Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

fi — így talán kitisztulhatott volna a fejekből az, ami azóta sem... vagy önök csak ösztönösen meg­előlegezték ezzel a döntéssel a tör­ténelmet? — Részben ösztönösen. Azt azért nagyjából tudtuk, hogy a le­endő többpártrendszeren belül mi­lyen politikai határvonalak húzód­hatnak. — Mondhatnánk, hogy kapóra jött a Társadalmi szerződés? — Ezt nem mondanám. De nem volt baj, mert kifejeződött benne az az ellentét, ami amúgy is megvolt, és ami ide vezetett volna. — Ön azt mondta Lakiteleken, hogy nincs népi—urbánus ellentét. — Ma is azt mondom, hogy ha­mis ez a szembeállítás. Hamis az elnevezés. Arról van szó, leegysze­rűsítve, hogy különbözik a nemzet­ről vallott felfogásunk, és értelem­szerűen mást gondolunk az ebből fakadó teendőkről is. Ez a szemben 0 illás lényege, és nem világnézeti, születési vagy faji eredetű — mert­hogy eufémisztikusan ez is benne van. — Lehetségesnek, indokoltnak tart-e 1991 őszén egy új lakiteleki találkozót? — A történelmet nem lehet megismételni. A ’87-es értelemben Lakifcfek már nem töltheti be azt a szerepet, amit sokan várnának tőle. — Mit várnának az emberek egy új Lakitelektől? — Egy új egység megteremté­sét. De ez illúzió. Az egység meg­teremtésének már más útja-módja van, amit a történelem például ki­­kényszeríthet szélsőséges, a nem­zet egészét érintő kérdésekben. Persze ez sem az ideális út. Mint ahogy a folyamatos hatpárti, parla­menti egyeztetés sem megoldás. i Ennek sem a technikájában, sem a : tartalmában nem hiszek. — Hanem? — A legelemibb feltétel, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pár­tok valóságos pártok legyenek. Pontosan tudják, mit akarnak, és ott ütközzenek meg, ahol a szándé­kok és programok valóban ütköz­nek. Amíg a paktumpolitika érvé­nyesül, addig ez nem lehetséges, és a parlamenti politika tele van takti­kai elemekkel. — Ön nem képviselő, egy moz­galom, a Nemzeti Demokrata Szö­vetség ügyvivője, a saját út egyik hirdetője. Ez nem tekinthető vajon a saját út ideológiájának, ami — ha a mozgalom párttá szerveződik — taktikai elemekkel is kénytelen bővülni? — Tény, sem párt, sem mozga­lom nem létezhet eszmék nélkül. Az ideológiát én abban az értelem­ben tartom elvetendőnek, hogy az politikai, gazdasági megoldásokat helyettesítsen. A gyakorlati kérdé­sekre gyakorlati válaszokat kell ad­ni. Ami a saját utat illeti, nem mer­ném állítani, hogy ez az NDSZ ideológiája. Sokan rokonszenvez­nek vele. De megfogalmazói, Né­meth. Bibó sem ideológiának szán­ták. Egy történelmi felismerés nyo­mán — ami földrajzi helyzetünk­ből, kulturális hagyományainkból fakad — kerestek megoldást, utat, amit ha nem találunk, akkor Ma­gyarország másoló ország lesz, vagyis kulturális értelemben eltű­nik, felolvad valami másban. Én úgy vélem, egy jobb minőségű szerkezetben, egy jobb minőségű személyi összetétellel sokkal töb­bet lehetne használni az országnak, mint így. — Mintha ez az igaz út, stílsze­rűen, egy olyan sátor alatt fogal­mazódhatna meg, ahol politikusok helyett maga a nép gyűlne össze... — Jól tudom, hogy ez lehetet­len, de valóban azt gondolom, sok­szor ez a nép, ha hagynák békén, hogy intézze a saját dolgát, jobban intézné, mint így, hogy erőszakos politikusok ülnek a feje fölött. Sokkal több, a népi élet minden­napjaiból fakadó racionalitást kéne vinni a politikába. Ez nehéz, mert valamilyen módon mindig az értel­miség vezet. A kérdés az, hogy a nemzet megtalálja-e a neki való ér­telmiségieket. — Ón egyfelől nem híve sem a pártnak, sem a taktikának, sem az ideológiának, sem a közvetett de­mokráciának, másfelől abban a pil­lanatban, ahogy a politikai küzdő­térre lép, kénytelen élni ezekkel. Mintha egy nem létező borotvaélen akarná végigtáncolni a politikát Magyarországon 1991-ben. — Szerintem létezik ez a borot­vaél, sőt csak ez létezik minden olyan politikus számára, aki valamit létre akar hozni, s nem csak sodró­dik. Igaz. csupa ellentmondásról van szó, de egész életünk ilyen ellent­mondásokból áll. Amit egy állam­férfi tehet, az az, hogy olyan helyze­teket hoz létre ezen a borotvaélen, amiben saját közössége, népe egy kicsit jobban élhet, mint korábban. • Rejtő Gábor Bíró Zoltán 1987: a lakiteleki tanács­kozás egyik szervezője; 1988 tavasza: kizárják az MSZMP-ből; 1988 ősze: az MDF ügy­vezető elnökévé választják; 1989: a Hitel főszerkesz­tője; 1990 ősze: lemond MDF- elnöki tisztéről; 1990. no­vember: kilép az MDF-ből; 1991 májusa: az alakuló Nemzeti Demokrata Szövet­ség (NDSZ) ügyvivője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom