Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
7ávccz Tibor Összemosódó színek A Magyar Közvélemónykutató Intézet munkatársai folyamatosan figyolommol kísérték a pártorientációk kialakulását és stabilitását Az 1989 őszétől 1990 szeptemberéig végzett számos felmérés tükrében tanúi lehetünk a sorsfordító események választól magatartásra gyakorolt hatásának. Őszi nyitány __________________ A magyarországi rendszerváltás folyamatában 1989 ősze volt az egyik legfontosabb időszak. Ekkor zárultak le egy megállapodás aláírásával — vagy éppen alá nem írásával — az ország jövőjét jelentős mértékben meghatározó nemzeti kerékasztal-tárgyalások. A létrejött egyezségeknek megfelelően a parlament megalkotta az úgynevezett sarkalatos törvényeket, s ezzel kialakultak a demokratikus politikai rendszer működési feltételei. A pártok megpróbálták megtalálni a helyüket az új, már adekvát viszonyok közt, s erre alkalmat adott a további két, meghatározó politikai eseményhez való viszonyulás is: ez az állampárt megszűnését deklaráló kongresszus és az SZDSZ által kezdeményezett népszavazás volt. Ezen események következményeként jócskán átalakult a politikai erőtér is. A saját magát felszámoló MSZMP-1 a kezdetben nagy reményekkel várt, de később egyre súlytalanabbá váló MSZP követte. A kerékasztal tárgyalások befejezése pedig egyben az akkori ellenzéken belüli nézetkülönbségei, felszínre jutását, az Ml'l: VI'S.' p.ulene kezdetet is jelentette V máig Int Itt » (mini első nagsohh ütközete \ olt a népszavazás. Az őszi események bevonták a politikába az állampolgárokat is. Több mint felmilliér embert közvetlenül érintett az MSZMP megszűnése, s ez a szervezeti változás hatást gyakorolt a volt párttagok politikai identitására is. A novemberi népszavazáson nemcsak a volt MSZMP-tagoknak, hanem az állampolgárok többségének is lehetősége nyílt, hogy politikai kérdésekben kinyilvánítsa a véleményét Ezekben a hónapokban jutott cl a közvélemény oda, hogy a politikai erőtérben nem csupán két pólust érzékelt. Addig az emberek többsége jobbára csak az MSZMP-t és a vele szemben állér egységes ellenzéket tudta elkülöníteni, november táján azonban — a referendum előtti kampánynak s a pártok gyakori nyilvános szereplésének kösr.önhctőcn — már differenciáltabban közelítettek a politikai szervezetekhez. Őszig, a választásokat szimuláló kérdésünkre („Ha most vasárnap lenne a, választás, Ön melyik pártra szavazna?”) ailolt válaszok és az. indoklások arra utaltak, hogy a pártok közötti döntések sokkal inkább érzelmi alapon történtek,: és — megfelelő információk, ismeretek ' híján — nem tudatos politikai elkötelezettséget jelentettek. A pártokhoz való, kötődésekben lényeges szerepet játszottak a családi tradíciók, a rokonszem. sok esetben pedig n hrhi politikai szer vezetek működése, vagy egyszerűen csak a pártok nevéből kikövetkeztetett — eléggé általános — politikai célokkal való egyetértés határozta meg, hogy ki! melyik pártot támogatja. IÖSSZEMOSÓDÓ SZÍNEK 35 Mielőtt összefoglalnánk, hogy milyen pártprofilok kezdtek kirajzolódni — amelyek aztán megalapozták az. állampolgárok tudatos választásait —, röviden vázoljuk, hogy akkoriban milyen követelményeket támasztott a közvélemény a pártokkal szemben. Általános és konkrét elvárások Ha vizsgálataink eredményeit sommásan akarnánk összegezni, azt mondhatnánk, hogy az emberek egy párttéri