunk az ügyről. (Zárójelben: Corbi után azon a helyen, ahol azelőtt az ő országa terpeszkedett, olyan hosszan ártó és minden jel szerint véres kutyulásverekedés-marakodás kezdődik, amely jó időre távol tarthatja a pénzvilág innovatív köreit az Elbától keletre fekvő területektől, beleértve Magyarországot, a vétlent is.) Az sem igaz, hogy az SZDSZ a „sokkterápia" híve volna, és hatalomra kerülve fenejestül fel akarná fordítani az ország gazdaságát, amint ezt ellenfelei úton-útfélen oly szívesen hangoztatják. Ez már szinte publicisztikai szlogen: a szociálliberális gazdaságpolitika majd gond nélkül nyomorba taszít milliókat! Ennek éppen az ellenkezője az igazság: Kis János a minap nyilatkozta hetven heted szer, hogy bizonyos elkerülhetetlen megrázkódtatások közepette az íZDSZ az igazi elesettek, a peremre szorultak alá feszítené ki a védőhálót, s nem hagyná -orsára a szegények társadalmát, a piac farkastörvényeinek martalékául. Ezt a mai kormányzat teszi, teszem hozzá én, holott a parlamenti választási kampány során épp az ellenkezőjét ígérgette, hozzá meg még :'út-iát, „a nyugodt erő" és jószerivel a „Zacsek-piac" vált mindebből valóra, sátoros ünnepeken... Miért hát, hogy még az SZDSZ-tagok egy része is bedőlt ennek a tévhitnek meg a többinek? Miért izolálódik az SZDSZ? Miért jellegtelen arcok képviselik a nyilvánosság előtt? Miért szűkül a szimpatizánsi köre? Miért rossz a sajtóia, miért olyan eseménytelen a médiában? A MÉDIA. (Vagy a „médiumok", ahogy kr.nrád szereti mondani.) No, itt letanyá.~ :k: sose hittem volna, hogy éppen az íZDSZ nem fogja tudni a médiát kezelni, a úgerteimesebb, egyszersmind „legvagá-yabb", a nyilvánosság természetét jól ismerő értelmiségieket vezérkarába tömörítő pár.. E szomorú tényt persze részben macva rázza a kezdettől jelen lévő kormánvrár.i vádaskodás keltette pszichikai sokk, amely az újságírók zömét az elfogultság hamis vádja elől menekülve, tulkompenzálásba kergette - most nem a Tv-híradóról és kis tarjairól beszélek, hanem az elvileg elfogulatlan sajtóról: lassan eseményszámba megy, ha az írott vagy pláne az elektronikus sajtó egy-egy SZDSZ-megmozdulásról kimerítő tájékoztatást ad, méltányosát, helyesírási hibáktól, vágási manőverektől és egyéb lólábú lapsusoktói menteset A sajtó szorong és ha már mindenáron „ellenzéki" hírbe akar keveredni, a Fid észről csacsog az valamivel kockázatmentesebb meg aranyosabb is a mai világban - ám a kialakult helyzetről nemcsak a koránvzati presszió és főként nem a sajtó tehet, de te is, SZDSZ. Elméláztátok, elidegeskedtétek ezt a dolgot eddig kedves barátaim: Rosszul politizáltatok a parlamentben, a kamerák előtt. Kezdetben átvettétek a vesztesjelölt stílusát, pimaszkodásra pimaszkodással válaszoltatok, később azután gyakorta semmitmondó, „főkönyvelői" unalommal, álmatagon gúnyos mosolyokat eregetve meg, ellenállhatatlanul udvarias ellenérvek sokasága helyett, miközben elfelejtettétek kilencszer körbejárni az országot, elnököstül-mindenestül, és nyugtatgatni az embereket, személyesen elmagyarázva mindenkinek, hogy ami most van, az általános szavazások alkalmával megszüntethető lesz, csak járjanak el az emberek szavazni, az isten szerelmére, miveihogv ez így demokratikus egyedül, ez a szabadság játékszabálya -ezt kellett voina megtanítani. Megtetszett néktek a székházatokban ülni? Alig hihetem. De mire lesz időtök, hogyha most erre nincs? Torgván bezzeg járkált. Hintette „igéit". Elfelejtettetek alaposan összebarátkozni a honi pénzemberekkel, hogy a külföldieket ne is említsem - még nem késő. E népnek a sorsa és jövője végső soron rajtuk áll vagy bukik, és ők igazából nem jártasak a politikában. Ahhoz nem értenek. Partnert keresnek, akikkel tárgyalhatnak - hosszú távon. Nem politikailag képzett, becsületesen