Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

nyitottság aligha segíthetett volna. Változás csak akkor következhet be, ha a: ellendrukker újságírók belátják, hogy a kormányzó koalíció pozícióját ebben a választási ciklusban megingatni reménytelen vállalkozás, és ha azt is tudomásul veszik, hogy az információszerzés terén ránk vannak utalva. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy valóban azoknak adjuk az információkat, akik objektiven tájékoztatnak.

Az újságíróknak másik része azonban nem volt eleve elkötelezett a Magyar Demokrata Fórummal szemben. Náluk lehetett volna jelentősége egy árnyaltabb, végiggondolt sajtópolitikának Persze közülük is sokan korábban kényszerűen visszafojtott ellenzéki indulataiktól vezérelve ellenünk léplek fel, mások pedig képtelenek voltak ellenállni a hangadók szellemi terrorjának.

Azt hiszem, hogy a sajtó kormányellenességének egyik fő oka a civil kurázsi hiánya. Mint ahogy azelőtt ahhoz kellett a bátorság, hogy valaki a párt és a kormány ellen lépjen fel, most ahhoz kell bátorság, hogy valaki kiálljon az MDF és a kormány mellett. A kormányzat diktatúrájának megszűnt minden alapja, helyébe lépett viszont a „szakma" diktatúrája, amely legalább olyan könyörtelen, mint hajdan volt az APÓ. Aki szembehelyezkedik a szakmai közvéleménnyel, az megnézheti magát. Korábban jó hírű újságírók válhatnak dilettánsokká, ha szembe mernek helyezkedni a hangadókkal.

A jövőben árnyalt sajtópolitikát kell folytatni: az elmúlt időszak elegendő tapasztalatot nyújt arra nézve, hogy kik azok, akiknek információkkal segítséget kell adni, illetőleg mely lapokkal nem szabad foglalkozni.

Az írott sajtónál azonban összehasonlíthatatlanul fontosabb a rádió, és különösen a televízió. Míg az írón sajtó kezelésében mozgásterünk eleve erősen korlátozott, addig a rádió és a televízió irányításában, arculatának megváltoztatásában, teljes átalakításában a kormányzati pozíció elvileg óriási lehetőségeket biztosít számunkra. Viszont az a tény, hogy a lés é és rádió teljhatalmú elnökeinek kinevezésére a két pprt megegyezése alapján került sor, gyakorlatilag kizárta, hogy a szükséges átalakulás a közszolgálati médiában végbemenjen. Utólag feltehetjük magunknak a kérdést (bár nincs sok értelme), hogy vajon lehetett volna-e másképp csinálni?

A kormány politikájának lényegéhez tartozott, hogy az első időszakban kerülni kell a konfrontációkat annak érdekében. hogy az országról a külföld szemében kedvező kép alakuljon ki. A legnagyobb ellenzéki párt és szövetségesei nyugati sajtókapcsolataikon keresztül egy olyan lépést, amely a Rádió és a Televízió átalakítására irányul, felhasználtak volna arra, hogy az MDF és az új kormányzat liberális, demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezzék. Most azonban, amikor az országról alkotott kép a világ szemében egyértelmű — amikor már senki nem vonja kétségbe az MDF és a kormány elkötelezettségét a liberalizmus, a demokrácia, a sajtószabadság. az emberi jogok és a piacgazdaság iránt —, meggyőződésem szerint végrehajtható a Magyar Rádió és Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatása.

Mindez feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy a rendszerváltozás, a parlamentarizmus, a demokrácia, a pár- i tok — közülük is különösen a kormányzó pártok — a közvéleményben valódi jelentőségüknek megfelelően jelenjenek meg. Továbbá annak érdekében, hogy az emberek az objektív tájékoztatás keretében valódi képet kapjanak helyzetükről és lehetőségeikről, hogy ennek birtokában mindenki reális bizalommal és kellő önbizalommal vegyen részt az országépítő munkában.

V.

A Televízió és a Rádió szükséges átalakításának kérdése átvezet abba a tartományba, ahol a legnagyobb az adósságunk Ez pedig a történelmi igazságtétel ügye.

A Justitia-tervnek az alapgondolata

— hogy azok, akik az ország jelenlegi helyzetéért felelőssé tehetők, a rendszerváltozást követően ne legyenek jobb helyzetben, mint azok, akik semmiről sem tehetnek, akik nem haszonélvezői, hanem elszenvedői voltak az elmúlt évtizedeknek — változatlanul aktuális. Világos, hogy a jogállam keretei között ennek teljes egészében eleget tenni nem lehet. Ahol viszont ez lehetséges, igenis mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az alapelv érvényesüljön.

Az igazságtétel végrehajtásának eddigi akadályát képezte az ország helyzete. Tudomásul kell vennünk, hogy egész jövőnk attól függ, hogy elfogad-e bennünket a Nyugat mint a civilizált országok értékrendjét magáévá tevő, békés és biztonságos társadalmat. Emiatt is kerülni kellett minden olyan lépést, amely élesen szembeállíthatja egymással az embereket. Az átmenet viszonyai között, a még meg nem szilárdult demokráciára veszélyt jelentenek az éles társadalmi konfliktusok. Végül, de nem utolsósorban, kockázatos lett volna egy kommunista nagyhatalom hadseregétől megszállt szituációban a kommunistákkal (volt kommunistákkal) szemben határozottabban fellépni.

