Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-27 / 8047. szám

azok elégedetlenségét lovagolták meg a városokban, akik csalódtak a két nagy pártban, melyek kormányra jutva nem váltották be „tavaszi nagytakarításra”, illetve „a pincétől a padlásig” terjedő személycserékre vonatkozó ígéreteiket.

Szeptemberben a parlament elé került a privatizációs törvénycsomag. A kiskereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltatási egységek privatizálásáról szóló törvény az önkormányzatokra bízta ezeknek az egységeknek az eladását. A törvény életbe lépésétől, novembertől április végéig hétezer egység talált gazdára. Megszületett a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló átfogó törvény is, melynek hatása az új év első hónapjaiban már érzékelhető volt: ugrásszerűen megnőtt a külföldi tőke érdeklődése Magyarország iránt. Elfogadták a munkavállalói résztulajdonosi programot is, de az érdeklődés elmaradt a várakozástól.

Az Állami Vagyonügynökség és

a kereskedelmi bankok együttműködésével 1991 elején nyolc befektetési társaság jött létre. Ezek, valamint a nagy részvényessé vált társadalombiztosítás lettek a privati-1 zálandó állami vállalatok részvényeinek legfontosabb belföldi vevői. A nagyvállalatok rendszerint maguk kezdeményezték a privatizációt és megtalálták a külföldi partnert. Az Állami Vagyonügynökség az esetek mintegy egyötödében lépett fel az eredeti privatizációs elképzelés módosítása érdekében. Az új kormány működésének első évében a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató egységek mintegy felét, a nagyvállalatok közel egynegyedét sikerült pri- , vatizálni. A privatizált nagyvállalatok részvényeinek közel fele került külföldi kézbe, több mint egynegyede a társadalombiztosítás és a befektetési társaságok kezébe, míg a többi vállalat kereszttulajdonlás révén kelt el, néhány százalékuk pedig munkavállalói részvények formájában az adott vállalat saját dolgozóihoz került.

A kormány oktatási és művelődési politikája a különbözőség elismerésén alapult. Az őszi tanévkezdéskor országszerte mintegy kétszáz általános és közel ötven középiskolában kezdődött meg az áttérés az egyházi iskolaként való működésre. Egyelőre azonban mindenütt csak az első osztályokat (illetve az általános iskolák felső tagozatában az ötödiket) szervezték eszerint, hogy a meglévő osztályközösségeket ne kelljen felrobbantani. Az újfajta oktatás személyi és anyagi feltételeit amúgy is csak fokozatosan lehet megteremteni. A fakultatív hitoktatást az ország minden tanulója számára állami segítséggel, de a kötelező órarend keretein kívül biztosították. Lehetőség nyílt világi magániskolák létesítésére is. Megkezdődtek az előkészületek az egész oktatási rendszer felülvizsgálatára, de a négy plusz nyolcas rendszer hívei és a jelenlegi struktúra korszerűsítésének képviselői egyelőre nem tudtak megegyezésre jutni.

A kormány a parlament elé terjesztette a jóvátételi törvényt, amely az erkölcsi-politikai jóvátétel mellett nyugdíjkiegészítést illetve egyösszegű juttatással anyagi jóvátételt is jelentett mindazoknak, akik az elmúlt hatvan évben kisebbségi helyzetük vagy politikai tevékenységük következtében! megtorlás áldozatai lettek. Jóvátételt kapnak az egykori deportáltak, a Szovjetunióba elhurcoltak, a kitelepítettek, a recski foglyok, az 1956 utáni megtorlás áldozatai.

A miniszterelnök és a szabad demokrata külügyminiszter megfontolt politikával tovább tudta erősíteni az ország külső presztízsét. A külügyminiszter első útja Moszkvába vezetett: el tudta fogadtatni a szovjet vezetőkkel, hogy Magyarország a Varsói Szerződés gyors megszüntetése mellett van, és addig is felfüggeszti részvételét a szervezet tevékenységében; ugyanakkor meg kívánja őrizni a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági, kulturális és emberi kapcsolatokat. A kormány képviselői következetesen tartózkodtak a szovjetellenes hangulatkeltéstől és sikerült elérni: ük, hogy ugyanezt tegyék a kormánypártok képviselői, helyi politikusai is. Nyugodtan folyt a szovjet csapatkivonás, érintetlenek maradtak a szovjet emlékművek. A külügyminiszternek az új csehszlovák vezetőkhöz fűződő régi kapcsolatai is szerepet játszhattak abban, hogy a szomszéd országok közül elsőként Csehszlovákiával sikerült olyan új alapszerződést kötni, amelyben a két ország újólag elismerte a kialakult határokat, elítélte a nemzetiségekkel szembe• ni korábbi jogsértéseket, és kölcsönösen kialakította a nemzetiségek mindenoldalú támogatásának intézményeit. Ha nehezebben is indult, de előrehaladott állapotba jutottak a hasonló tárgyalások Romániával is. Magyarországot a középkelet-európai országok közül elsőként vették fel az Európa Tanácsba, es az új kormány osztatlan elismerést ért el a nyugati hatalmak vezetőinél.

Korántsem volt ennyire osztatlan a kormány belföldi elismerése. Az áremelkedések és mindenek előtt a munkanélküliség miatt gyorsan romlott a hazai közhangulat. A szakszervezeteket támadta tagságuk, amiért belementek a kormánnyal kötött bérkorlátozási megállapodásba. A nagy pártok hívei élesen támadták pártjuk vezetését, amiért belement egy olyan kormányprogramba, amely — sokak szerint — az utolsó kommunista kormányok gazdaságpolitikáját folytatja. Ugyanakkor hiányolták az átfogó eszmecseréket. Az MDF- en belül nőtt a feszültség a miniszterelnök környezete és az MDF kormányból kiszorult alapítói között. Ebben a helyzetben sokasodtak a koalíción belüli konfliktusok. Az MDF-es vezetésű ágazati tárcák mind többször kerültek szembe az SZDSZ-es vezetésű „funkcionális” tárcákkal annak ellenére, hogy mindkét oldalon ott ültek a másik fél (illetve a Fidesz és KDNP) által delegált politikai államtitkárok. A két kis párt ugyanakkor attól félt, hogy arcát veszti a kormányban a nagy pártok mellett. A kormányzás során a legnagyobb tekintélyveszteséget mindenesetre az SZDSZ-es gazdasági miniszterelnök-helyettes és a pénzügyminiszter szenvedte el, míg a miniszterelnöknek és általában az MDF-nek sikerült távol tartania magát a gazdasági megszorító intézkedésekért viselt felelősségtől. Egy év elteltével a pártok végül is megegyeztek, hogy a négypárti koalíció újabb egy évig marad hivatalban, s két év után kiírják az újabb választásokat.

Mindez persze politikai fikció. A tavalyi választást valójában az MDF nyerte meg és stabil többséggel alakíthatott kiskoalíciós kormányt. Antall József, aki a választások első fordulójáig végig nyitva hagyta a nagykoalíció lehetőségét és ennek megfelelően tartott folyamatos kapcsolatot az SZDSZ-szel, ettől kezdve azt tekintette küldetésének, hogy velük szemben vigye sikerre a keresztény-nemzeti koalíciós kormányzást.