Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-02 / 8110. szám
Audiencia az Atrium Hyattben A Magyarországi Szociáldemokrata Párt súlyos és elhúzódó belső válsága a hazai közvélemény előtt ismert, s feltehetőleg ízelítőt kapott abból az a delegáció is, amely a Szocialista Intemacionálé megbízásából a hét végén tényfeltáró vizsgálatot végzett a párt belső viszonyairól, a hazai politikai életben betöltött szerepéről. E sorok írója azon „szerencsések” közé tartozik, akiket a hazai és a nemzetközi szervezők méltónak találtak arra, hogy bebocsátást és meghallgatást nyerjenek az Atrium Hyattben megszervezett péntek esti audienciára. A német, osztrák, bolgár, olasz összetételű bizottság elé a Dohány utcai vezetőkkel szemben álló csoportok képviselői folyamatosan nyertek bebocsátást. A máskor egyébként egymással is vitázó belső ellenzéket az. esemény érezhetően közelebb hozta egymáshoz. A szemekben elszántság, a véleményekben visszafogottság és felelősség volt érzékelhető. S még valami; az, hogy ezek az emberek az. elmúlt két évben nem perverzitásból vagy kalandvágyból tartottak ki pártjuk mellett, hanem azért, mert őszintén hisznek abban, hogy előbb-utóbb lesz Magyarországon egy erős és egységes szociáldemokrata párt. A beszélgetés tárgyszerű és személyeskedéstől mentes volt, Petrasovits Anna neve például egyszer sem hangzott cl. Csak a megcáfolhatatlan tényekről esett szó. Arról, hogy az. MS/.DP név mögött ma tulajdonképpen nincs párt, mert ez a mostani de facto se a formai, se a tartalmi követelményeknek nem felel meg, ami egy párttal szemben támasztható, mert: — szervezetileg megbomlott, a vezetőség működésével szemben az alapszervezetek többségének, enyhén szólva, súlyos fenntartásai vannak; — ez a párt ma nem képvisel senkit és semmit, mert ebben a súlyos gazdasági, szociálisan kiélezett helyzetben gyakorlatilag elképzelése sincs, hogy hogyan tudna megfelelni társadalmi küldetésének. Ez közvetlen összefüggésben van azzal, hogy a párt egyébként jó erőkből álló intellektuális bázisa ellenzékben, illetve száműzetésben van; — valószínű, hogy az MSZDP a Szocialista Intcrnacionálénak egyetlen pártja, amelynek saját hazájában egyetlen munkavállalói érdekvédelmi szervezettel sincs még formális kapcsolata sem. Akkor, amikor ez utóbbiról adtunk tájékoztatást, a bizottság valamennyi tagja leírhatatlan tekintettel nézett ránk, amelyben egyszerre volt jelen a csodálkozás cs a liitet- Icnkcdés. Látható volt rajtuk, hogy szoedem pártról lévén szó ilyet még nem pipáltak. Gondolom, Ichangoltságukal fokozta, hogv egv európai országban, s nem Afrikában tapasztalták mindezt. Ez a dermedt csend, ez a néhány pillanat, azt hiszem, felnőttkori életem egyik meghatározó élménye marad, s azóta is meditálok, vajon mire gondolhattak. Talán csak önmaguknak tettek fel ilyen kérdéseket: Mitől nevezi magát ez a párt szociáldemokratának, ha a munkások, a bérből és fizetésből élők helyzetének, sorsának alakulása iránt ennyire érzéketlen és érdektelen? Milyen erőre kíván ez a párt támaszkodni politikai küzdelmei során, ha egyetlen szakszervezeti tömörüléssel sincs még bcszélővi- > szonyban sem? Mindezt figyelembe véve mitől baloldali — európai értelemben — ez. a párt? Hála a tényfeltáró bizottság tapintatosságának, ezek a kérdések nem hangzottak cl, mert zavarunkat kevésbé enyhítette volna az a körülmény, hogy kérdéseiket nem jó helyre címezték. Mert ha belegondolunk, ezek a felvetések joggal elhangozhatlak volna, s lássuk be, ezek itt ma a legfontosabb kérdések. Tapintatból egyébként részünkről sem volt hiány. Ugv tudom. senki sem vetette fel közülünk áz Intemacionálé megbízottainak, hogy tessék már mondani, tisztelt uraim, hogy mindazért, amit az fnternacionálé magyarországi pártja a szociáldemokrácia népszerűsítéséért hazánkban tett az elmúlt két évben, a Szocialista Intemacionálé vezérkara nem érez csöppnyi felelősséget sem? A kérdés így nem hangzott élj de hogy lett volna alapja, ezzel a véleménnyel, meggyőződésem, nem vagyok egyedül. Mert egy dolog a megértés és a be nem avatkozás elvének előtérbe helyezése, s más dolog az, hogy egy szervezet tagján számon lehet és kell kérni, ha a szervezet hitelét rontja, s önazonosságával ellentétben politizál. Mindezek ellenére nem tudok róla, hogy a párt belső ellenzéké-, nek egyetlenegy tagja is kezdeményezte volna az MSZDP kizárását az Intcmacionáléból, sőt kifejezetten kértük, hogy ezt ne tegyék. Kértünk továbbá segítséget ahhoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor egy egységteremtó kongresszusra az. ő közreműködésük cs felügyeletük mellett. Egy biztos, a Szocialista Internacionálc felelőssége a tényfeltáró bizottság távozása után már egészen más, mint azt megelőzően volt. Nincs okunk kételkedni benne. hogy ennek megfelelően bölcs döntést hoznak. SZABÓ °ÁL az MSZDP szakszervezeti frakciójának ügyvivője „...a bizottság valamennyi tagja leírhatatlan tekintettel nézett ránk, amelyben egyszerre volt jelen a csodálkozás és a hitetlenkedés. Látható volt rajtuk, hogy szoedem pártról lévén szó ilyet niég nem pipáltak. Gondolom, lehangoltságukat fokozta, hogy egy európai országban, s nem Afrikában tapasztalták mindezt.” Magyar Hírlap, 1991. augusztus 28.
