Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
Népszabadság, 1991. szeptember 9. A gazdasági rendőr mindenhez ért A gyakorlat megszerzéséhez idő kell TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE A gazdaság olyan gyökeres átalakítása, mint a mostani, óhatatlanul együtt jár a gazdasági bűnözés növekedésével, az írott és íratlan szabályok megsértésével. A privatizációnak sajnálatos kísérője a korrupció. Az Országos Rendőr-főkapitányságon májusban (újra)alakitották a gazdaságvédelmi osztályt, ahol dr. Kiss László rendőr ezredes, az osztály vezetője tizennégy munkatársával együtt látja el feladatát. — Tekintve, hogy sok ezer vállalkozás működik és sok milliárd forint értékű vagyon tisztességes kezelésére kell figyelniük, nincsenek sokan. — A megyei és a fővárosi főkapitányságokon is működnek ilyen osztályok. Összesen több mint 250-en foglalkoznak gazdaságvédelemmel, de még ez is kevés. Ráadásul ezeknek a kollégáknak nem ez a kizárólagos szakterületük, betörési, rablási, emberölési ügyekben is nyomoznak. — Ez értelmezhető úgy is, hogy nem igazán gazdaságvédelmi specialisták? — Nem erről van szó, a vezetőket a létszámhiány készteti arra, hogy másféle nyomozásba is bevonják őket. — Miként szereznek információt a gazdaságról? — A szak- és a napi sajtóból, a gazdaságirányító szervezetektől, minisztériumoktól, kormányhivataloktól, más rendőri szervektől, külföldi rendőrségektől, a Vám- és Pénzügyőrségtől. Külföldi kapcsolatainkat nagyon fontosnak tartjuk, különösen most, amikor a vegyes vállalatok száma egyre nő, és mi tagadás, nem mindig a legkorrektebb üzletemberek érkeznek Magyarországra. — Ezek szerint egy-egy vegyes vállalat megalakításakor a rendőrség is „figyel”? — Szó sincs róla, erre sem energiánk, sem jogcímünk nincs. Konkrét esetekben kapunk információt külföldi társszervezeteinktől. — Említette a sajtót, mint egyik információs forrásukat. Hogyan olvas egy profi gazdasági rendőr újságot? — Szelektíven, elsősorban a gazdasággal foglalkozó írásokat. — Ezekben a cikkekben talál egy rendőr információt? — Nekem például információ az, hogy az adóhatóság hány vizsgálatot végzett az első félévben és hány büntető feljelentést tett. — Ezt önnek az újságból kell megtudnia? — Lehet, hogy nem onnan, de onnan is megtudhatom. — Említette, hogy a kormányhivataloktól is kapnak tájékoztatást. Az elmúlt hetekben azonban sorra kiderült, hogy nekik sincs pontos képük a gazdaságról. — Lépten-nyomon ezzel találkozunk: nincs adat, vagy egymásnak ellentmondóakat kapunk. Nincsenek a vállalatok értékéről pontos információk, nem tudja egy felügyeleti szerv, hány vállalat tartozik hozzá, és még sorolhatnám a példákat. — Egy minisztérium ne tudná, hány vállalatot felügyel ? — Pontosan nem, csak hozzávetőlegesen, miközben a cégek gombamód szaporodnak. Ha például szeretnénk tudni, hány vállalkozás foglalkozik gépkocsi-kereskedelemmel, azt csak akkor tudjuk kideríteni, ha végigjárjuk az összes általunk ismert helyet. Volt egy akciónk a pénznyerő automatákkal. Vannak nyüvántartások az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, hellyel-közzel az önkormányzatoknál is, de a gyakorlatban külön-külön kellett kinyomozni, hol is vannak a berendezések. — A privatizáció, ha úgy vesszük, a gazdasági bűnözés melegágya lehet. Hallani esetekről, amikor a cég vezetője bizonyos kedvezményekért cserébe önmagát is „felajánlja” a befektetni szándékozó külföldinek. — Meggyőződésem, hogy a privatizációk többsége korrekt, bár előfordulhat, hogy valamelyik vállalati vezető egy autóért vagy egy külföldi ingatlanért, esetleg saját egzisztenciájáért cserébe több tízmilliós kárt okoz az államnak, a vételárat csökkenti, netán a gyárat vágj' annak egy részét működésképtelenné teszi, ami ezáltal olcsóbban megvásárolható lesz. — Van tudomásuk ilyen ügyről? — Gyanúink vannak. — Hány „gyanújuk" van? — Pillanatnyilag két konkrét ügyben tájékozódunk. — Gondolom, a korlátolt felelősségű társaságokkal kapcsolatban sem dúskálnak az információkban. — A cégbíróságoknál, az adóhivatalokban nehéz adatokat szerezni. Még nem olyanok a kapcsolataink, amilyennek szeretnénk azokat. Előfordult már, hogy hivatalosan nyomozó kollégámat azzal küldték el: most nem tudnak vele tárgyalni. — Nem lehetnek azért sem könnyű helyzetben, mert a gazdaságot szabályozó új törvények zöme még nem készült el. — Ahogy látom, sok helyütt a meglevő törvényeket sem veszik figyelembe. Ha van is tiltó jogszabály, egyszerűen nem törődnek vele, s emiatt csökken a törvények tekintélye. — Vajon miért? — Lehet, hogy ez az átalakuló társadalom gyermekbetegsége. — Akkor hol a hiba? Nincs kontroll ? — Van, de nem mindig működik tökéletesen. Mindenhol új szervek alakultak, új személyi állománnyal, s ezek saját arculatuk megteremtésével, a rutinszerzéssel vannak elfoglalva. A gyakorlat megszerzéséhez idő kell. És hiányzik a visszatartó erő, a megfelelő büntetés is. — A törvény-élőké szít és munkájában önök hallatják a hangjukat ? — Javaslati jogunk van. — Volt már rá példa, hogy élhettek vele? — A szerencsejáték-törvény ilyen lett volna. Bár furcsa helyzet állt elő: mire a tervezet idekerült, elfogadták a törvényt. Pedig voltak gondolataink, melyektől a törvény még jobb lehetett volna. Javasoltuk volna például a bírság visszatérő alkalmazását. — Van-e olyan ágazat, amelyre különösen figyelnek? — A hitelezéssel kapcsolatos ügyeket nagyon szem előtt tartjuk. Sok a csaló. Ebben egyébként jól együtt tudnánk működni a pénzintézetekkel. — Szabad kezet kapott osztálya munkastílusának kialakításában? — Tulajdonképpen igen. bár lehetőségeink meglehetősen behatároltak. Nehéz megfelelő szakembereket találni. Az. hogy majdnem egy évig nem volt ilyen feladatot ellátó osztály, tényleg kiesés. Augiász istállójában kell most rendet tennünk. Czauner Péter