epés szónokokat, hanem a döntéseikhez szükséges, pontos információkat akarnak hallani a gazdaság állapotáról. Akárki pénze, ami az övéké, vagy az ország javára (is) forog majd, vagy a régi urak zsebébe pörög viszsza, kamatostul. Torgyán úr bezzeg tudta, hol a pénz - eddig is tudta mindig -, pedig ő nem ideális tárgyalófél a tőkének, még idehaza se. Megbízhatatlan, csakhogy kevés a számba vehető magyar politikus, akinek a pénzzel szemben nincsenek közgazdaságilag értelmezhetetlen fenntartásai, faji meg népies, nemzeti, illetve elleniéki „izéi"... Barátaim, az okos pénzembereket őszintén tisztelnünk kell, ha szabad demokráciát akarunk! S ezt nem elegendő légkondicionált tárgyalótermekben kinyilvánítani; a munkanélküliek tömege előtt, vagyis sajtószerte kell megpecsételni, a közös akarat, együttlét, Ígéretes összhang megmutatásával. Aztán miért hitted el, SZDSZ, hogy a sajtó titkon meiletted áll? Ez a mai hatalom paranoid rögeszméje Tán ti is kezdtek paranoiások lenni? Hisz ez a sajtó - tisztelet a kivételnek - retteg. Félti az állását, a megmaradt helyét, tehát dóször is önmagát biztosítja és a fizetését A média a szabad világon mindenütt afféle komornyik és titkár; szolgainkognitóban élő, kulturált úr; fehér kesztyűs Hyppolitja a civilizált vagy neofita társadalmaknak. Hyppolitból pedig kétféle lehet: gazdáját okkal tisztelő vagy lenéző. Az egyik tapintatosabb, a másik hűtlenebb. Az egyik ritkán tódítja a hibáitokat, a másik gyakrabban; az egyik maga is úr, de ezzel nem büszkélkedik, a másik született szolga, aki kiszoigálja, de megveti az „urakat". Mindegyiket. Viszont mind a két típus szeretne kitűnni a maga szerepében, ha már... és azt a báró urat rajongja körül a legszívesebben, akiről a társaság beszél, a sebes pletykák központiát, a közfigyelemben feredőzőt... Kiről beszél ma legtöbbet a sajtó? Ki lett a primadonna, a mi Fedák Sárink, kinek a rossz kupiéit fütyülik a koszos utcasarkokon? S egy van belőle, avagy kettő, talán három? Nem mondom ki, úgy is ismeritek mind a három nevet, unásig. Az egyik fasiszta provokátor, a másik hatalommániás fanatikus, a harmadik veszedelmesen dörzsölt, mármár lebuktathatatlan politikai szélhámos - mégis folyvást róluk beszél a magyar utca! S nem pusztán a mindig szenzációhaihász sajtó érdeklődésének, illetve a kormányzat kétértelmű tétovaságának köszönhetően, de a ti málészájúságotok miatt is... Nem vagvtok, vagy csak ritkán „hírértékűek", barátaim. Átengedtétek a telekommunikáció színes szélesvasznát a niemandoknak. Azt hiszitek, hogy ez a mozi hozzátok méltatlan találkahely? Minden mozi ízléstelen, ki tagadná? .Az ámokfutó MDF még a vetítőberendezést is összetörné legszívesebben,.tisztára mint a géprombolók Dickens korában. (Éppakkora Nehogy... Valamibe beletraf£ha;:ti Karnis cikksorozata első részben, mert Kocsis L. Mihály, az Ui Magyarország felelős szerkesztője ugyancsak ingerülten idézi írását a napilap szeptember 2-i számában. Olyannyira ingerülten, hogy kissé önkényesen csszevonia és ellenkező értelművé 'ordítja az idézeteket. De seta:, így is reklám... volna, ha a kormány kedvenc lapjának lenne olvasótábora. Minderre egy szót sem vesztegetnénk, ha a tiszta hang hegyi postása nem próbálná ijesztgetni szerzőnket. Helyes lenne, tanácsolja neki, ’na írása tévézésé után elmondana egy Mátyárkot, „nehogy találkozzon egy rosszabb kedvű olvasójával!". Ha ijedősek lennénk, azt mondanánk: ezt a mondatot leírni egy uszító szándékú glossza végén, felér holmi tetilegességre való kihullással. Minthogy azonban nem vagyunk ijedősek, inkább elégedetten nyugtázhatjuk: Kocsis L. kitételezi. hogy az 6 olvasói a mi lapunkat is olvassák. A magunk olvasói nevében ezt a feltételezést viszontag - legnagyobb sajnálatunkra - nem merjük megkockáztatni. •seep
