Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-29 / 8032. szám
Magyar Szó, 1991.IV.22. T őkés László nagyváradi • református püspök na embert Jogokért, a polgári szabadságjogokért folytatom. kifirtó harcával elismerést' a temesvári történelmi najjöjc Idején hírnevet szerzett magnak Vajdasági látogatása alkalmával kértük fel interjú,pj, és zsúfolt programja ellenct/j js készségesen eleget tett kérgünknek. A kérdéseket ezúttal nagvobbreszj a kisebbségi problémája köré csoportosijrt>iiuk, a kisebbségi io. gok érvényesítése ugyanis napjaink'r/m a demokrácia fokmérőié'/: vált, cs a nemzetköz' közönség érzékenyebb lett e kérdés i/ánt, mint bármikor korábban. Er. y etem r„s m egold Ásókat KELL KERESNI • A kisebbség mindenütt — társadalmi berendezéstől, gazdasági fe.jlcttséglől függetlenül — veszélyeztetve van. Melyek azok a szervezési formált, amel> ekliel I az. asszimiláció meggátolható?) Milyen autonómiát, ha az kell?) Milyen többletjogokat, amelyek szavatolhatnák az egyenjogúságot? — A kérdés egyenesen tudományos választ Igényelne. Erre nem vagyok illetékes, viszont nagyon is elevenébe vág magyarságunknak Erdélyben, illetve Romániában. Annyira a kezdetén állunk a kérdés tudományos igényű, politikailag megalapozott rendezésének, hogy nem tudnék megoldásokat ajánlani, d« egyet tudok, hogy a kisebbségek kérdését egyetemes rangra kell emelni és egyetemes megoldásokat kell keresni hozzá. Sajnos mindeddig az esetlegesség, az. erőfölény, a függőségek, a különböző függőségek és konjunktúrák, konjunkturális viszonyok határozták meg a kérdés kezelését. Talán eljött annak a7. ideje, és ha nem jött cl, akkor most be kell következnie annak az időnek, amikor magas nemzetközi politikai szinten, tudományos igénnyel, elme'eti alapokra helye7.ve kell megoldani a kisebbségi kérdéseket. ín úgy gondolom, hogy most jött el a kisebbségi kérdés ideje térségünkben, de európai kérdéssé rog,a kinőni magát, s mint ahogyan magasra ívelt az. emberi iogok kérdése ezelőtt mintegy tizenöt évvel és a poll tűk ni gondolkodás középpontjába került, ugyanígy megvan minden esélye a kisebbségi kérdésnek is arra. hogv hasonló pályát fusson be és a nemzetközi politika érdeklődésének homlokterébe kerüljön. Tokcs László interjú ja a Magyar Szónak INTÉZMÉNYESÍTENI KF.T.f, A NEMZETISÉGEKRŐL VALÓ GONDOSKODÁST !• A második kérdésemre Is részben válaszolt. A kisebbségi kérdés nemzetközi. Nem beliigy. Kell-e nemzetközi testület * kisebbségek helyzetének jav’tására? Kell-e Intézménye, nemzetközi ellenőrzés? F,legendőek-e a mos- i tani vonatkozó nemzetközi okmányok? Egyszóval a világközösség hogyan szólhatna bele nagyohb sálival a kérdés minél megnyugtatóbb rendezésébe? — Abból, amit legutóbb elmondtam, következik, hogv az ttockiödés é.s n kérdés nemzetközi sz.intrc való minősülése magával kell i hogy hozza a konkrét gyakorlat, j egv konkrét kezelési gyakorlat be- j vezetését, a kérdés kezelési tech- i nikájának a kidolgozását, az el- . méret gyakorlatának a Devezeté- t sét. Nem én találtam Ki, mai , hosszú ideje többíelöi szolgalma/.