Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-24 / 8046. szám

DR. BALSAI ISTVÁN Esti Hírlap 1991. Május 13 IC A fővárosi katolikus templomok körül tegnap is aláírásokat gyűjtöttek. Az akció kezdeményezői arra kérnek támogatást, hogy az Isteni Megváltóról Elneve­zett Nővérek Kongregáció­ja kapja vissza egykori in­gatlanát a Ménesi úton. Az épületben jelenleg az ELTE Jogtudományi Karának Bi­­bó István Szakkollégiuma működik. A hallgatók sem tétlenek, tervezik, hogy ha kell, akkor jogi úton is igyekeznek megtartani a kollégiumot. A XI. kerületi önkormányzat mindeköz­ben nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen nincs megfeleld -csereingatlan, amit kárpótlásul felajánl­hatna akár a nővéreknek, akár az egyetemistáknak. Ez az epizód is -jelzi, hogy a volt egyházi Ingat­lanok tulajdoni helyzetének rendezése nem könnyű fel­adat a törvényhozóknak. A parlament is megosztott a kérdésben, az ellenzéki pár­tok nem értik, hogy miért kell ilyen sürgősséggel meg­tárgyalniuk az egyházi ja­vakkal kapcsolatos tör­vénytervezetet. A még meg­lévő kétségeik és kételyek eloszlatása érdekében ma délelőtt dr. Balsai István igazságügyi miniszter és dr. lsépy Tamás politikai ál­lamtitkár sajtótájékoztatót tartott a tárca épületében. Lapunk kérdéseire előzete­sen s miniszter válaszolt ■ Váratlanul érte önöket az az erős visszhang, amely a sajtóban és az Ország­gyűlésen kísérte a volt egy­házi Ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről benyújtott törvényterveze­tet? ' — Számítottunk erre. A törvény előkészítésekor munkatársaimmal arról be­szélgettünk, hogy a kárpót­lási törvény körüli vihar, illetve nagy ellenérzés »öl­téképpen csak előjátéknak tekinthető ahhoz, amilyen majd az egyházi javakkal kapcsolatos indítványunk fogadtatása lesz — kezdte válaszát dr. Balsai István. | — A tervezet előterjesztői­­; nek ezt természetesen tu­domásul kell venni.'Egyáű­­talán nem lepődtünk meg, hiszen tudjuk r egy ennyire szék uráli záikidatt és több nemzedéket tekintve mate­rialista világnézeten felnőtt emberek tömegének első reakciója félreértésen ala­pulva az lesz, hogy állami úton az egyházakat kieme­lik. Ez Így nem igaz, más­tól van szó... A vallássza­Nyilatkozat az egyházi ingatlanok átadásáról badság alapvető emberi jog, s ez nem pusztán any­­nyit jelent, hogy az embe­rek szabadon járhatnak a templomba. Arról U gon­doskodni kell, hogy ha a hívők szeretnék gyermekei­ket vallásos nevelésben ré­szesíteni, vagy ha az egy­házak kórházi, szociális vagy szeretetotthoni tevé­kenységet akarnak végezni, akkor erre a célra legyenek megfelelő intézményei. Eh­hez gondoskodni kell a fel­tételekről. Egyébként is olyan igényekről van szó, amelyeket mindenképpen ki kell elégíteni. A végén említem, bár ez is nagyon fontos, hogy a törvényter­vezet egy régi igazságtalan­ságot orvosol, hasonlókép­pen, mint a kárpótlási tör­vény. ■ Olyan aggályokat Is hallani, hogy ez a javaslat precedenst teremthet. Ha egy olyan jogi személy, mint az egyház, visszakap­­hatja volt ingatlanait, ak­kor ml akadályozhat meg abban más társadalmi szer­vezeteket, hogy visszakér­jék korábban elvett tulaj­­donaikal? — Először is ezt mi nem visszaadásnak, hanem át­adásnak tekintjük. Persze nem a szavakkal való já­ték a lényeg, hanem az, hogy az átadás a funkció­ra! együtt történik. Vagyis az egyházak csak olyan tu­lajdonok birtokába juthat­nak, amelyek esetében vál­lalják, hogy funkciójának megfelelően működtetik. Amennyiben iskoláról van szó, akkor garantálni kell az oktatási feltételeket, « személyi és egyéb körül­ményeket. Ha megfelelnek a követelményeknek, akkor ■nyilvánvalóan megkapják az érintett ingatlant, ösz­­szegezve: a funkcionalitás «leve a meghatározó. Az egyházak ebben a tekin­tetben, a társadalom szem­pontjából közhasznú tcvé­­kenységet végeznek. M Tehát a tervezet nem teremt precedenst? — Egyértelműen nem. És nem is tartjuk repriva­tizációnak. Egyébként az Alkotmánybíróság egy ko­rábbi ügyben hozott hatá­rozatában kimondja, hogy a társadalmi- tulajdon pri­vatizációja körében lehető­ség -van bizonyos területek­nek elsőbbséget adni, s példaként éppen az egy­házakat nevezi meg. E Részi tettek-e valami­lyen felmérést arról, hogy •i előterjesztés hány in­gatlant érinthet, g ezek mekkora értéket képvisel­nek? — Ilyen összegzés nem készült. Még a korábbi kormány működése idején a Művelődésügyi Miniszté­rium egyházpolitikai tit­kárságán készült egy fel­mérés az egyházi ingatla­nokról, s abból 800 épüle­tet soroltak fel. Ez azon­ban nem tekinthető pon­tosnak, hiszen a katolikus egyház akkor még nem terjesztette be elképzelé­seit. Nem rendelkezünk te­hát pontos adatokkal. Az átadási mechanizmusnak az a lényege, hogy rugalmas eljárási szabályozás kere­tében egy vegyes bizottság minden igényt külön-külön fog elbírálni, figyelembe véve az anyagi és szemé­lyi feltételeket. Ezt szol­gálja majd a tízéves folya­mat. Ez az időtartam lát­szólag ellentmondást je­lent, de éppen arról van szó, hogy tisztában va­gyunk az egyházak ké- j szültségi körülményeivel. Eddigi tárgyalásaink során egyébként az egyházak nagyfokú mértékletesség­ről tanúskodtak, szó sincs túlzó követelésekről. Csu­pán a működési feltételek minimumát jelentő ingat­­lanmennyiségről beszélnek. Az egyházak képviselőt realisták, hiszen tudják: az átadott épületeket meg is kell tölteni emberekkel. Megalapozatlannak tartom azokat az aggályokat, ame­­' lyek eltúlozzák az átadás­­| ra kerülő ingatlanok szá- I mát. Körzeti Ferenc KöÉarnú tevékenységet a régi Mik között

Next

/
Oldalképek
Tartalom