alapvetéren két dolgot vártak cl: lehetőleg az egész nép, az egész társadalom érdekeit képviselje, továbbá tegye rendbe a gazdaságát, hozzon közvetlen életszínvonal-cmclö intézkedéseket. Mindkét tényez«') egy emberöltőn keresztül működő, «le félreértelmezéseken alapul«') politikai szerepvállalás kí'rvelkczményc. Az cgyc«luralkodó párt totalitásra törekvő, a társadalom valamennyi rétegének képviseletét ellátó „mindenesként", ügyintéző szervezetként rögzült az emberek tudatában, s ezek az elvárások a megváltozott politikai közegben, a pluralizmus viszonyai között is megmaradtak. A vizsgálat idején — 1989 őszén — a pártoknak sokkal inkább össztársadalmi, semmint partikuláris funkciókat tulajdonítottak az emberek, az érdekképviseletre vonatkoz«') elvárások nem «liffcrenciálódtak. Lényegében ugyanolyan fontosságúnak tart ják, hogy egy párt egyaránt képvisel je a fiatalokat és a nyugdíjaskorúakal; az ipari munkásokat, az értelmiségieket vagy éppen a mezőgazdaságban dolgozókat; a városiakat és a falvakban élőket. Ugyanakk«)r természetesen „min<len szentnek maga felé hajlik a keze", azaz minden társadalmi-demográfiai csoport elengedhetetlennek ítéli saját érdekeinek képviseletet, de ez nem jár együtt más csoportok érdekeinek figyelmen kívül hagyásával. Nemcsak c státiisjcllcmz.ők szerinti differenciálatlanság utal a „néppárti jelleg” dominanciájára, hanem az is, hogy a válaszadók túlnyomó többsége (8ó százaléka) egy «ötfokú skálán a legmagasabb értéket adta arra az állításra (azaz nagyon fontosnak tartotta), hogy választott pártja „az egész népet képviselje". Ha a pártokkal szemben támasztott általánosabb elvárásokat tekint jük, akkor azt mondhatjuk, hogy a közvélemény 1989 ősszén egy párttól elsősorban a gazdasági problémák kezelését, az életszínvonal javítását várta cl. Kisebb jelentőséget tulajdonítottak — a vizsgálatunkban felsorolt — három politikai érték (a szabadság, a függetlenség és a demokrácia) felvállalásának, s még ennél is kevésbé vélték fontosnak, bogy a pártok céljai közt szerepeljen az. cgycnlőség biztosítása. A politikai társadalmi berendezkedést címkéző „szocializmus" és „kapitalizmus" céllélclczését pedig csak alig néhányan tartották számon. A közvélemény a gazdasági, megélhetési nehézségek megoldására vonatkozó várakozásaiban mutatkozott a legcgységcsebbnek (40 százalékuk a legfontosabb, további 25 százaléktik a második legfontosabb pártcélnak tekintette). A demokráciát és az ország függetlenségét a magasaid) státusúak, a fiatalabb korosztályok gondolták inkább követendő pártcélnak, míg a szabadság és az egyenlőség eszményét az alacs«>ny státusúak és az idősebbek választották. Amíg az ch'íbbick gondolkodásában a pragmatista szemlélet együtt jár az clvont(abl>nak ható) politikai-ülcológiai kategóriák jelenlétével, addig az utóidnak számára egyértelműen a hétköznapi, a megélhetéssel szorosan összefüggő tényezők fontosak. Azt viszont a közvélemény egészére kijclcnlhctjiik, hogy a pártoktól nem egyik vagy másik társadalmi rendszer, hanem a jóléti társadalom megva lósítását és az alapvető szabadság jogok biztosítását várták el. Ha a konkrétabb elvárásokat tekint jiik, csak megerősíthetjük eddigi megállapításainkat: a politikai párt úgy jelenik meg, mint a gazdasági folyamatokat közvetlenül befolyás«)!«') (az áremelés, munkanélküliség pioblenintiká jában V» Jel Kép 1990. 4.SZ.
