Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-27 / 8047. szám

Magyar Nemzet, 1991.V.20 if Vannak-e kémek Magyarországon? (Biztonságpolitikai Szakértőnktől) A rendszerváltás előtti évtize­dekben mindenki azt hitte, hogy az úgynevezett szocialista orszá­gok között a testvéri együttműkö­dés keretébe nem lért bele az egy­más titkainak fcifürkészése. Pedig • baráti országok speciális szer­veinek hivatásos és nem hivatásos hírszerzői szorgos méhecske mód­jára gyűjtötték mindazokat az in­formációkat, amik a klasszikus hírszerzés témakörébe tartoznak. Egyértelmű volt, hogy a cseh­szlovák hírszerzők érdeklődtek az általuk nacionalistának tartott ér. telmiségi körök helyzetéről, ki­emelt személyeiről, a magyar kül­politikai állásfoglalások előkészü­leteiről, amelyek a nemzetiséggel kapcsolatosak, de a magyar gaz­daság külkapcsolatairól, törekvé­seiről, sőt a többi környező or­szággal alakuló kapcsolataink leg­kisebb részletéről is. A szovjet hírszerzés minden iránt érdeklő­dött, ami a szovjet érdekviszonyo­kat érintette, de azokról Is, ami­ket úgy ítélt meg, hogy érdekel­heti. Varsói Szerződés, KGST. In­ternacionalizmus jó malaclopó köpönyegként fedte és barátivá tette az érdeklődést akkor is, ha az kimondottan nagyhatalmi, szi­gorúan szovjet érdeket érintett. A román Secvritáte tevékenysége pedig nem is leplezett expanzio­­nlsta, az országunk életébe be­avatkozó a „Nagyromán” álmokat támogató volt. A nyolcvanas évek végén, a nemzetiségi kérdés ki­éleződése Erdélyben, és a mene­kültáradat megindulása pedig al­kalmas volt nagy számú ügynö­kének magyarországi letelepíté­sére. Azzal sem törődtek, hogy je­lentős részük már az első szűrés­nél lelepleződött. Ez arra Is Jó volt, hogy a menekülőkkel szem­ben bizalmatlanságot keltett és az „ügynökinvázió” rémével fenye­getettség érzetét terjesztette. A rendszerváltás után ma már mindenki előtt világos, hogy az ország biztonságpolitikáját reá­lis talajra kell helyezni. Az or­szág ellen irányuló hírszerzői te­vékenységet tudomásul kell ven­ni. Számolni kell azzal, hogy min­den ország érdeklődik az Itt lévő ' helyzetről, a legitim hatalom elő­készület alatt álló intézkedéseiről, gazdasági stratégiánk részleteiről, a pénzügyi stabilitásunkról, szö­vetséges! viszonyainkról, honvé­delmi ée biztonsági intézmé­nyeinkről, szerződéseinkről. Egy­szóval minden olyan kérdésről, amelynek az alapján eldönthetik, hogy milyen Magyarországgal számolhatnak és ennek milyen lesz a viszonya az érdeklődő, in­formációt gyűjtő országgal. Ez határozza meg, hogy ők milyen kapcsolatokat alakítanak velünk, mennyire bíznak bennünk, mek­kora a lehetőség az ő érdekviszo­nyaik érvényesítésére, a kölcsönös érdekek során hol a határ, amed­dig elmehetnek. A környező országok hírszerző szervei természetes módon ki­emelten kezelnek bennünket. A geopolitikai érdekviszonyok Itt ütközhetnek leginkább, és itt a veszélye annak is, hogy esetleg hibás szomszédkapcsolati viszony következtében a környező orszá­gok szélsőséges politikai erőinek nyújthatunk önkéntelenül is se­gítséget. Világos tehát, hogy a hír­szerzői tevékenység szempontjá­ból kiemelt terület a Külügymi­nisztérium. A kémkedés történe­te bizonyltja, hogy a KUlügy- és a Hadügyminisztérium, a speciális szolgálatok emberei leginkább ve­szélyeztetettek a külső hatalmak szolgálatai részéről A hadi ipari : létesítmények, katonai érdekszfé­rába tartozó kutatók regonális jellegüknél és területi körülhatá­­roltságuknál fogva viszonylag könnyebben megvédhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom