Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-20 / 8101. szám

ni)Dől íniiuil ki, hogy „Az a veszély, amit zsigereinkben érzünk, nemcsak gazdasági és nemcsak politikai, hanem sokkal több annál: egy nagy, mindent fenyegető nemzeti katasztrófát érzünk közeledni". — S arra a végső konklúzióra jut: — Nincs más lehetőség. mint reformpártinak lenni... Ez azonban nem eredményezheti a nemzeti sorskérdések megoldásáról való lemondásunkat... Ezt a programot, amit az előzőekben sötét és pátoszos színekkel festettem, tömören a magyarság anti-katasztrófaprogranyának lehetne nevezni.”

Konrád György felszólalása hazai gongjainkat európai távlatba helyezte. Érzékeltetve mintegy’, hogy nemzeti problémáink megoldása közben el kell kerülnünk a nacionalista indulatok fellobbanását.

A tanácskozás gyakorlati célját Bíró Zoltán fogalmazta meg; „Kinyilvánítjuk igényünket és szándékunkat egy olyasféle fórum létrehozására, mely a jövőben képes lehet közvetítő, tényfeltáró és javaslattevő szerepet betölteni, államhatalom és társadalom között, mely a részvétel, a párbeszéd és az együttműködés egyik szerény lehetőségét nyújthatja minden tiszta szándékú demokratának, aki a némzet ügyét, a magyarság jövendő esélyeit a szívén viseli.”

A tanácskozás határozatértékű nyilatkozattal ért véget. Ennek teljes szövege így hangzik:

A magyar szellemi ólet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze 1987. szeptember 27-én, vasárnap Lakiteleken. Erre a találkozóra meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárál. ' ■

A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. ,

Az országot megrázó társadalnu-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézközerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, 0 közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok mődozatait. • '/.

Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek' részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvételével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely o folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív javaslatok elkészítésére. A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus is nemzeti szelleműnek. Munkájában kulönbériő világnézetű él páriái lásd emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független < »ajtóorgánumok létrehozását.

Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széles körű összefogásával kijuthatunk a válságból.

Ma — négy esztendő múltán — olvasva a tanácskozás jegyzőkönyvét, átérezve annak drámai atmoszféráját és summózatát, óhatatlanul felvetődik bennünk a kérdés: hol tartunk most? Miféle tanulságot tartalmaz, éB milyen teendőket sugall ez a kétségkívül sorsfordító tanácskozás a ma emberének?

E kérdésre röviden így válaszolhatnánk! A felvetett problémák ma éppoly elevenek, időszerűek éB megoldásra várók, mint ama nevezetes tanácskozás idején voltak. Az azóta bekövetkezett hatalomváltás és kormányváltozás után e legnagyobb kormányzó párt, az akkor kezdeményezett Magyar Demokrata Fórum elnevezést viseli. De a kezdeményezők legmarkánsabb egyéniségei e pártkereten kívül maradtak, vagy utóbb kiváltak a pártból, mely valójában nem tudott mozgalommá teljesedni. Vezető posztjain a tanácskozás egykori felszólalói közül hármat találunk: Csurka Istvánt, Jeszenszky Gézát és Szabad Györgyöt.

Lakitelek azonban ma időszerűbb, mint valaha. Célkitűzései reálisak, és megvalósításra várnak!