Az eltelt egy esztendőben elért eredmények alapján Magyarország képe a világban kedvező formában rögződött. Általános az a megítélés, hogy országunkban ugyanaz az értékrend uralkodik, ami a nyugati világban elfogadott. A szocialista országok között valóban itt a legegyértelműbb az átalakulás, a legstabilabb a demokratikus politikai rendszer. A szovjet csapatok eltávozásával függetlenségünk is teljessé vált. A puccskísérlet sokkhatását követően ez irányú törekvéseinket a Nyugat mindenképpen, de feltehetően még a liberális sajtó egy része is megértéssel fogadja majd, az emberek pedig a drámai napok nyomán

— amikor Moszkva utcáin tankok jártak, Budapesten pedig a pápa—sok mindent másképp értékelnek, mint korábban. Mindezekre tekintettel haladéktalanul végre kell hajtani azokat a lépéseket, amelyeket az igazságtétel igénye megkövetel, és amelyek egy jogállam keretén belül végrehajthatók.

Ennek során persze le kell vonni azokat a tanulságokat, amelyeket az elmúlt esztendő tapasztalatai kínálnak. Mindenekelőtt tartózkodni kell olyan tervek kinyilvánításától, melyeket nem tudunk végrehajtani. Nem elméleti vitákat kell folytatni, hanem határozott és gyors lépésekre van szükség.

1. A bűnüldöző szerveknek, az ügyészségnek és a rendőrségnek a rendelkezésére álló eszközöket kihasználva a leghatározottabban fel kell lépniük a bűncselekmények elkövetőivel szemben. Az állami tulajdon sérelmére, a piacgazdaság új formáinak kihasználásával elkövetett bűncselekmények sem maradhatnak következmények nélkül. A büntetőjogi fellépés jogi alapjait sürgősen ki kell dolgozni, és a rendőrségen, valamint az ügyészségen belül egy ezzel foglalkozó szakembergárdát kell kiképezni. Bírósági úton vissza kell követelni az állami tulajdont azoktól, akik az elmúlt két esztendő során értéke alatt szerezték azt meg.

2. Az elmúlt é\’ben a Justitia-tetvben foglalt kérdések vizsgálatára a miniszterelnök úr álutl felkért bizottság záros határidőn belül terjesszen elő jelentést, és ennek körében tegyen javaslatot az első pontban írtakra vonatkozóan is.

3. A: állami apparátusból, illetve az állami irányítás alatt lévő vállalatok éléről, valamint az ügyészségek, bíróságok éléről a legrövidebb időn belül le kell váltani a lejáratódott régi vezetőket.

4. A Zétényi-féle törvényjavaslat alapján egyes kiemelt bűncselekmények esetében az elévülési határidő számításánál az elmúlt rendszer évtizedeit figyelmen kívül kell hagyni.

5. A nyugdíjak kiszámításánál azokat az éveket, amelyeket a nyugdíjas függetlenített mozgalmi állásban (párt-, KISZ-, szakszervezeti, Hazafias Népfront-, munkásőr stb. aktivistaként) töltött el, figyelmen kívül kell hagyni. Akinek az ily módon megállapított nyugdíja nem éri el a minimális nyugdíjat, annak a minimumot kell biztosítani.

6. Tájékoztatást kell kérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől az 1956 utáni korszak hiteles történelmi feldolgozására vonatkozóan, a miniszterelnök úr felkérésére végzett munkáról.

7. Létre kell hozni egy történész- és jogászbizottságot annak vizsgálatára, hogy a: 1956-ot követő felelősségre vonások során milyen jogtalanságokat követtek el. E bizottság a korábbi történész- és jogászbizottság jelentését áttanulmányozva készítsen összefoglaló értékelést az 1945. és 1989. közötti koncepciós perek gyakorlatáról. Vizsgálja meg a bizottság a koncepciós perek politikai összefüggéseit, a különböző párthatározatokat Államosítsák a Párttörténeti Intézet anyagát.

Már szeptember hónapban meg kell alkotni a törvényt a politikai üldözöttek kárpótlására vonatkozóan. Az igazságtételt kérdéseket illetően meg kéne kísérelni a többi parlamenti párttal az előzetes egyeztetést, valamint meg kellene nyerni a TIB, a POF ŐSZ és az igazságtétellel foglalkozó többi szervezet együttműködő támogatását.

Nem szabad abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy az itt vázolt és az igazságtétellel összefüggésben feltétlenül megoldandó feladatok következtében az MDF és a kormány támogatottsága jelentős mértékben megnőne. A helyhatósági választások eredménye többek közt azt is bizonyítja, hogy az igazságtételt kérdésekben a társadalom meglehetősen megosztott. Nem kétséges, hogy a mi támogatóink alapvetően igénylik az igazságtételt, viszont nem biztos, hogy ez a társadalomban többségi álláspont lenne A feladatot ettől függetlenül végre kell