Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
A hadsereg csak a végső eszköz lehet Beszélgetés Meiszter Dávid helyettes államtitkárral — Milyen «erőieteket Alel fel i magyar biztonságpolitika, megváltozott-« értelme és Jelentősége a rendszerváltás után? — Magyarországon ismereteim szerint először fogadott el a kormány önálló biztonságpolitikai koncepciót. Az ismert történelmi adottságok folytán ez még akkor is így lenne, ha korábban formailag született volna valami hasonló. Ehhez ugyanis mindenképpen teljesülnie kellett két feltételnek: az idegen csapatok kivonulásának és a Varsói Szerződés feloszlatásának. Ennek kapcsán egyébként szeretném tisztázni azt a hírt, ami a legutóbbi kormányülésről a lapokban megjelent. A koncepciót a kormány elfogadta. Tehát nem az alapelvek, hanem az abból adódó szakminisztériumi teendők kerülnek majd ismét a kabinet elé. Az önálló biztonságpolitikai koncepció megítélésem szerint minden ország kül-, honvédelmi, de joggal állíthatom, belpolitikájának is kulcskérdése. A külpolitika e köré épül fel. A honvédelmi alapelveknek pedig természetes összhangban kell lenniük a biztonságpolitikai koncepcióval. Ez utóbbi egyébként már a kidolgozás során is sorrendi prioritást élvez, hiszen csak elkészülte után, ezzel összhangban születhetnek meg a honvédelmi alapelvek, majd abból következik a hadsereg átszervezésének programja. Ami a honvédelmi alapelveket illeti, azokon a szakminisztérium — a külüggyel állandó együttműködésben — már régóta dolgozik. Elképzeléseik ezért összhangban vannak a most elfogadott elvekkel, így nagyon hamar a kormány elé kerülhetnek. A biztonságpolitikai koncepció azonban a belpolitikának is kulcskérdése, mivel ennek alapján kell megteremtenünk azokat a külső környezeti feltételeket, amelyek között egy elképzelt belpolitika végrehajtható. — Milyen módszerekkel, löknek • bevonásával készülték as irányelvek? — Az első pillanattól az volt a meggyőződésünk, hogy a biztonságpolitikai elképzeléseknek nemzeti konszenzuson kell alapulniuk. A Külügyminisztérium biztonságpolitikai főosztályán kidolgozott első elképzeléseket szakértői szinten egyeztettük valamennyi érdekelt tárcával. Ezután a kormánytól független, kutatókból álló grémiumot hívtunk össze, s ők mintegy átszűrték a már finomított koncepciót. A következő lépcsőben a parlamenti pártokat kértük fel, hogy a külügyi bizottságban levő képviselőik közreműködésével vizsgálják át a tervezetet, és tegyék meg észrevételeiket. Végül a tárcák közti, vezetői szintű egyeztetést követően került a tervezet a kormány elé. A kabinet az első olvasás után bizonyos módosításokat hajtott végre, melyeket beépítettünk, s ezekkel együtt fogadta el a kormány a végleges koncepciót, utasítva egyúttal az érdekelt tárcákat feladatterveik kidolgozására. Az utolsó stáció lesz a parlamenti döntés, ami után publikussá válik majd az anyag. A Külügyminisztérium — együttműködve az érintett tárcákkal — folyamatosan figyelemmel kíséri majd a biztonságpolitikai elvek végrehajtását, valamint a változó körülményeket, és erről minden év első hónapjában beszámol a kormánynak, szükség esetén javaslatot tesz változtatásokra. Ez vonatkozhat a feladattervekre csakúgy, mint magára a koncepcióra. — FelmeriUt-e • „MMonuknialltlkal vákuum", mint meghatározó tónyexó u elOkóvxftéa »órán? — A téma ettől függetlenül került előtérbe, amikor elkezdtük a Varsói Szerződés feloszlatásának folyamatát. Én mindig erélyesen tiltakoztam az ellen, hogy a szerződés felbomlása utáni helyzetet vákuumként jellemezzük. Először is, mert a Varsói Szerződés a hét tag közül csak egynek garantált biztonságot. Következésképpen a többi hat szempontjából a helyzet — legalábbis ebből a szempontból — nem rosszabbodott. A vákuum kifejezés akaratlanul is olyan benyomást kelt, mintha ezeknek az országoknak a biztonsági helyzete romlott volna, így téves feltételezéshez vezet. A másik: ha azt mondom, hogy vákuum alakult ki, akkor olyan képzettársítás keletkezik, hogy az űr helyét valamilyen módon be kell tölteni. Magyarország azonban biztonságát nem úgy akarja garantálni, hogy ebben a körben valamiféle új kötődésre törekszik a VSZ helyett, hanem az országok egy. sokkal nagyobb körében egy más típusú integrációhoz akar csatlakozni. A térségünkben beindult — minőségét és sebességét illetően is fantasztikus — változás azonban, amíg el nem jut egy bizonyos szintig, természetesen komoly instabilitást jelent. Az érintett országok először is különböző sebességgel futják be a változások útját. Ez feszültséget okoz a lemaradók számára. Felszínre kerültek olyan problémák, amelyek korábban is megvoltak ugyan, de nem vettek róluk tudomást. Veszélyforrás, hogy a térségben néhány államalakulatnak, mint egységnek a léte megkérdőjeleződött. A folyamatok kiszámíthatatlanok. Az Európában bekövetkezet^ s az illető országok lakossága számára egyébként örömteli változások bizonyos vonatkozásban tehát potenciális veszélyforrásokként jelennek meg az adott pillanatban. Biztonságpolitikai koncepciónkat ezekből a realitásokból kiindulva építettük fel. — Milyen alapelvetcre épül i koncepció? — Részletekbe nem bocsátkozhatom, mivel a parlamenti vita még előttünk áll. Ezért inkább a filozófiáját mondanám el. Alaptételünk: Magyarország a saját biztonságáról önállóan, de nem egyedül, nem mások ellenében, hanem más államokkal egyetértésben gondoskodik. Lényegében azt szeretnénk elérni, hogy hazánk és a helsinki folyamat tagállamai között olyan összefonódás alakuljon ki, amely kiterjed a politikára, a gazdasági életre, az emberi jogi kérdésekre, a környezetvédelemre és a katonai együttműködésre. Ezúttal a sorrend is fontos. Mindez olyan szoros kapcsolódást hozna létre, ami önmagában biztonsági garancia. Célunk: ha bárkinek az az őrült ötlete támadna, hogy fenyegessen vagy fegyveres konfliktust robbantson ki, akkor ez a kapcsolódások következtében valamennyi országban fájdalomérzést keltsen. A (katonai tényezőt az utolsó sorban említettem, mert ebben a 'koncepcióban az összes többinek lényegesen nagyobb a szerepe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Magyar Honvédség szerepének csökkennie kell, hanem azt, hogy az idő múlásával a katonai tényező súlya arányosan csökkenjen. Szerepét én abban látom, hogy a biztonságpolitikai elképzelések alapján kimondottan védelmi jellegűvé kell átalakulnia. Feladata, hogv ha az említett garanciarendszer ellenére katonai fenyegetés vagv tn-Népszabadság, 1991. augusztus 14.
