Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-27 / 8106. szám

Népszabadság, 1991. augusztus 24 ^KÖZVÉLEMÉNY A BÜROSZEXRÖL Előnyös, ha kellemes a küllem A szerelmi kapcsolat kezdeményezője beosztottak főnökök Mimkaheilyfinkőn ■rmeaak 1 aazUUyveaetők ét bérelszámo­lók, baromligondozók és ka­rosszérialakatosok. hanem fér­fiak és nők is vagyunk, s ha megtehetjük, igyekszünk úgy viselkedni, hogy erről kollégá­ink se feledkezzenek meg. A nemi vonzerő kihasználható a munkában is. Ezt tartja a közfelfogás a Szonda Ipsos Média-, Véle­mény- és Piackutató Intézet néhány hete végzett felmérése szerint. (Az ország felnőtt la­kosságát reprezentáló ezer megkérdezett közül e téma­körben annak a 650-nek a válaszait kértük, akiknek je­lenleg is van munkahelyük.) A csinos nők mindenképpen előnyösebb helyzetben van­nak a munkahelyükön, mint a kevésbé szebbek, vallja a válaszolók 59 százaléka, míg további 21 százalékuk szennt ez az előny bizonyos esetek­ben, bizonyos körülmények között mutatkozik meg. A férfiak gyakrabban vannak ezen a nézeten, mint a nők. Ez utóbbiaknak viszont két, feltehetően ellenkezőképpen érintett csoportja hajlik foko­zottan e véleményre: a magu­kat az átlagosnál csinosabb­nak tartók, valamint az idő­sebbek. A mi kultúrkörünkben nem szokás, hogy a férfiak a kül­sejükből igyekezzenek előnyt kovácsolni, s erre a munka­helyeken már csak azért is kisebb a lehetőségük, mert a vezetők többsége férfi. Ez le­het a magyarázata annak, hogy a jóképű férfiak köny­­nyebb munkahelyi boldogulá­sáról kevesebben vannak meggyőződve, mint a csinos nőkéről. A válaszolók 31 szá­zaléka fenntartás nélkül, 29 százaléka pedig bizonyos meg­szorításokkal vallja, hogy a jóképű férfiak helyzete kedve­zőbb. mint a csúnyábbaké. A munkahely a szerelmi kapcsolatok kialakulásának egyik legfőbb terepe. Minden ötödik válaszoló ismerte el, hogv már volt része ilyesmi­ben (Azt már nem firtattuk. hogy egyoldalú vagy kölcsö­nös, plátói vagy „kézzelfogha­tó" vonzalomról volt-e szó.) Hogy a valóságban számosab­bak az effajta esetek, mutat­ja, hogy arra a kérdésre: „Előfordult-e már valaha, hogy egy kolléganő je'kollé­­gája, esetleg a főnöknője/fó­­nöke szerelmi kapcsolatot kez­deményezett önnel?", 19 szá­zaléknyian feleltek igenlően, míg azt, hogy ők voltak a kezdeményezők, csak nyolc százalék jelentette ki. Szintén a szemérmességet jelzi, hogy az érintettek többsége: 62 szá­zaléka csak olyan esetről szá­molt be, amikor ő passzív szereplő volt, s kilenc száza­lék kizárólag olyanról, amely­ben ő volt a kihívó fél. (29 százalékuk említette, hogy ka­pott is, tett is szerelmi aján­latot.) Munkahelyi szerelmi kap­csolatról férfiak és nők egy­forma arányban számoltak be. de a „teremtés koronái" gyak­rabban ismerték el, hogy ők voltak a kezdeményezők. A húszas, még inkább a harmin­cas éveikben járók, valamint a budapestiek között viszony­lag többen vannak olyanok, akik szóltak effajta élményük­ről, ami nemcsak a gazda­gabb tapasztalat, hanem a nagyobb nyíltság jele is le­het. A népesebb foglalkozási csoportok közül az ún. „egyéb”, tehát nem diplomás szellemi dolgozók azok, akik fokozottabban érintettnek lát­szanak, némileg alátámasztva azt a nyelvi fordulatot, amely az egész jelenséget leegysze­rűsítve „büroszexnek” neve­zi. Az önmagukat az átlagos­nál előnyösebb külsejűnek ítélőknek gyakrabban, az előnytelenebb megjelenésű­nek vélőknek pedig ritkábban volt részük ilyesmiben, mint azoknak, akik középszerűnek tartják a küllemüket A veze­tők közül viszonylag többen ■tettek szert munkahelyi sze­relmi tapasztalatra, mint a be­osztottak, kiváltképpen olyan­ra, amelyben ők kezdeményez­tek. A munkahelyi szerelmi kap­csolatokat nehéz titokban tar­tani a kollégák előtt. A vála­szolók 91 százalékának leg­alábbis az a véleménye, hogy a munkatársak általában tu­domást szereznek az ilyen ügyekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom