Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
Kárpótlási kerekasztal, kérdőjelekkel Akkor lesz földár, ha elengedjük? - Kisemmizés nélkül Heti Magyarország 1991. Április 19. Felgyorsult a kárpótlási törvénytervezet vitája. A legkülönfélébb nézetek ütköznek, újabb és újabb kérdések merülnek fel. Ezekre kerestük a választ azon a kerekasztal-beszélgetésen is, amelyen Babai István igazságügy-miniszter, Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter és Bogdán Tibor, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára vett részt. BALSAI ISTVÁN: Szeretném eloszlatni a törvénytervezettel kapcsolatos aggodalmakat. A kormány már februárban határozatot hozott egy, a kárpótlási ügyekkel foglalkozó, rugalmas hivatali szervezet felállításáról. Elkülönített öszszegböl, százhúszmillió forintból, megyénként tíz-húsz emberrel kell létrehozni. BOGDÁN TIBOR: A módosító indítványokban a képviselők átalányértéket állapítottak meg a kárpótlás szinte minden területén. Ez megkönnyíti majd a bizonyítást, az érték pontos megítélését. GERGÁTZ ELEMÉR: Mindegyikünk jelen volt a hárompárti megállapodáson, amelynek nagy része a földtulajdon rendezésére vonatkozik. Ez volt a Kisgazdapart sarkalatos igénye és elképzelése. A földtulajdon megnyugtató megoldását segíti a koalíciós megállapodás, s egyben egyszerűbbé teszi a kárpótlási törvényt. HETI MAGYARORSZÁG: Feltehetően sokan nem igénylik vissza földjüket, tehát a lakosság kisebb hányada részesül majd a kárpótlásból. Mégis mindez mintegy százmilliárdforinttal terheli meg a költségvetést... B. T.: Nem a költségvetést, hanem a privatizálásra kerülő állami vagyont terheli meg ez az összeg. Ráadásul oly módon, hogy a privatizáció révén nagyjából annyival fog csökkenni a bevétel, mint amennyi kárpótlási jegyet beváltanak. A privatizáció keretében az állami vagyon egy részét osztják fel. Ebben az osztozkodásban megjelennek majd a kárpótlásra jogosultak, az önkormányzatok, az egyházak és a munkavállalók is, akik a munkavállalói részvényprogrammal juthatnak tulajdonhoz. Ha valaki nem kéri vissza a földet, attól még hozzájut a kárpótlási jegyhez, amit más értékre válthat be. H. M: Teljes mértekben összhangban van-e a koalíciós megállapodás az alkotmánnyal, az Alí kotmánybiróság határozatával? B. I.: Az Alkotmánybíróság egyéves gyakorlaj tát látva meggyőződésem, hogy különleges fele- I lőssége tudatában hozza meg döntéseit. Biztos vagyok abban, hogy minden körülményt mérlegelnek, amikor egy ilyen rendkívüli fontosságú kérdésben határoznak. B. T.: Sem a törvényjavaslatban, sem a kormány által támogatott módosító javaslatokban olyan kitétel vagy szabály nem található, amely ne tükrözné az összhangot az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásával. Az Alkotmánybíróság bizonyos körökben nem zárta ki a pozitív diszkrimináció - az előnyös megkülönböztetés - lehetőségét. H. M.: Kikre vonatkozik most, ebben az értelemben az előnyös megkülönböztetés? B. T.: A pozitív diszkrimináció a kárpótoltak egyes kategóriái között merül fel. Három csoportról beszélhetünk: a földtulajdonosokról, az egyéb: telek- és lakástulajdonosokról, valamint a vállalkozókról, akiknek cégét államosították. G. E.: A föld az egyetlen olyan tulajdonforma, amit nem emberi munka hozott létre. Soha nem lesz több és nem amortizálódik. Nemcsak társadalmi, hanem gazdasági okai is vannak a pozitív diszkrimináció elfogadásának. Enélkül nem lehel piacgazdaságot kialakítani. Mezőgazdaságunk jövője függ a földtulajdon privatizációjától. Ha nem valósul meg - versenyképtelenek leszünk. H. M.: Milyen veszélyeket rejt magában, hogy eredményesen tevékenykedő szövetkezetek földterületeket veszítenek ? G. E.: A kárpótlási törvénnyel párhuzamosan azonnal ki kell dolgozni - és nagyjából készen is van - a szövetkezeti törvény. A régi értelemben vett földműves-szövetkezetekre vonatkozó törvényt és a földtörvényt is át kellett formálni. Nem akarjuk tönkretenni a jól működő szövetkezeteket, hiszen ezek magántulajdonon alapuló szövetkezésekké alakulhatnak. Meggyőződésem, hogy legalább olyan hatékonyan, sót, hatékonyabban fognak dolgozni, mint ahogyan a mostani, kolhoztípusúak. Tehát, ha valaki elhagyja a szövetkezetét, nemcsak szövetkezési, hanem magángazdasági vagy vállalkozási alapon is folytathat mezőgazdasági termelést. H. M.: Mi lesz azokkal, akiknek nincs földjük? B. I.: A kormány támogatja azt a módosító indítványt, hogy a földdel való kárpótlás csak bizonyos mértékig alkalmazható. A szövetkezetek földtulajdonnal nem rendelkező tagságát figyelembe véve, személyenként másfél hektár földalap mindenképpen maradjon a téeszeknél. Ha a szövetkezet majd nevesíti a vagyonát, akkor elegendő lesz a földalap arra, hogy ezeknek a tagoknak vagyonrészesedésként megfelelő földmennyiség álljon rendelkezésére, így, annak ellenére, hogy ez nem földosztás, mégis mutatkozik kisemmizés nélküli megoldás a földdel nem rendelkező mezőgazdasági dolgozók számára is. H. M.i A koalíciós megállapodás harmadik pontja szerint eltekintenek a helyben lakástól.
