Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-29 / 8049. szám
nyésztő szakcsoportnak adtuk ki 'egeltetésre. (Szemben a Nádudvaron elhangzott vezérőrnagyi kijelentéssel, amely szerint a minisztérium ezért a legeltetésért térítést nem kér! — A szerk.) (Hangyái Attila /Karcag, Dózsa Gy. u. 35.] március 16-ikán járt ktnt a bombatéren. „A Oombatér célterületén három-négy méter mély, hat méter átmérőjű bombatölcséreket találtam, topábbá repcszdarabokat, az út mellett hétért döglött bombákat. Találhatók az út mellett elhagyott benzintartályok, harckocsialkatrészek, tengelyek, kidöntött távírópóznák ... Püspökladány polgármestere, dr. Farkas Dezső március 21-én kelt levelében csatlakozik a nádudvariakhoz, s tiltakozik a miniszternél az ellen, hogy a bombateret továbbra is katonai célokra használják. Március 27-én kelt levelében Kovács Gézáné vagyiváni polgármester ugyancsak tiltakozik, s visszaköveteli a nagyiváni területet az önkormányzat tulajdonába.) Az államtitkár által hiányolt bizonyítási eljárás helyett álljon itt még két rövid összegzés Kunmadarasról, illetve a Karcaghoz tartozó Berekfürdőről. Dr. Komáromi Zoltán orvos, Kunmadaras önkormányzati képviselője: — Háromszázmillió forintot követelünk. Azon a részen, ami eredetileg közbirtokossági területe volt a falunak, most meg a bombatér része, valamikor 40 ezer marha legelt. Ezt a területet szeretnénk visszakapni, s rajta megint lucernát termeszteni, marhát tartani. Húsfeldolgozót építhetnénk, és a termékein- i két teherszállító repülők vihetnék a repterünkről. De ez még csak a dolog egyik része’. Azt is tudni kell, hogy olyan területről van szó, amely a Hortobágyi Nemzeti Park része, amelyet számba vettek a világértékek közt, aztán az ismert okokból visszaminősítették. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mi itt a tévét se tudtuk rendesen nézni évtizedekig, a rendelőben is abba kellett hagynom a sztetoszkópos vizsgálatot, ha beindultak a repülők. Elegünk volt a bombázásokból is. Dr. Hajdú Lajos orvos, Karcag berekfürdői alpolgármestere: (Csontos György gátőr mondja. „Egy reggel idejött két szovjet tiszt, hogy a Németéri csatorna vonalán lévő telefonoszlopokat eladnák nekem, darabját 200 forintért. Felhívtam a vízügynél a főnökömet, hogy kié a pózna? ö szólt a postának, mire kiderüli, hogy az övéké." Mindent el akartak adni a búcsúzó szovjet katonák. E lázas sietség következménye talán, hogy április 25-én agyoncsapta az áram az egyik, a trafót szétszerelő kiskatonát. Huszonnégy esztendős volt. ö már nem megy haza. Néhány nappal később valakik elvittek a kifutópálya mellől egy tartályt, amiben két tonna alkoholhoz hasonló anyag volt, halálos méreg. Néhány nap múlva egy tiszaörsi tanyán előkerült a tartály, a gyanútlan magyar fiatalember nem tudta, mit vett kétezerért. A szovjet tisztet, aki eladta neki, társai eldugták a magyar rendőrök elől. Éppen búcsút intettek Magyarországnak.) A térség helyi lapja, a Karcagon kiadott Nagykunsági Hírmondó írja idei április 26-i számában: „Kunmadaras határában ... hónapok óta áll a vásár. Itt (tudniillik a katonai objektumok környékén — a szerk.) minden eladó, ami mozdítható... A listán az építőanyagok vezetnek. Téglát, cserepet, ereszt, gerendát, „bontásból” olcsón lehet venni... van, aki egy nap tízszer is fordul'. De rögtön utána sorakoznak az elektromos berendezések és kisgépek.” Nos, a héten feltehetőleg a szovjet korszak eme utolsó felvonása :s lezárult. A környék végképp fellélegezhetne, ha nem tartana attól, hogy — bár a szovjet bombázók végképp elrepültek — nemsokára feltűnnek helyettük a honiak. S az itt lakók vajon tudnak-e majd mindarról, ami a fejük fölött történik? Kőváry E. Péter— Körmendi Lajos — Ki tudja, hány olyan éjszakánk volt, amikor szinte egy háború kellős közepén érezhettük magunkat amikor a „Sztálin-gyertyák” nappali világossággal árasztották el & kis üdülőtelepet, amely talán azért nem fejlődött Hajdúszoboszlóvá, bár a vize legalább olyan, mert nem engedtek itt egyemeletesnél magasabb házat építeni, a beruházót meg a vendégeket pedig az éktelen zajjal üldözték el. Az építési tilalmakat velünk hivatalosan soha senki nem közölte. Aki nem élt itt, fel sem tudja fogni, milyen paradicsomi állapotok köszöntek ránk a kivonulás megkezdésével 1 l
