Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-30 / 8033. szám
Pozsgay Imre: Nem idegrángással kellene reagálni Magyar Hírlap, 1991.IV.23. A Pozsgay Imre és Bíró Zoltán nevével fémjelzett új politikai mozgalom még meg sem alakult, de máris ingerült reakciókat váltott ki, többek között a kormánvfő-MDF-pártelnökből, valamint az SZDSZ és az MSZP elnökéből is. Voltaképpen mi az a helyzetértékelés, amiből a hazai politikai erőviszonyokat várhatóan átrendező uj szervezkedés vezetői kiindultak? erről, s terveiről kérdeztük Pozsgay Imrét. | — Mit terveznek? Arról van szó, 1 hogy egy új politikai erő készül Magyarországon színrelépni? — Igen. Egy rádióműsorban szólaltunk meg Bíró Zoltánnal, s talán korábbi kijelentéseinknél nyíltabban arról beszéltünk, hogy valamiféle politikai mozgalom van szerveződőben. Egy olyan mozgalom, amely betöltheti azt a helyet, amely most kiadó a magyar politikai rendszerben, s a szolidaritás és a szociális közmegegyezés alapján elinduló modernizációhoz politikai hátteret és politikai erőt tud szervezni. Mert meggyőződésem, hogy egy európai politikai kultúrában, civilizációban csakis a parlamentáris demokrácia lehet az az intézményi forma, amelyik az alkotmányosságot és a jogállami normákat kifejezi, de nem hiszem, hogy a demokrácia csak parlamenti demokrácia lehet. A mi gondolatainkban a hiány felismerése mellett áll egy másik felismerés, s ez is valamiféle hiányhoz kapcsolódik. Elgyengült a társadalom érdekképviseleti rendszere. Itt áll az ország egy nagyléptékű, s a gazdaságot erősen megrendítő privatizációs cél és egy racionalizációs cél előtt. Előbbi azt jelenti, hogy magánkézbe kerülhet a nemzeti vagyon nagyobbik része. Ezzel egyet is értek. A racionalizáció pedig azt jelenti, hogy az államot, következésképpen a közösséget terhelő költségek, amelyeket a vállalalatok veszteségei idéznek elő, megtakaríthatóak legyének.-Ez a két művelet fájdalmas lesz. Nem lehet úgy végigvinni őket, hogy ne szerezzük meg a társadalom nagy részének, többségének az egyetértését, támogatását. S itt jön elő ismét a parlament dolga. Látnivaló, már a helyhatósági választásokon üzentek ebből a szempontból, a legutóbbi, időközi választások pedig drasztikusan megmondták, hogy a választópolgárok, a felnőtt állampolgárok többsége nem tartja kielégítőnek a i.politikai választékot. Amikor itt piacgazdaságot emlegetnek, akkor ebbe a piacgazdaságba a politikai eszmék és a politikai kezdeményezések piaca is beletartozik. A szó nemes értelmében mondom. Ugyan miért, és milyen alapon lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az állampolgár a négy évre szóló megbízatáson kívül még egyéb intézményi formákat is keressen ahhoz, hogy a szerinte fatálisán rossz felé menő ügyekbe beleszóljon, s az önnön sorsán alakítson valamit? bgy ilyen mozgalom elindításával — amelynek némelyek már nevet is adtak — csak azért, hogy eleve gyanúba keverjék, mielőtt még felütné a fejét... — Deák Ferenc Társaságról hallottam... — Igen, valamint Népfrontnak is nevezték már. Azt hiszem nem ez a lényeg. S főleg nem erről van szó. Nem félelemmel és idegrángással kellene az ilyen kezdeményezésekre — demokraták között — válaszolni, hanejn legalább addig az elvig el kellene jutni, hogy „ha nem értek is egyet vele, harcolok azért, hogy szabad legyen”. Legalább eddig a voltairei önfeladásig kellene a demokrácia érdekében eljutni. Itt látok, itt tapasztalok türelmetlenséget és riadtságot. Riadalomra pedig nem egy ilyen mozgalom ad okot, hanem az ország közállapotai. Márpedig azok tényleg riasztóak, mert a parlament — talán önhibáján kívül — nagymértékben devalválódott a választópolgárok szemében. Az emberek nem tudják, hogy milyen alapon tájékozódjanak életkörülményeik alakításában. A probléma kikerül az egyéni háztartás köréből, abban a pillanatban, amikor az egyéni háztartások csődöt mondanak, elfogynak a megtakarítások, elszegényednek. S rögtön közügyi és közüdv jellegűvé válik egy olyan atomizált társadalomban, amelyből majdnem a szolidaritás érzését is sikerült-kiölni. Ebben a társadalmi elégedetlenségben pedig esetleg rossz szándékú szerveződések in„A z d estab ih zalja az országot, ak i stabilizálja a p arlam en tet”
