Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
Magyar Hírlap, 1991.V.21. zs Bauer Tamás A kormány egy éve (Politikai fikció) Egyéves a koalíciós kormány. Emlékszünk rá: nehéz szüléssel jött a világra. A választási eredmény ugyanis valóságos patthelyzetet teremtett. A második fordulóban az SZDSZ-nek sikerült valamelyest megerősíteni az MDF-fel szemben az első fordulóban szerzett előnyét és a mandátumok közel egyharmadával az ország legerősebb pártja lett. Többsége azonban a Fidesszel együtt sem lett volna az Országgyűlésben. Az MDF a Kisgazdapárttal és a kereszténydemokratákkal együtt éppen elérte volna az ötvenkét százalékot, de ez nagyon bizonytalan parlamenti többségnek ígérkezett. így néhány nap után mind az SZDSZ, mind az MDF miniszterelnök-jelöltje arra kényszerült, hogy visszaadja a kormányalakítási megbízást. Az SZDSZ hallani sem akart a kisgazdák követeléseiről és a Fidesszel sem tudott zöld ágra vergődni, minthogy ők nagykoalíciót javasoltak, s elleneztek volna egy SZDSZ-Fidesz-kisgazda kiskoalíciót. Az MDF hosszasan tárgyalt a kisgazdákkal, de végül ők is úgy döntöttek: nem mondhatnak le saját agrárprogramjukról egy egyébként is minimális többséget jelentő koalíció oltárán. Harmadik nekifutásra — nem függetlenül a nyugati politikusok és bankárok által kifejtett nyomástól — végül egy négypárti koalíciót sikerült összehozni az SZDSZ, az MDF, a Fidesz és a kereszténydemokraták részvételével. A miniszterelnöki poszt a második pártnak, az MDF-nek jutott, viszont SZDSZ-es lett a kormányfő két helyettese: a gazdasági tárcákat összefogó miniszerelnök-helyettes és a külügyminiszter. Az SZDSZ kapta még a pénzügyi, a kereskedelmi, az igazságügyi és a művelődési tárcát, míg az MDF-nek a mezőgazdaság, az ipar, a munkaügy és a honvédelem jutott. Fideszes lett a belügyminiszer, míg a kereszténydemokraták elnöke került a szociális és egészségügyi tárca élére. (Célszerűségi és takarékossági megfontolásokból úgy döntöttek, hogy a mininisztériumi struktúrán és elnevezéseken nem változtatnak, mindössze a Tervhivatal helyett alakult Gazdasági Miniszterelnökhelyettesi Titkárság.) Még meg sem alakult az új kormány, máris rendeződött néhány probléma. A parlament alakuló ülésén elfogadta az új címert és április 4. helyett március 15. lett az ország állami ünnepe. Egyúttal közös nyilatkozatot fogadtak el az 1956-os forradalomról. Nyomban ezután törvényt fogadtak el a volt miniszterelnökök, elnöki tanácsi és országgyűlési elnökök különleges nyugdíjának megszüntetéséről. Rendezték a köztársasági elnökválasztás kérdését: sikerült a kereszténydemokratákkal is elfogadtatni, hogy az alkotmányban visszatérjenek a parlament általi elnökválasz- | táshoz, s maga az országgyűlés vá- f laszthatta meg az új köztársasági $ elnököt. i Az új kormány a gazdasági kér- i déseket állította tevékenységének előterébe. Még májusban moratóriumot mondott ki a vállalati tanácsok újjáválasztására, majd júniusban a parlament elfogadta a vállalati tanácsok feladatáról és válasz- . tásáról szóló új törvényt. A vállalati tanácsokat végül koraősszel vá- 4 lasztották újra, s a pártok nem kis f meglepetésére az új tanácsok több- f nyíre megerősítették a régi igazgatókat. A következő sürgős feladat a földkérdés rendezése volt. A kormány júniusban az országgyűlés elé terjesztette a termelőszövetkezeti törvény és a földtörvény módosítását. Ezzel lehetővé vált, hogy mindazok kilépjenek a téeszekból, | akik önállóan akarnak gazdálkod- ' ni. Szeptemberben már mintegy háromszázezren saját földjükön láttak munkához, de a többség bent maradt a szövetkezetekben. Megindult ugyanakkor a szövetkezetek átalakulása. Az országgyűlés első feladatai között volt az új szakszervezeti törvény megalkotása. A parlamenti pártok nyomása alatt sikerült elérni, hogy a SZOT utódszervei hozzájáruljanak a szakszervezeti va- j gyón újraelosztásához. Az új szakszervezeti törvény talaján a szakszervezeti szövetségek országos konföderációt alakítottak, s ez a konföderáció len a munkáltatói érdekképviseletek partnere. A kormány július elején terjesztette a parlament elé a Tardos- j programot, amelyben kendőzetlenül a lakosság elé tárta: milyen további áldozatokra van szükség a ‘ gazdasági egyensúly biztosításához. (Ez megfelelő alapot adón arra, hogy a közvélemény megnyugvással vegye tudomásul a visszalépést az 1995-ös világkiállítástól, s ezt korrekt eljárásként vették tudomásul az osztrákok is.) A Tardosprogram részeként a kormány átfogó megállapodást kjötön a munkáltatói és szakszervezeti konföderációkkal a béremelések és a társadalmi juttatásnövelés korlátozásáról, és célul tűzte ki, hogy 1991-ben már egyszámjegyű legyen az infláció. Kiterjesztették a munkanélküli-segélyrendszert, mert azzal kellett számolni, hogy a munkanélküliség már 1991-ben két-háromszázezerre nő. A programot a Nemzetközi Valuta Alap és az Európai Közösség nagyszabású hitelekkel támogatja. A Valuta Alap külön áthidaló hitelkeretet nyitott az 1991 januárjában bevezetendő forint-konvertibiltás garantálásához, ahhoz hasonlóan, amit egy évvel korábban Lengyelországnak nyújtottak. Július közepén került az országgyűlés elé az önkormányzatokról szóló törvénycsomag. Az önkormányzati törvény mellett ez tartalmazta az önkormányzati választásokról, az önkormányzatok gazdálkodásáról és a fővárosról szóló törvényt. Ez volt az első eset, amikor a kormánykoalíciós megegyezést nem volt könnyű a kormánypárti képviselőkkel elfogadtatni. Különösen az MDF- és SZDSZ-ffakcióban alakultak ki feszültségek, mivel az egyéni választókerületekben mandátumot szerzett képviselők szerint a kormány túlzott centralizációra törekszik. Végül sikerült kompromisszumos megoldást találni, amelynek alapján szeptemberre kitűzhették az önkormányzati választást. Nagy meglepetést okozott, hogy a kis településeken független jelöltekként sokszor a régi tanácselnökök futottak be, a városokban pedig előretörtek a két ellenzéki párt: a kisgazdák és a szocialisták jelöltjei. A dolog mögött az állt, hogy a sikeres földtulajdon-rendezés nyomán falun teret vesztett kisgazdák
