Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Népszava, 1991. március 26 /O :Kapjanak-e kárpótlási a magyarországi németek?. Px.U-f 4«..V ... • •• ,v.-y: • , ÜV...ÍW* :.-v’ Egy bon ni miniszter nyilatkozata Ursula Stiltr-Albing német külügyi államminiszter nyi* tóttá meg országa pécsi főkonzulátusát, melynek egyik feladata az, hogy tartsa a kapcsolatot a déli megyékben különösen sűrűn települt magyarországi németséggel. Hozzá intézett első kérdésünk is e népcsoportra vonatkozik. Mi • véleménye a magyarországi németeknek arról az (lényéről, hogy kapjanak ők is kárpótlást sérelmeikért? — A magyarországi néme-i tek ugyanolyan emberek, mim mások, nem szabad hót őket ebből a szempontból sem külön elbánásban részesíteni. Kárpótlást kell kapniuk, éppen úgy, mint az egyházaknak, a zsidóknak vagy bárki másnak. Az utóbbi években sok szó esett a magyarországi németeket ért korábbi méltánytalanságokról, a kényszerű asszimilációról. Van azonban eg.v természetes beolvadási folyamat is. Szükség van ennek lassítására? — A magyarországi németeknek természetesen bele kell illeszkedniük az ókét körülvevő társadalomba. Jó magyar állampolgároknak kell lenniük, is használniuk kell tudni a magyar nyelvet. De joguknak és lehetőségüknek kell lenni arra, hogy megőrizzék saját nyelvüket és szokásaikat, egvszóva’ önazonosságukat. S ebben a magyar államnak támogatnia kell őket Nemrégiben jelentős részt elengedtek Lengyelország k&iröldl adósságaiból. Lehetségesnek tart ilyesmit Magyarország esetében is? — Magyarországnak mindenesetre alaposan meg kell gondolnia a dolgot. Nagy érték az, ha egy országot jó adósnak tartanak, ám ezt a mlnósíést igen könnyen el is lehet veszíteni — például azzal, hogy az illető ország adósságainak elengedésé* vagy akár átütemezését kéri. Magyarországra itt veszélyek leselkedhetnek, ezért igen okosnak tekintjük a budapesti kormány azon politikáját, hagy sem adósságelengedést, sem pedig átütemezést nem kér. Végső esetben persze nem lehet kizárni, hogy a német kormány egyszer tárgyalásokat 'kezdjen az ügyben. A volt NDK területén súlyos társadalmi nyugtalanságot okoz a gazdaság katasztrofális állapota, a régi NSZK-ban pedig választási csalást vetnek a bonni kormány szemére, amiért ígéretei ellenére adói emelt. Nem lehet, hogy mégis az önök választási ellenfelének, a szociáldemokrata Oskar Lafontaine-nek volt igaza, aki az egyesülést egyrészt elhamarkodottnak ítélte, másrészt viszont előre megjósolta róla, hogy adóemelést von maga után? — Nem, Lafontaine úrnak egyáltalán nem volt igaza. Ha rá hallgatva, elhúzzuk az egyesülést, attól a keletnémet gazdaság még ugyanúgy összeomlott volna, s a volt NDK lakosai milliószámra települtek volna át a nyugati tartományokba Ez pedig súlyosabb problémákat okozott volna, mint azok, amelyekkel most kei! szembenéznünk. Az persze kétségtelen, hogy nem láttuk át teljes egészében, s ezért nagymérékben alábecsültük a keletnémet gazdaság válságát. De végső soron nem erről van szó Mint azt Bonnban már sokszor kifejtették, az adóemelést nem a keleti tartományok helyzete tette szükségessé, hanem elsősorban az öböl-háború, másodsorban pedig a Kelet-Európúnak juttatott támogatás Gondoljon csak arra. hogy az adóemelés körülbelül IS milliárd márka évi pluszbevételt jelent, és ez csak alig valamivel haladja meg azt az összeget — 17,7 millidrdot —, amellyel Németország hozzájárul az öbölháború költségeihez Egy utolsó kérdés, mégpedig a Honecker-ügy kapcsán. A világnak az volt a benyomása, hogy az ön főnöke, Genscher külügyminiszter, legutóbbi moszkvai látogatása során csak formálisan tiltakozott amiatt, hogy a szovjet katonai hatóságok külföldre szöktették az egykori NDK legfőbb állami és pártvezetőjét. Azoknak lenne hát Igazuk, akik szerint Bonn nem is igen bánja, bogy számára eszel lezárult a dolog? — Nem, ez egyáltalán nincs így. Tűrhetetlennek tartjuk azt a módot, ahogy Honeckert kivonták a német igazságszolgáltatás hatóköréből, és különösképpen az akció indoklását. (Azt, hogy a megfelelő gyógykezelésre csak Moszkvában van mód. — K. F.) Hiszen, hogy állítsuk ezután bíróság elé a Honecker-rendszer kisebb bű-) | nőseit, ha a legfőbb bűnös ! egérutat nyert? Éppen ezért Genscher külügyminiszter nemcsak „pro forma” tiltakozott, hanem nagyon is komolyan követelte Honecker visszaszolgáltatását. Az ügytől függetlenül persze', továbbra is támogatjuk a , szovjet reformfolyamatot, és érdekünknek tartjuk, a két ország közti bizalom erősítését. Meg keli azonban í mondanom, hogy a szovjet katonai hatóságok akciója j nem ezt a célt szolgálta Nem tudnának valami módon nyomaiékot adni tiltakozásuknak? — Pénzügyi-kereskedelmi eszközeink természetesen lennének. Am, a gazdasági zsarolás sohasem tartozott a német diplomácia eszköztárához, és nem fog tartozni ezután sem. Kepecs Ferenc
