Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-24 / 8046. szám
Népszabadság 1991. Május 14. ÍO Az idén ötven százalékkal nőhet az export Csányi Sándor tanácsos a magyar—dél-koreai kereskedelemről E torok Írójának tapasztalata szerint a Távol-Keleten rendkívül sokat számítanak a személyes kapcsolatok, az, hogy valakit emberileg is elfogadjanak a partnerek. Amikor ez szóba kerül a szöuli magyar kereskedelmi tanácsossal folytatott beszélgetésben, Csányi Sándor igyekszik megkerülni a személyét érintő témát. Tény azonban, hogy bármely dél-koreai vállalatnál, gazdasági intézménynél fordul is meg a magyar újságíró, Csányi urat mindenütt jól ismerik. A tanácsos ezt — némi unszolást követően — azzal magyarázza, hogy a kirendeltséget még jóval a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt nyitotta meg, s elsőként a kelet-európai országok közül. Több mint három éve teljesít szolgálatot Szöulban. Mint mondja, emez elsőség mindmáig érzékelhető a gazdasági kapcsolatokban. Megtudjuk tőle: az elmúlt három évben a kereskedelmi forgalom csaknem ötszörösére bővült. Ezen belül a dél-koreai export jóval dinamikusabban növekedett, mint a magyar kivitel. 1988-ban 20 millió, rá egy évre 49 millió, míg tavaly 90 millió dollár volt a dél-koreai szállítások értéke. A magyar kivitel ugyanezen esztendőkben 11, 19, illetve 23 millió dollárt ért el. Már kezdetben látszott — mondja —, hogy nem ésszerű mindenáron egyensúlyra törekedni. Egyrészt, mert a dél-koreai elektronikai, járműipari, telekommunikációs cikkek olyan termékek, amelyekre a magyar gazdaságnak szüksége van. Amellett, hogy jó minőséget képviselnek, árban versenyképesebbek a nyugat-európai hasonló gyártmányoknál. Másfelől viszont a magyar export nehezebben indult és fejlődik a reméltnél. Ez utóbbinak két oka van. Az első: a dél-koreai kereslet szerkezete némiképp eltér a .magyar kínálatétól. Az itteni ipar a nyersanyagot és az energiahordozókat csaknem teljesen külföldről hozza be. Nyilvánvaló tehát az igény az anyagjellegű és félkész termékek iránt, s ez rányomja bélyegét a magyar kivitel struktúrájára. A legfőbb termékeink a gyógyszeripari hatóanyagok, az acél és alumínium félkész termékek, vegyipari készítmények. Csakhogy hazai oldalról gyakran találkozni áruhiánynyal. Sokszor olyan termékekről van szó, amelyek másutt is eladhatók, s külkereskedelmünkben erős — ahogy Csányi úr fogalmaz — a földrajzi rádiusz, már csak a fuvarköltségek miatt is. Szöulból nézve nem kielégítő például az árualap építőanyagból, köztük cementből, csempéből, szaniteráruból — Dél-Koreában hatalmas építkezések folynak, az ötéves kormányprogramban egymillió lakás átadása szerepel —, aztán fagyasztott kacsából, pulykából, etüalkoholból, kikészített bőrből. A másik ok: a ránézésre vonzó élelmiszer-kivitelt — Dél-Koreában van igény mezőgazdasági cikkekre, s e téren szállítóképesek vagyunk — adminisztratív és vámakadályok nehezítik. Bizonyos termékeket (így sertéshúst, csirkét, paprikát, vajat, sajtot, mézet) tilos importálni, másokat pedig a nyugat-európainál, Japánnál magasabb vámok terhelnek. Nagy fantáziát lát viszont a tanácsos a magyar gyógyszeriparban és a most kialakuló gépipari exportban. Biztató jelek mutatkoznak a múlt év vége óta, például a szerszámgépek, fénycsőgyártó gépsorok, bányagépek értékesítését illetően. Úgy tetszik, a gépipari termékek részaránya ez évben számottevően emelkedik a Dél- Koreába irányuló magyar kivitelben, aminek egyébként az idei bővülését 40-50 százalékosra becsüli Csányi Sándor. A kétoldalú együttműködésnek a kereskedelemmel vetekedő fontosságú területe a tőkebevitel. Már csak azért is, mert a tőkével együtt megkapjuk az üzemszervezési, vállalatirányítási ismereteket is. Az első szakaszban fellángolt a dél-koreai lelkesedés, mostanában azonban — ismeri el érdeklődésünkre a tanácsos — bizonyos lanyhulás érzékelhető a beruházási tevékenységben. Ugyanakkor viszont éppen az idén vásárolta meg a Samsung 1,6 millió dollárért az Orionnal létrehozott vegyes vállalat magyar 50 százalékát, amit tőzsdére akar vinni a dél-koreai cég, s a befolyt öszszeget ismét befekteti. Csányi Sándor úgy véli, hogy várhatóan őszig „kivárnak” a dél-koreaiak, s ha akkor úgy látják: nem emelkedik tovább a magyarországi infláció, nem romlik számottevően a dollár—forint árfolyam, s a külgazdasági mérleg pozitív irányzata megszilárdul, akkor ismét felerősödik a befektetési hajlandóság. Az utóbbi időben rendszeresen vettünk fel bankkonzorciumi hiteleket Dél-Koreában Ennek újabb fázisa: Kádár Béla külgazdasági miniszter minapi látogatásakor történt megállapodás arról, hogy újabb negyvenmillió dolláros bankhitelt kapunk még az első félév végéig, s talán további 45 millióra is kilátás nyílik. A szöub kormány egyébként újfent támogatásáról biztosította a magyarországi tőkebefektetéseket. Kedvezményes hitelfeltételeket biztosít a dél-koreai vállalatoknak, azoknak, amelyeknek az invesztícióhoz kölcsönre van szükségük. A magyar kirendeltség pedig előadás-sorozatot tart az év második felében a beruházási kedv ösztönzésének szándékával. Csányi Sándor szerint azonban magyar oldalról hátráltató tényező, hogy otthon nincsenek kézzelfogható projektek. Márpedig ahhoz, hogy partnereket találjanak, mozgósíthassák a szöuli kormány által felajánlott kedvezményes beruházási hiteleket, konkrét — megvalósíthatósági tanulmánnyal kidolgozott — invesztíciós elképzelések kellenének. Lényegében megerősíti a magyar tanácsos kereskedelmi prognózisát a dél-koreai kereskedelemfejlesztési szervezet, a KOTRA alelnöke. Mint In-Ju lm elmondja, a kétoldalú forgalom értéke az idén várhatóan 145 millió dollár lesz. Újabban a kis- és középvállalatok erőteljesebben érdeklődnek a magyar piac iránt. Elismeri: vámcsökkentési egyezmény létrejötte jelentős hozzájárulás lenne a kereskedelem további bővüléséhez, kiegyenlítettebb mérleg eléréséhez. L. Z.
