Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-27 / 8106. szám
Népszava, 1991. augusztus 24 Bokros Lajos távlati optimizmusa A tőzsde motorja a privatizáció A kisbefektetők még nem kockáztatnak A magyar pénzügyi világ legismertebb szakértői közé tartozik dr. Bokros Lajos. Az egyesztendős Budapesti Értéktőzsde tőzsdetanácsának elnöke, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető-igazgatói posztját hátrahagyva, csupán néhány hete ült át a Budapest Bank Rt. — Magyarország harmadik legnagyobb kereskedelmi bankja — vezérigazgatói székébe. E kettős szerepkörében érdeklődtünk nála. miképpen értékeli a magyarországi értékpapir- és bankvilágot. — Érdekes következtetések vonhatók le abból, hogy a Budapesti Értéktőzsdén máig jegyzett 16 cég közül eddig mindössze négy jutott a tőzsdére — privatizáció eredményeképpen — mondja — Számomra ebből több következtetés kínálkozik: Magyarországon jó néhány 2—3 éve (újonnan létrejött) cég működik. amelyik oly lendületesen növekedett, hogy a további tőkeszerzéséhez immár elengedhetetlenné vált számára a tőzsdei jelenlét. Egyben azt is bizonyítja, hogy a magánszektor fejlődésének nem kizárólagos forrása a privatizáció. Tipikus megoldás a privatizációban a (legtöbbször külföldi) stratégiai partnerrel megvalósuló tőkeemelés. Azért van ez így, mert még a legjobb magyar vállalatok tőzsdére lépése is csak egy 2—3 esztendős, sikeres szerkezetváltás után lehetséges A privatizáció és a tőzsde fejlődése tehát párhuzamosan, ám némi időeltolódással megy végbe, így azok a jóslatok, amelyek szerint a magyar tőzsde fejlődésének legfőbb motorja a privatizáció lesz. csak némi késéssel fognak realizálódni. Ilyen szempontból már az idei őszi időszak is várhatóan fellendülést hoz. Az első magyar privatizációs programból ugyanis 4—5 hatékony vállalat hamarosan tőzsdére lép. Meggyőződésem szerint Magyarországon egyébként a világtörténelem leggyorsabb privatizációja zajlik. A paszszív pénzügyi befektetők és az ipari stratégiai partnerek egyaránt megtalálhatják a számításukat. A viszonylag előnyösen megvehető cégekkel jelentős hatékonysági többletek érhetők el. Így függ össze a privatizáció és a tőzsde. Ám a palettáról még hiányoznak az intézményi befektetők. A tőzsdei kereslet stabilabb lenne velük. Igen kevés ma még Magyarországon a befektetési társaságok és — alapok, a biztosító társaságok és a nyugdíjpénztárak száma. Velük nagymértékben stabilizálhatnák a ma még spekulatív keresletet. Korai elvárni még, hogy a tapasztalatlan kisbefektetők értékelni tudják az átalakulási folyamatokat. Ma még inkább a kockázatmentes állampapírokba (kincstárjegy, letéti jegy) fektetik a pénzüket az emberek Magyarországon, mégha veszítenek is némi reálkamatot. Nos, ezen segítene a befektetési alapok létrejötte. A bankoknak ilyen értelemben is szerepük lehet a tőkepiaci fejlődésben. A Budapest Bank privatizációján is gondolkodunk. A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójaként magam is aktívan dolgoztam azon, hogy a bankok privatizációs stratégiája kialakuljon. Ismereteim szerint — a nagyvállalatokhoz hasonlóan — lassacskán a magyar bankoknál is teret engedünk a külföldi tőkének. Legalábbis az állami szervek és a bankvezetők már konszenzusra jutottak abban, hogy meg lehet valósítani egy fokozatos, határozott irányú privatizációs stratégiát. Ennek első lépése lehet a bankok tőkeerejét növelő külföldi (szakmai) befektetők általi alaptőkeemelés; feltéve, hogy hajlandók betéteket elhelyezni, hiteleket nyújtani, bevezetni a nemzetközi tőkepiacokra a bankjainkat és ilyenformán azon vannak, hogy kapcsolataik egy részét a rendelkezésünkre bocsátják. A magyar pénzintézetek modernizációs törekvéseihez a külföldi bankoknak is érdekük fűződik, amennyiben élvezni akarják a részvények gyors árfolyamemelkedésének gyümölcseit. A kereskedelmi bankok privatizációja első fázisában legföljebb 20—25 százalékos tőkeemelésre lenne szükség; a tőzsdére zúduló részvények árfolyamcsökkenését ugyanis mindenképpen el kell kerülni. Két-három év alatt várhatóan többszörösére nőhet a mai befektetések tőkepiaci értéke. A külföldi partnerek előnyként értékelik a viszonylag fejlett magyar pénzügyi és jogi infrastruktúrát, azt, hogy Magyarországon már kialakult a pénzintézetek rendszere; van tőzsde és tőkepiac; liberális a befektetési törvénykezés, megalapozott a vállalkozói kultúránk. De az is igen-igen fontos, hogy Magyarország mindig eleget tett fizetési kötelezettségeinek. Hivatalos körökben — IMF, Világbank, londoni City_, Wall Street, Tokió — soha föl sem merült az adósságátütemezés gondolata. Ez a külföldi tőke számára biztonságot ad. Bizonyára ezért van több külföldi működő tőke- és értékpapír-befektetés Magyarországon, mint — az egykori Kelet-Németországot leszámítva — az öszszes volt szocialista országban együttvéve. Kaposy Zsuzsa
