Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-23 / 8029. szám

'ff

nem, hogy / Hazám sorsa jó legyen / Hazám sorsa jobb legyen." (H, 8. 50.) A két idézet közül az előbbi egy magyar óstörténészre emlékező írásból való, az utóbbi egy japán vers, melyet a Hunnia oly jelentősnek ítél, hogy pályázatot is kiír a megzenésítésére. A két gondolat egymásra rímeL A múlt - láttuk: a szelektált múlt - „szentségként való tiszteletére” épp azért van szükség, men a múlt objektivációi - a „régi Könyvek” - és eseményei igazítanak el a jelenbeli cselekvést illetően.

Ez pedig csak azén lehet így, men múlt és jelen nem különbözik: lényegüket tekintve azonosak. Valójában nincs is múlt, és nincs is jelen: múlt és jelen egyek. A „múlt” azén segít „elgondolkozni”, „Mit kell tennem”, mert éppen ugyanazt a lényeget fejezi ki, mint a „jelen”. Sőt: jobban kifejezi nála. A „múlt”: a „jelen” esetlegességeitől megtisztított lényegiség hordozója.

Az analogikus aktualizálás mindkét orgánumot jellemzi; mi a módszertanilag világosabban megragadható példát, a Hunniáét vesszük szemügyre.

Az eljárás közvetett bizonyítéka az egész szerkesztői koncepció. A folyóirat deklarált célja a magyar eszmetörténet dokumentumainak közlése. „Célunk éppen ez volt - olvassuk a Beköszöntőben -: füzet formájában, tehát gyorsan és viszonylag olcsón közreadni azon jeles magyar klasszikus írásokat, miknek kiadására a mostani sajtószabadságban sem vállalkoznak mások, mi viszont időszerűeknek tartjuk." (H, 1. 4.) Valamint: „Nyilvánosságot biztosítunk az úgynevezett tiltott művek azon részének, mely nem haladásellenes, csupán a szűkkeblű kultúrpolitika rekesztette el eddig előlünk.” (H, 1. 55-56.) A megjelent számok mintegy felét, esetenként nagyobb részét - említettük -, valóban történeti dokumentumok töltik ki. A közlés módja azonban a történelem fönt említett eszközszerű kezeléséről tanúskodik. A dokumentumokat nem előzik meg reflexív, értelmező, történetileg szituáló előszavak. Nincsenek eligazító-magyarázó lábjegyzetek, nincs filológiai szöveggondozás, van mü, amelyik rövidítve, van, amelyik pedig egyenesen átdolgozott-modemizált szöveggel olvasható. A történész feddését, hogy Bár-210

dossy védőbeszédét „nem szabadott volna szerkesztőségüknek megfelelő szakmai kiegészítések nélkül közölni”, a szerkesztő azzal utasítja el, hogy „mi nem akartunk újraítélkezni Bárdossy felett, hanem tényeket adtunk olvasóink kezébe”. (H, 4. 59.) A reflexív történészi munka tehát holmi - „tényekkel” szembeni - manipulációnak minősül.

A közvetlen bizonyítékok részben az ittott mégis feltűnő előszavak, részben a kiemelt szedéssel közölt, szövegösszefüggésükből kiszakított, rövid, néhány mondatos idézetek. Az előbbire a Széchenyi Hunniáját bevezető írás a legjobb példa. „És éppen most, amikor a nemzet anyaországi törzsöké, de kihatásaiban az egész magyarság, sorsforduló előtt áll. Ismét. Ha valaha, most időszerű igazán a Hunnia. Újra. Amint másfél százada is az volt.” (H, 3. 1.) Mién? Mert arra ad módot, „hogy ha a kedves olvasó bizonyos fogalmakat, szavakat behelyenesít, akkor rövidesen rájöjjön, hogy nem csupán egy minden időben korszerű eszmei alapvetést olvas, hanem olyan művet, mely a legközvetlenebbül szól hozzá napjaink eseményeihez". (H, 3. 1—2; az én kiemelésem - P. L.) Az utóbbiak pedig nem is szövegek: pármondatos, összefüggésükből kiragadott idézetek csupán. Nagy betűtípussal szedeti, keretben kiemelt közlésük a lényegig csupaszítja az aktuális „üzenetet”. Az egykori érvelő írásokból a „nemzeti sorsproblémák” örök voltát demonstráló csupasz jelszavak lesznek - mindenki szájába rágva az aktuális társadalmi-politikaimondanivalÓL

2 2 Történelmi korszakok. Négy korszak tehát - jelentősége okán - részletesebb vizsgálatot érdemel: az őstörténet, a középkor, a két háború közötti korszak és 1956. Az első főként, de nem kizárólag a Hunniában, a második-harmadik-negvedik főként, de szintén nem kizárólag a Szent Koronában jut kiemelt szerephez. Nézzük őket sorjában.

2 2 1. Őstörténet. A magyar őstörténet újraértékelésére két tudományág is felvonul: a történettudomány és a genetika. Mindkettő célja a finnugor származástan cáfolata és a magyarság keleti-ázsiai eredetének argumentálása.

T