Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-27 / 8047. szám

■ay'ar Hírlap, 1991 .V.21.

Al

Túrós András, a rendszerváltozás rendőrfőnöke nyilatkozik lapunknak

Alkalmasságát senki nem vonta kétségbe

A rendszerváltozás egyik nagy túlélője Túrós András rendőr vezérőrnagy, egykori belügyminiszter-helyettes, később az országos Főkapitány helyettese, most pedig az ORFK közbiztonsági főigazgatója. Vérbeli rendőr, aki csaknem harminc éve van a pályán, így fegyelmezetten tűrte a személye körüli csatározásokat. Amint mondta, amíg helyzete nem tisztázódik, nem kíván a nyilvánosság elé lépni. Legutóbb azonban az ORFK újabb átszervezésekor ismét megerősítették: szükség van rá, így készséggel válaszolt kérdéseinkre.

— Önt a rendszerváltozás küszöbén nevezték ki miniszterhelyettesnek. A közelgő változások mennyiben befolyásolták a rendőrt ség tevékenységét?

— Valóban, a rendőrség vezetését a legnehezebb időszakban, 1989. május 1-jén vettem át. A vezetők jó része kereste a helyét, és sokan inkább a visszavonulást választották.

— Önként, vagy esetleg némi bíztatásra?

— A többség maga kérte a nyugdíjazást, másokat pedig szakmai megfontolásokból mi küldtünk el. Gyökeres változás történt, hiszen fél év alatt csak a tábornoki karból harmincnál többen mentek j el, sokan valószínűleg politikai indítékokból, a rendszerváltozás miatt. Éppen ezért nem is volt szükség az új kormány megalakulását követően tisztogatásra. A távozók helyébe a legjobb szakemberek kerültek, a váltás mégis kihatott a rendőrség működésére.

— Ez lehetett tehát az oka, hogy az egész szervezeten eluralkodott \ az a sokat hangoztatott elbizonytalanodás?

— Az elbizonytalanodás inkább a vezetők körében jelentkezett, míg a tiszthelyettesek és a beosztott tisztek tudták, hogy a rendszerváltozás ezt a kört alig érintheti, hiszen politikai felelősség nem terheli őket.

— Ön aligha számíthatott arra, hogy a rendőrségnél maradhat,

~mégis nagy lendülettel dolgozott * tovább. Miért?

— Biztosra vettem: az új rendszerben nem leszek a rendőrség első embere, sőt talán vezető munka- 1 társa sem, de azt is tudtam, hogy a 1 tétlenséggel súlyos kárt okozunk. Számos intézkedést tettünk — megszületett például a máig érvényes szolgálati szabályzat, az új, európai mércével mérve is elfogadható fogdaszabályzat, készültünk a rendőrség átszervezésére —, de az átmeneti időszak legnagyobb sikere, hogy a testületet békésen átvezettük az új rendbe. Elegendő, ha csak azokra a hatalmas politikai demonstrációkra gondolunk, amelyeknél 1989-ben konfliktus nélkül, a lakosság támogatását élvez- j ve sikeralt közreműködnünk. '.

— Önt miniszterhelyettesként, ,t de később főkapitány-helyettesként ij is többször élesen támadták. Mások már megfutamodtak volna...

— Nem volt könnyű a döntés. Már csak azért sem, mert több rendkívül kecsegtető ajánlatot kaptam. Végül elhatároztam: önként sohasem állok fel. A támadások elsősorban politikai jellegűek voltak, meghamisított tényeken alapultak, egy részük pedig nem kevés rosszindulatról tanúskodott, ezért nem válaszoltam rájuk, tudatosan kerülve is a nyilvánosságot.

— Döntése érthető, az viszont némi meglepetést keltett, hogy később az új főkapitány általános és szakmai helyetteseként egyáltalán vezető tisztséget tölthetett be.

— Szakmai alkalmasságomat az új kormány, illetve az új miniszter sem vonta kétségbe. Valószínűleg az is mellettem szólt, hogy rövid miniszterhelyettességem idején sikerült vezetőtársaimmal, a rendőrökkel igen szoros kapcsolatot kialakítani, így az állomány mellettem állt. A bizalmat jelezte, hogy amikor Horváth Balázs 1990 júniusában hivatott, kijelentette: az első számú szakmai vezető továbbra is én vagyok. Csakhogy ezzel egyidőben elmulasztottak hatáskört biztosítani. Olyannyira megkötötték a kezemet, hogy még a titkárnőm fizetését sem állapíthattam meg... Mégis sokat dolgoztam, bár jórészt az íróasztalomnak.

— Horváth Balázsnak volt-e szerepe abban, hogy a rendőrségnél nem foly tatódtak a sokak által kívánt változások?

— Horváth Balázs miniszterként igyekezett tenni a rendőrségért, a reformfolyamatok felgyorsításáért. Egyebek mellett neki köszönhető, hogy a kormánytól kijárta egy rendkívüli fizetésemelés fedezetét. A pályázati rendszer miatt azonban a már általunk kinevezett főkapitányok, de a városi kapitányok sem érezhették biztonságban I magukat, a vezetői válság tovább mélyült. Ezt kellett volna nekünk . áthidalni, de kevés sikerrel jártunk. I Megpróbáltunk a stabilnak tekint- 1 hető vezetőkkel, a második vonallaf együttműködni, ám ez újabb konfliktusokat szült: a főkapitányok ezt természetesen zokon vették.

— Ugyanakkor pedig a bűncselekmények száma rohamosan nőni kezdett.

— Ezzel együtt sem voltak túl rosszak az eredményeink. Éppen a Team Consult szakemberei állapították meg, hogy összehasonlítható adatok alapján Európa rendőrségei között még mindig előkelő helyen állunk, bár a felderítési eredményesség valóban romlott.

— Boross Péter viszont lényegében koncepciózusabb belügyminiszternek tűnik.

— Most olyan vezető áll a tárca élén, aki kemény, katonás tartást ad ennek a szervezetnek, s nem szólamokat hangoztat, hanem pontos elképzeléseket fogalmaz meg. Egyetértek vele abban, hogy ez még nem a jogállam rendőrsége, ezért az átmeneti időszakban szükség van a keményebb kézre, a centrális irányításra, a félkatonai jelleg megőrzésére.

— Am önt ismét visszaminősítették.

— Valóban, de közbiztonsági főigazgatóként most végre tényleges jogosítványokkal rendelkezem. Teljes felelősséggel irányítom a közrendvédelmi, a közlekedési, az igazgatásrendészeti szolgálatot, hozzám tartozik a Rendőri Ezred, a repülőtéri biztonsági szolgálat és a kommandóegység is. A látszólagos visszalépés tehát azt jelenti, hogy majdnem 17 ezer rendőr tevékenységét irányíthatom, s parancsadási jogomat a főkapitány sem kívánja korlátozni, hiszen bizalmáról biztosította a főigazgatókat.

— Említette, hogy elképzelései korábban rendre az íróasztal fiókjában maradtak. Most mit szeretne megvalósítani azokból?

— Meggyőződésem szerint az utca rendőre nélkül nem lesz jobb a bűnügyi helyzet, ezért a járőröket szeretnénk olyan helyzetbe hozni, hogy minden idegszálukkal a munkájukra figyelhessenek. Ez magasabb fizetéseket, korszerűbb technikát és létszámemelést is feltételez. Célunk, hogy hamarosan elérjük a Nyugat-Európában szó-