- t ták például a kisebbségek egy- ! fajta nemzetközi szövetségének a megalakításét. EmtéKSzem, már akkor nagyon lelkesedtem, amikor Szőcs Géza, az Ellenpontok szerkesztője Radu Tudorannal és h;; ‘ jói emlékszem, Királyi Károllyal hármasban már a nyolcvanas évek 5 elején aláírtak egy ENSZ-hez in- j tézett kérést. Bizonyos, togv ;ó-)j vős Irányba mutat ez a kezdetné-i; nyezés. Azóta többfelől 1., hallót-) tnm ezt a javaslatot sz.orgalmnzni I Bizonyos, hogy intézményeslteci kell a nemzetiségekről vaié. gon-I do^Rodást, és ha csak valamilyen >i katasztrófa vagy a végső megoldás ,’ szélsőséges elmélete nem kap láb-' ra, akkor elkerülhetetlen az intéz- :i menyes nemzetközi kezelése g kér- j désnek. AMIKOR A RÁCIÓNAK ALIG VAN MIT TENNIE j # A kelet-európai országok ; etnikailag vegyes területek. Hogyan, miben változatú a kisebbségek helyzete, a kisebbségi kér- ! dés megközelítése az. Európa c i részében történt változások után? i — Annyi változás történt ná- j lünk — nogy ezzel kezdjem —, hogy egyáltalán elismerik, hogy van kiseobségi kérdés és ez óriási I lépés. Ez nagyon meglepte a románokat is, a románság tömegeit, akiket arra oktattak már évtizedek j óta, hogy nincsenek itt magyarok, j csak magyar eredetű románok, és egyszerűen a gondolatát sem tolerálták annak, hogy vannak kisebbségek. Nagy erőpróba egy ilyen olbutílott, tötélscgben tarlóit népesség számára, hogy szembe kell néznie létünk realitásával, és talárt ebből fakad a legtöbb feszültség Erdélyben, mert nem akarják tudomásul venni sokán, hogy igenis, mi létezünk. Hogy kisebbségként és eredet szerint létezünk, az még hagyján, de hogy jogokat is követelünk, az már egyenesen kiváltságnak számít a szemükben. Ebből fakad az a hisztéria. amellyel szemben a rációnak i alig van mit tennie. Áll és meg- j rendül, amikor szembe találja magát vele. Természetesen nem ' szabad megragadnunk a romániai állapotoknál. Kétségtelen, hogy a szomszédos országokban a kérdés kezelésében előrelépés történt. Gondolok itt Szlovéniára, a cseh magatartásra vagy éppen Ukrajnára, ahol készek akár nemzetiségi chartát kibocsátani és tárgyalni a kérdésről Magyarországgal. Nem vettem leltárba, hogy elemenként és esetenként mennyi változás történt, de kétségkívül történt változás. SZAMUNKRA az egyetlen LEHETŐSIG A NYITOTT HATÁROK RENDSZERE • Kisebbségek és határok. A határok nyitottsága kétségkívül jelentős a kisebbségek szempontjából. A határok megszüntetése azonban nem hozná-e a kis európai nemzeteket szinte kisebb- j ségl helyzetbe, s nem lenné-e ki , az, asszimiláció veszélyének Is? Mi erről az. On véleménye? — Asszimilációs veszély mindig ott volt, ahol mesterségesen idézték elő és az cjncmzetlclcnilc.s kifejezett szándékával viszonyultak egyik vagy másik kis nemzethez. Mint ahogy n természetnek megvan az egyensúlya, ugyanúgy n nemzetek közötti egyensúly is fönnmarad és van annyira életképes, artikulálja magát annyira minden nemzet, legjobb hagyó- j mányai, kultúrája, mivolta, identitása által, hogy megsemmisüléssel egyiket sem fenyegeti a nyitóit határok rendszere. Számunkra ez volna az egyetlen lehetőség, és j ezért például nagyon sokat lehet- ’ nének az egyházak. Olyan spirituális. nemzeti, identitásheli határtalanság lélezik Európában és éppen ezekben a térségekben — amelyeket felszabdallak —, hogy át tudnánk hidalni sok mesterséges korlátol, és megítélésem s/.e-. rint ez mindenkinek jó volna. REMÉNYEINK messzi célok FELE VITTEK BENNÜNKET # A romániai pártállam diktatúrájának megdöntése utáni reményekből nem sok lett. Kiábrándulást tapasztaltam, s nemesük a magyarság körében. Hogyan értékeli ün a változási? — A valóságban nem csalódtunk, esetleg a felfokozott reményeinkfci "'ll ! I ■ II / ■ I fir *1* I f /ii ff tiolt el a kisgiiliseyi kérdés ideje terseyunktign
