Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
Népszabadság, 1991.V.20 1 A nemzetiségi kérdés nem magyar hobbi Jeszenszky Géza nyilatkozik lapunknak — Teljes mértékben egyetértek a jugoszláv válságról közösen megfogalmazott közleménnyel — nyilatkozta tudósítónknak Jeszenszky Géza külügyminiszter a bolognai Pentagonale-tanácskozás után. Arra a kérdésre, miért foglalkozik a politikai dokumen.um oly részletesen a nemzetiségi problémákkal, a magyar külügyminiszter így válaszolt: — Nem valamiféle magyar „hobbi'’ a kisebbségi, nemzetiségi kérdés napirenden tartása, a megoldás sürgetése. Ezt bizonyítja a jugoszláviai válság. Ez közép-európai kérdés. Természetes, hogy a határainkon kívül élő három és fél millió magyar sorsa elsődlegesen persze minket foglalkoztat. Ám most itt Bolognában — a jugoszláv fejlemények fényében is — egyetértés volt, hogy olyan megoldást kell találni, amikor még az egy faluban élő, eltérő nyelvet beszélő, vallású emberek is békében élhetnek, nyugodtan ápolhatják nemzeti kultúrájukat, bízhatnak a jövőben. — Jugoszlávián kívül miről volt szó a külügyminiszteri találkozón? — A Pentagonale, mint keret és fórum az integrációra, értelemszerűen nem csupán napi aktualitásokkal foglalkozott. Ám Jugoszláviát nem lehet megkerülni, hiszen szervesen illeszkedik bizonyos közö. sen tervezett projektumokba. Így a minket különösen érintő Trieszt—Budapest vasútvonal és autópálya terve, amelyről elkészült a tanulmányterv. — Mintegy nyolcvan Uyen projektum Ismeretes. Kezdettói fogva azonban kérdés, milyen forrásokból finanszírozható a kivitelezés. Sikerült-e ezúttal előrelépni? — Több ország együttműködéséről van szó. Olaszország viszonylag jelentős hiteleket helyezett kilátásba, s eredetileg is számításba véttiik a nemzetközi pénzügyi intézetek bevonásának lehetőségét. A Pentagonale így a közelmúltban felállított londoni székhelyű európai bankhoz is fordult. Ami a tervezett, egyébként rendkívül fontos infrastrukturális beruházásokat illeti, nem engedhetjük meg magunknak az örökölt adósságállomány tudatában, hogy újabb hitelekből fedezzük az invesztíciókat, hanem lehetőleg vállalkozói alapon, külföldi tőke bevonásával kell azokat megoldani. Ehhez várunk segítséget az európai banktól is. Így például az említett Trieszt—Budapest vasút- és autópálya-kapcsolatot koncessziós alapon véljük kivitelezhetőnek. (A lapunknak adott interjút követően a magyar külügyminiszter Bolognából Bécsen át tért haza. Az osztrák fővárosban nyilatkozott az e heti moszkvai látogatásáról is. Közölte, hogy tárgyalásainak középpontjában gazdasági és biztonsági kérdések lesznek. Mint elmondta, a magyar—szovjet kapcsolatok új szakaszba léptek, mert most két független állam tartja fenn ezeket egymással, és mivel Magyarország elhagyta azt a szövetséget, amelynek sohasem kívánt tagja lenni. Az APA osztrák hírügynökség szerint Jeszenszky Géza megértését nyilvánította az iránt a szovjet kívánság iránt, hogy az egykori „keleti tömb” országai ne lépjenek be semmiféle más katonai szövetségbe,' s a politikus a Szovjetunió biztonsági érdekeit jogosnak nevezte.) Magyar Hírlap, 1991.V.20. Szlovák politikus a nemzetiségekről A kereszténység az együttélés pillére Prágai tudósítónktól Szlovákiában a jelek szerint konszolidálódik a helyzet azután, hogy a parlament elnöksége visszahívta Vladimír Meciar kormányfőt. A kereszténydemokrata Jan Camogursky vezetésével koalíciós kormány vezeti a Szlovák Köztársaságot. Azok után, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom kettészakadt, a kereszténydemokraták lettek a legjelentősebb politikai erő. Ivan Simkót, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselőjét Prágában, a szövetségi törvényhozásban arTÓl kérdeztem, a kereszténydemokratáknak milyen álláspontjuk van a nemzetiségi kérdésben. — A nemzetiségi kérdés, mint aktuális probléma foglalkoztatja a kereszténydemokrata pártokat. Olyan országban, ahol csak egy nemzet él, ez természetesen nem vetődik fel. Olyan esetben, mint Csehszlovákia, ahol több nemzet és nemzetiség él, érthető módon nem hagyhatják megoldatlanul azokat a problémákat sem, amelyek az együttélésből fakadnak. Véleményem szerint ha a demokratikus államban le akarjuk rakni életünk új alapjait, akkor az egyik legfontosabb kérdés éppen a nemzetiségek ügye. — Ön szerint segít-e a probléma megoldásában, hogy Magyarországon és Szlovákiában egyaránt erősödön a keresztény kurzus? — Azt hiszem, a keresztény-demokráciának már önmagában a kereszténység lényegéből, szelleméből fakadóan is hozzá kellene,, hogy járulnia az emberek közeledéséhez, a toleranciához. Közösen kellene keresni a kiútakat. Úgy vélem ez országoktól független, az eszme a lényeg. Határozottan állítom, hogy a kereszténységnek olyan szellemi bázisa van, amelyre épülhet a különböző nemzetek együttélése is. A keresztény eszméken alapuló pártok programjának — önöknél is, nálunk is — ez az egyik alappillére. — Mi várható Csehszlovákiában, elsősorban annak fényében, hogy a két köztársaság vezetői megegyeztek és a jelek arra utalnak, hogy a föderáció fenntartása mellett döntőnek? — Egyelőre a nemzeti parlamentek semmiféle szerződést nem kötöttek, ezek még csak politikai viták, amelyek lényege az, hogy szerződéses alapokon kell berendezkednünk. Alapjában véve bizonyos politikai konszenzusra jutottunk a csehekkel, de az egésznek a jogi jellegéről még nem állapodtunk meg. Számunkra elsősorban az a fontos, hogy a szerződés pontosan határozza meg a föderáció legfőbb elemeit. Elképzelésünk az. hogy a két köztársaság között: szerződés rögzítse a föderáció hatáskörét, így aitán ami az övé, abba a nemzet: szervek nem avatkoznak bele és persze forditva. •£orró Evelyn
