Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-30 / 8033. szám
Népszabadság, 19 91.IV. 23 t (Munkatársunktól.) Antall József miniszterelnök hétfőn hivatalában fogadta a szlovák miniszterelnököt, akivel rövid tárgyalást folytatott a bős—nagymarosi beruházás felülvizsgálatán kívül a kétoldalú kapcsolatrendszerek igen fontos részéről, az országainkban élő nemzeti kisebbségek helyzetéről. — Nem gondoltuk, hogy a kormánydelegációk véleménye ennyire ellentétes lesz — jelentette ki Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer magyar kormánymeghatalmazottja azon a tegnapi nemzetközi aajtó tájékoztatón, amely lezárta a vízerőmű sorsáról folytatott első, érdeminek nevezett tárgyalást. A magyar és szlovák tárgyaló felek közös közleményt fogadtak el, amelyben kimondták, hogy a tudományos akadémiáknak vágj- más, környezetvédelemmel foglalkozó szakintézményeknek tovább kell vizsgálniuk az erőmű várható környezeti hatásait. — Visszautasítjuk a magyar fél szerződésmódosító kezdeményezéseit, mert úgy véljük: a vízlépcső teljesen megfelel a biztonsági feltételeknek — jelentette ki Vladimir Meciar szlovák kormányfő. — Nincsenek olyan konkrét okok, amelyek az építés felfüggesztését indokolnák. Természetesen megegyezésre kell jutnunk a károk rendezésében, s ide beletartozik az is, hogy néhány magyar vállalkozó egyoldalúan fejezte be működését országunkban, s munkájukat át sem adták kormányunknak. Magyarországon a közhangulat ellene van Bős—Nagymaros beindításának, de erre — úgy érezzük — nem lehet alapozni egy nemzetközi szerződés felbontását. A magyar parlament meglehetősen egyoldalú következtetéseket vont le a rendelkezésére álló adatokból, a dolgokat azonban reálisan kell tekinteni. Mi nem zárjuk be az ajtót, szeretnénk a tárgyalásokat tovább folytatni — hangsúlyozta a csehszlovák kormány meghatalmazottja, Szlovákia miniszterelnöke. A politikus a továbbiakban arról szólt, hogy számításba kell venni azokat a gazdasági károkat, amelyeket a vízerőmű befejezésének elmulasztása okozhat, elsősorban Csehszlovákiának, ahol — szerinte — már 90 százalékos a mű készültségi foka, így lebontása lehetetlen, mert ez a környezetben több kárt okozna, mint a befejezés. — Arra törekedtünk, hogy megmaradjanak a jó kapcsolatok, ugyanakkor próbáltuk meggyőzni tárgyalópartnereinket a természeti környezet védelmének elsődleges fontosságáról — hangsúlyozta Mádl Ferenc. — Ügy gondoljuk, a bős—nagymarosi vízlépcső üzembe helyezése visszafordíthatatlan és nagyon káros ökológiai folyamatokat indíthat el. A Duna két oldalán veszélyeztetheti például milliók ivóvízkészletét. A létesítmény „életrehívásának” egyik legfontosabb érve és szempontja az energiakérdés volt, de sem Magyarországon, sem pedig Csehszlovákiában nem járulhat hozzá a vízerőmű annyival az energiaellátáshoz* mint amilyen ökológiai katasztrófát okozhat. Magyarország nem követett el jogellenes lépést, amikor egyoldalúan felfüggesztette az 1977. évi szerződést. Javaslatunk továbbra is az, hogy hozzunk létre egy új szerződést, amely új alapokra helyezheti a probléma megoldását — fejtette ki a magyar tárgyaló delegáció véleményét a miniszter. A folytatásról pedig úgy nyilatkozott, hogy a következő tárgyalásokra feltehetően Pozsonyban vagy Prágában kerül sor, remélhetően minél hamarabb. Megkérdeztük Sdmsondi Kiss Györgyöt, a vízlépcső magyar kormánybiztosát, mi a véleménye a tegnap véget ért tárgyalások eredményéről. Lapunknak adott, rövid nyilatkozatában elmondta: meglepő volt Meciar kemény hangvétele. A magyar kormány és parlament ugyanakkor szerinte visszavonhatatlan nyilatkozatot tett arról, hogy nem folytatják a munkálatokat Nagymaros térségében, s mindent megtesznek a kérdés mielőbbi rendezése érdekében. Féderer Ágnes BŐS—NAGYMAROS Minden a régiben
