Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-29 / 8049. szám

nyésztő szakcsoportnak adtuk ki 'e­­geltetésre. (Szemben a Nádudvaron elhangzott vezérőrnagyi kijelentés­sel, amely szerint a minisztérium ezért a legeltetésért térítést nem kér! — A szerk.) (Hangyái Attila /Karcag, Dózsa Gy. u. 35.] március 16-ikán járt ktnt a bombatéren. „A Oombatér célterületén három-négy méter mély, hat méter átmérőjű bomba­­tölcséreket találtam, topábbá re­­pcszdarabokat, az út mellett hé­tért döglött bombákat. Találha­tók az út mellett elhagyott ben­zintartályok, harckocsialkatré­szek, tengelyek, kidöntött távíró­póznák ... Püspökladány polgármestere, dr. Farkas Dezső március 21-én kelt levelében csatlakozik a nád­udvariakhoz, s tiltakozik a mi­niszternél az ellen, hogy a bom­bateret továbbra is katonai cé­lokra használják. Március 27-én kelt levelében Kovács Gézáné vagyiváni polgármester ugyan­csak tiltakozik, s visszaköveteli a nagyiváni területet az önkor­mányzat tulajdonába.) Az államtitkár által hiányolt bi­zonyítási eljárás helyett álljon itt még két rövid összegzés Kunmada­rasról, illetve a Karcaghoz tartozó Berekfürdőről. Dr. Komáromi Zoltán orvos, Kun­madaras önkormányzati képviselője: — Háromszázmillió forintot kö­vetelünk. Azon a részen, ami ere­detileg közbirtokossági területe volt a falunak, most meg a bombatér ré­sze, valamikor 40 ezer marha legelt. Ezt a területet szeretnénk vissza­kapni, s rajta megint lucernát ter­meszteni, marhát tartani. Húsfeldol­gozót építhetnénk, és a termékein- i két teherszállító repülők vihetnék a repterünkről. De ez még csak a do­log egyik része’. Azt is tudni kell, hogy olyan területről van szó, amely a Hortobágyi Nemzeti Park része, amelyet számba vettek a világérté­kek közt, aztán az ismert okokból visszaminősítették. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mi itt a tévét se tudtuk rendesen nézni év­tizedekig, a rendelőben is abba kel­lett hagynom a sztetoszkópos vizs­gálatot, ha beindultak a repülők. Elegünk volt a bombázásokból is. Dr. Hajdú Lajos orvos, Karcag be­rekfürdői alpolgármestere: (Csontos György gátőr mondja. „Egy reggel idejött két szovjet tiszt, hogy a Németéri csatorna vonalán lévő telefonoszlopokat el­adnák nekem, darabját 200 fo­rintért. Felhívtam a vízügynél a főnökömet, hogy kié a pózna? ö szólt a postának, mire kiderüli, hogy az övéké." Mindent el akartak adni a bú­csúzó szovjet katonák. E lázas sietség következménye talán, hogy április 25-én agyoncsapta az áram az egyik, a trafót szétsze­­relő kiskatonát. Huszonnégy esz­tendős volt. ö már nem megy haza. Néhány nappal később va­lakik elvittek a kifutópálya mel­lől egy tartályt, amiben két ton­na alkoholhoz hasonló anyag volt, halálos méreg. Néhány nap múlva egy tiszaörsi tanyán elő­került a tartály, a gyanútlan ma­gyar fiatalember nem tudta, mit vett kétezerért. A szovjet tisztet, aki eladta neki, társai eldugták a magyar rendőrök elől. Éppen bú­csút intettek Magyarországnak.) A térség helyi lapja, a Karcagon kiadott Nagykunsági Hírmondó írja idei április 26-i számában: „Kun­madaras határában ... hónapok óta áll a vásár. Itt (tudniillik a katonai objektumok környékén — a szerk.) minden eladó, ami mozdítható... A listán az építőanyagok vezetnek. Téglát, cserepet, ereszt, gerendát, „bontásból” olcsón lehet venni... van, aki egy nap tízszer is fordul'. De rögtön utána sorakoznak az elektromos berendezések és kisgé­pek.” Nos, a héten feltehetőleg a szov­jet korszak eme utolsó felvonása :s lezárult. A környék végképp fellé­legezhetne, ha nem tartana attól, hogy — bár a szovjet bombázók végképp elrepültek — nemsokára feltűnnek helyettük a honiak. S az itt lakók vajon tudnak-e majd mind­arról, ami a fejük fölött történik? Kőváry E. Péter— Körmendi Lajos — Ki tudja, hány olyan éjszakánk volt, amikor szinte egy háború kel­lős közepén érezhettük magunkat amikor a „Sztálin-gyertyák” nappali világossággal árasztották el & kis üdülőtelepet, amely talán azért nem fejlődött Hajdúszoboszlóvá, bár a vize legalább olyan, mert nem en­gedtek itt egyemeletesnél magasabb házat építeni, a beruházót meg a vendégeket pedig az éktelen zajjal üldözték el. Az építési tilalmakat velünk hivatalosan soha senki nem közölte. Aki nem élt itt, fel sem tud­ja fogni, milyen paradicsomi álla­potok köszöntek ránk a kivonulás megkezdésével 1 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom