Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-30 / 8033. szám

amelyek eddig amolyan ..afrikai fehér foltok” voltak az amerikai politikai köztudatban. Ezen kívül konferenciákat rendezett Európában és — még jóval a Soros Alapítvány magyarországi működtetése előtt — Budapestről, hivatalos úton meghívott tudósokkal az Egyesült Államokban. Íme, merenghettem el rajta, az egymást maró emigrációs politikai „gittegylet esdi” helyett valóban értékeket Jelentő és jövőt alakító munka!

Másnap délutánig aludtam a tanya vendégszobájában. A délutáni busszal mentem vissza New Yorkba. Munkanaplómban a bejegvzés így szólt: „Hasznos este volt. Mindenképp sokat tanultam ..

öt évvel később. 1989 februárjában Bécsben találkoztunk ismét. Tulajdonképpen Király Bélával beszélgetni repültem át Zürichből. 56 kérdései foglalkoztattak. A Nemzetőrség parancsnokságának november 4-e utáni tevékenysége. S aztán érdekelt az is, hogy mit tart Király a legújabb kelet-európai politikai fejleményekről. .Optikája, az USA-ból jövet. egészen más. mint nekem a svájci Alpok tövéből. A belvárosi Royal szállóban együtt ebédeltünk. A hetvenhét éves Király frissnek, pihentnek tűnt. Örömmel újságolta: a Mozgó Világ szerkesztőségéből megkeresték. Riportot akarnak vele csinálni Az első eset. hogy a kommunista Magyarország pozitív vonatkozásban érdeklődik utána. (Közbevetőleg hadd jegyezzem meg. hogy a nyolcvanas évek közepén Ránk! György történész, közös, felejthetetlen barátunk, kísérletet tett arra nézve, hogy Király Bélát egy rövid hazai látogatásra meghívja. Az extábornok előzőleg már volt Belgrádban és Bukarestben is. de Budapestre ő maga, mint nekem is mondotta, csak akkor kíván jönni, ha Nagy Imrének nyilvánosan látogatható sírja lesz. ..Ebben egveztünk meg Kéthly Annával”. mondotta.) Láthatóan Jőlesett a hazai — nem hivatalos —, de nyilvános érdeklődés személye iránt.

Miről is beszélgettünk Bécsben?

Gorbacsovról, akit szimpátiával említett, azonban mindjárt hozzátéve: ne nagyon bízzunk terveinek sikerében. Aztán ismét Pálffyról és későbbi sorstársairól, Sólyomvédte Maiéter tábornok emlékét, fejet hajtva a Kilián laktanya parancsnoka. Nagy Imre honvédelmi minisztere mártírhalála előtt.

! A februári délután azzal telt el, hogy fölelevenítette a nagykovácsi „csatát” és a Nemzetőrség parancsnokságának Nyugatra való visszavonulását Király elmondáséban

* ez a nagykovácsi tűzharc a szovjet erőkkel, közel sem volt olyan

j nagyszabású, ahogy azt egyes ! budapesti bulvárzsumaliszták nemj- rég vitriolos tollhegyükre vet« > ték. Király most is szerény I volt: Inkább embereiről beszélt és : — kérésemre — a magammal boí zott dunántúli tájakat ábrázoló

* télképre berajzolta 1956. novemberi visszavonulásuk útvonalát. Dokumentum ez a javából! Egyszer a budapesti Hadtörténelmi Múzeumba kerül, a forradalom relikviái közé. Akkor is. ha ez a retire persze nem vehető össze pL Görgey Arthur felvidéki hadjáratával. Igaz. Király maga sem szépítgette szándékát, szerepét. .,Tudtam. hogy Kéthly Anna Bécsben van. Rádión értesültünk az ENSZ-nek a forradalom eltíprását megbélyegző határozatáról. Célom volt kijutni Ausztriába, hogy a forradalom ügyét Nyugaton képviseljem. A szovjet túlerővel ízemben katonai vonatkozásban november’ közepén Magyarországon már semmit sem lehetett tenni..."

Király, bécsi munkája után, visszarepült Amerikába. Egyikünk sem gondolta, hogy legközelebb Budapestén — teljesen megváltozott politikai- körülmények között — fogunk találkozni. Mégpedig egy olyan időpontban, amikor Nagy Imrének és társainak ünnepélyes és nyilvános rehabilitációja már megtörtént. Kádár meghalt, s hívei vele tették sírba azt a Magyarországot, amély 1956. november 4-én rettenetes új korszakot — Idegen szuronyok megtámadásával — bevezette.

De ez a budapesti találkozás — Rudyard Kiplinggel mondva —> már egy másik történet lenne.».

■ ról. ülyről. akik a Rajk-per nyomán — legalábbis Király előtt —hitelt adtak a perbe fogott altábornagy „bűnösségének” („Nahát a Gyuri...! Milyen jól álcázta kommunista mivoltát. Még mi „„m fogtunk gyanút...".) Rákérdeztem Farkas Mihállyal kapcsolatos viszonyára. mert eddigre már tud- I tam: egvkori bajtársai Királyt, Farkas Mihály kedvencének tartották. Mi az igazság? Király nem kertelt a válasszal: „Igen. elhiszem, hogy ez a hír járta rólam. Tulajdonképpen a szovjet tanácsadók dicsértek, ök voltak azok, akik szakmai képességeimet Farkas előtt állandóan kiemelték”. Egyébként Rákosi hadügyminiszteréről Király elismeréssel nyilatkozott. „Jóllehet soha nem volt katona* értett a hadseregszervezéshez”.

Maléterrel kapcsolatban éreztem belső viaszatartottságát. Ma, amikor e sorokat írom. tudom, hogy a győztes forradalom utolsó napjaiban volt egy bizonyos — szakmai féltékenységből? politikai okokból? harmadik személytől, zavart kelteni akaró uszításból származó — ellentét. Amikor Király elmondta — kevés — emlékét Maléterről, csak nagyon fegyelmezett és diplomatikus volt. Ez megint olyan téma, amiről más alkalommal de írnom kell, hiszen 56 történetéhez tartozik. Mindenesetre Király „kifelé”, a világ felé. mindig meg