Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-20 / 8101. szám

Mi'-.yar Nemzet,1991. augusztus 13.

Humanizálható-e a gazdaság?

A gyors fejlődés csapdája

Értékes, amiből kevés van, az arany, a gyémánt vagy (?) legközelebb álló embertársaink, szüléink, gyerekeink. A sorrend persze megfordítható.

Értéktelennek mondjuk sokszor mindazt, amiből sok van, pontosabban szólva, aminek nem tudjuk igazi értékét. Levegőnek nézte - tartja a szólás. Tehát énéktelen számára, j semmibe veszi. És valóban. Természeti környezetünket mi is általában semmibe vesszük (kísérletek természetesen vannak az énékek felfedezésére, megóvására).

Az értéktelen dolgokkal nem is törődünk annyit. A rossz levegő majd kitisztul, a szennyezett vizek problémáját egy csodaberendezés majd csak megoldja, a földeket egy újabb vegyszerrel méregtelenílhetjük. azaz az emberi lelemény, a technika segítségével valahogy csak megtalálja a kiutat. Eddig is így volt ez.

Csak a díszlet változott

Tény, hogy sok sikeres, értékes dolgot könyvelhet el magának a modem ember, de ezekkel párhuzamosan mindig jelentkeznek az egyre súlyosbodó problémák. Kiterjesztettük a várható élettartamot, csökkentettük a gyermekhalandóságot, de jelentkeznek a regionális túlnépesedés, az öregedés gondjai is. Magasan fejlett a tudományunk és a technikánk, a túloldalon viszont a tömegméretű pusztulás veszélye nukleáris és biológiai fegyvereken keresztül és a magán-szférát is fenyegető, szabadságunkat érintő kihívások állnak. A közlekedés, a tömegkommunikáció eredményei vitathatatlanok, de ezzel együtt növekszik a levegő-, zaj-, földszennyezés, információs túlterheltség jelentkezik, és megnő a bonyolult társadalom sebezhetősége. Sok hatékony termelési rendszert kidolgoztunk már, de a munka elidegenedése még mindig nagyfokú realitás. Jómódot és anyagi fejlődést regisztrálhatunk egyszer, de ez együtt jár az energia és a termékek egy főre jutó növekvő-mennyiségével, a föld nyersanyagforrásainak lehetséges kimerülésével és a katasztrofális elszennyeződéssel. És végül a fejlett országok gazdasági teljesítményei egyre fokozódnak, a másik pólus meg egyre csak a felzárkózással és a leszakadás elkerülésével küzd, egyelőre úgy néz ki, hiába.

Értékes és „értéktelen” kategóriáit a gazdaságban is mérlegre kell lenni. Schumacher szemléletes példán keresztül mutatja meg, miként értelmeztük félre a jövedelem és tőketétel fogalmait az ásványi tüzelőanyagok esetében. „Az ásványi tüzelőanyagokat senki sem tagadja - ebben biztos vagyok hogy jövedelemtételként könyveljük el, holott tagadhatatlanul a tőketételekhez tartoznak. Ha tőketételként könyvelnénk el őket, gondot fordítanánk a megőrzésükre, és minden tőlünk telhetőt megtennénk, hogy megpróbáljuk minimálisra szó-, rítani jelenlegi felhasználási arányukat. Talán azt mondhatnánk példának okáért, hogy azt a pénzt, ami ennek a vagyonnak - ennek a pótolhatatlan vagyonnak - az értékesítéséből befolyik, külön alapítványban kell összegyűjteni. és ezt az alapítványt kizárólag olyan termelési módszerek és életformák kidolgozására kell fordítani, amelyek nem vagy csak elenyésző mértékben igényelnek ásványi tüzelőanyagot.”

„Ismét csalódtam, azt hívén, elég Ledönteni a múltnak rémeit S szabad versenyt szerezni az erőknek.

Kilöktem a gépből egy főcsavart, mely összetartó, a kegyeletet,

S pótolni elmulasztóm más erősbbel.

Mi verseny ez. hol egyik kardoson Áll a meztelen ellenek szemében, Mi függetlenség, száz hol éhezik. Ha az egyes jármába nem hajol."

A szabad versenyes kapitalizmus gazdaságfilozófiáját mondatja ki Madách Ádámmal a londoni színben. Mindez így volt „akkor" és „ott”. És mi van „in” és .most"? Sajnos nem sokkal biztatóbb a helyzet, csak néhány díszlet változott. Úgy I látszik, a történelem menetrendjéből egyetlen állomás sem törölhető.

A kapitalista gazdaság a kezdeti időktől egészen a huszadik század közepéig azonban nem a mai léptékben termelt. Csak századunk második felében, a 60-as, 70-es évektől vált egyre nyilvánvalóbbá az ember gazdaságának önfelélési stratégiája. Bizonyítják ezt a Római Klub jelentései földünk aggasztó állapotáról. A nyugati ipari társadalmak, az alternatív mozgalmak és a helyi kezdeményezések nyomására már elmozdulni látszanak a klasszikus természetkirablő szemlélettől, a radikális fordulattól azonban még ők is igen messze vannak.

Eszmei pillérek

Érdemes egy rövid kitekintés erejéig átfutnunk, milyen eszmei tartópillérei vannak az alternatív gazdasági kísérleteknek. Az első és talán a legfontosabb, a gazdaság humanizációja. Schumacher szerint akkor működhet igazán jól egy szervezet, ha az emberléptékű, és a benne dolgozóknak megadja a szabadságot, a kreativitást, a biztonságot. Átlátható a tapasztalat által, megismerhetők egységei, ez biztosíthatja a személyek közötti emberi érintkezést, a hatékonyságot és a követhető értékminták megteremtődését. A keresztény gazdasági alternatíva - ne feledjük, ez az európai kultúrkör egyik alapmotívuma - szintén az ember középpontba állítását, az anyagi és szellemi jólét megteremtését szorgalmazza. És harmadikként a buddhista köz■ gazdaságtan alternatívája. Ók abból indulnak ki, hogy a modem jóléti társadalmak az embernél a javakat többre becsülik, mindent az utóbbinak rendelnek alá. Ezzel szemben a helyes cselekedetek az ember felszabadítását kell hogy szolgálják, mindezt egyszerűen, erőszakmentesen és gondosan ügyelve arra, hogy csak a legszükségesebbet használjuk fel környezetünk nem megújítható erőforrásaiból.

A három alternatíva jelentőségét azt hiszem, nem szükséges külön bizonyítani. Megvalósíthatóságuk „csak” rajtunk múlik.

Amit még megtanulhatunk

. Feltétlen el kell hogy sajátítsuk a modem termelési technológiákat, az infrastrukturális hálózatok kiépítéséjiek módozatait, a piaci mechanizmusok megteremtésének lehetőségeit és még sok egyebet, ami a ma gazdaságához elengedhetetlenül szükséges. A rendszerváltás most politikailag is esélyt ad ama, hogy a 60-as évek óta tartó gazdasági törekvések kifuthassák magukat. De ezen túl még valami másra is esélyünk lehet: a humanizált gazdaság értékeinek meggyökereztetésére és az ökológiai vagyon meg-