Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Magyar Nemzet, 1991.IV.15.

Monor ’85 — Lengyt‘1 László

„Egymásnak estek a hajdani barátok”

Ma, amikor hajlamosak vagyunk úgy szemlélni legeslegújabb kori történelmünket, hogy minden, ami haladó, Lakitelekrol ered, mindinkább megíeiedkezúnk a jóval korábbi, 1985 júniusában lezajlott monori találkozóról, ahol a szervezők meghívását elfogadó negyvenöt értelmiségi az akkori magyar valóság legégetőbb kérdéseiről tanácskozott három napon át. Sátor pedig Monoron is volt.

Ez a találkozó vezetett Csurka István kényszerű szilenciumához, Lengyel László és más M.SZMP- tag résztvevők pártfegyelmijéhez, és ahhoz, hogv a Pozsgay Imre vezette Hazafias Népfront ■ országos tanácsába öt jelenlévőt is beválasztottak, köztük Bquer Tamást, Fekete Gyulát, és Antal Lászlót.

Lengvel Lászlótól, a megbeszélés egyik legfiatalabb résztvevőjétől, Szálát Pál megállapítását idézve azt kérdeztem, a jelenlévők is úgy érezték-e, hogv a monori találkozó azért volt jelentős politikai esemeny, mert ott végre összejöttek a különböző ellenzéki csoportokhoz tartozó értelmiségiek

— Ez igv igaz, sőt Monoron nem egyszerűen az ellenzékhez tartozók találkoztak, hanem, mondhatni, a legszűkebben vett hatalmon kívül álló minden csoport képviseltette magát. Számomra megrendítő élmény volt, hogy olyan emberekkel találkozhattam ott. akiket nagvon nagyra tartottam, és akkor tapasztalhattam, hogy a köztük levő embert kapcsolat — ami mára nagyon megromlott — még igen jó volt. Ugyanakkor nemcsak mi, de a hatalom is megérezte azt, hogy a Bibó-emlékkónvv után ez volt az első alkalom, amikor a legalitásban levő értelmiségiek vállalták a közös megjelenést ellenzéki, szamizdatokben publikáló kollégáikkal Ebben a helyzetben megmutatkozott a hatalom gyengesége is, hiszen nem tudott velünk mit csinálni.

— A találkozón jelen voltak

a később kialakuló MDF és

SZDSZ prominens képviselői is.

Mennyire volt érezhető a megosztottság?

— Eleve négy irányzat szervezte a találkozót. A Demokratikus Ellenzék, a népi írók csoportja, a reformközgazdászok, és az 56- 06okként emlegetett személyiségek is, például Donáth Ferenc vagy Vásárhelyi Miklós. Természetesen meghívtak olyanokat is, akik egyik csoporthoz sem kapcsolódtak szorosan, de azt semmiképp sem lehet állítani, hogy ne lett volna érezhető a megosztottság Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy voltak átjárások a csoportok között, például én is abban a

szerencsés helyzetben voltam, hogy míg a közgazdászok hívtak meg jó barátságban voltam a Demokratikus Ellenzék több tagjával. és a népiek közúl is többekkel közvetlen volt a kapcsolatom.

— A kívülálló számára nem világos, hogy milyen út vezetett ettől a találkozótól a 88— 89-es, szakításnak tekinthető állapotig?

— Ehhez valóban érzékelni kell a találkozó hangulatát. Tény, hogy s konszenzus megőrzésihez már ott is több esetben Donáth Ferenc személyes tekintélye segített hozzá, illetve az a tény, hogy minden csoport vezetője el akarta kerülni a szakítást. A monori találkozó után minden szárnynak voltak saját akciót, amelyek sikereket hoztak a hatalom ellenében. '86—87 fordulóján úgy látszott, hogy sikerül öszszehozni egy újabb monori találkozót, de a háttérben folyó önálló szerveződések miatt ez meghiúsult. Akkor már alakulóban

volt a Demokrata Fórum, és a Beszélő csoportja az illegalitásból kiadta a Társadalmi Szerződést. Mindez ahhoz vezetett, hogy a nyolcvanhetes lakitelki tanácskozásra már nem hívták meg a Demokratikus Ellenzék magját. A monori tanácskozás szellemében végrehajtott utolsó közös akció a képviselőknek '87 szeptemberében száz értelmiségi aláírásával elküldött levele volt. Dacára annak, hogy a fórum ekkor még, véleményem szerint, nem gondolt a végső szakításra, a szakadás egyre nyilvánvalóbb lett.

— ön hogyan látja a „monoriak" mai helyzetit, hová tette le a voksát az a negyvenöt ember?

— Egy részüknél egyértelműen győzött a csoporttudat, ahhoz a tömörüléshez csatlakoztak, ahová korábban is tartoztak, Így az MDF-hez vagy az SZDSZ-hez. Az ötvenhatosoknak vacillálniuk kellett, hová álljanak, én úgy látom, többségük az SZDSZ-t választotta Máig nagy kérdés, hogy mit tett volna Donáth Ferenc. A közgazdászok egy része szabad demokrata szakértő lett, más lehetőség nem is adódott volna, hiszen rajtam kívül senki sem kapott meghívót Lakitelekre. És itt van természetesen az a csoport, amelyhez tartozók, egyfajta pártok alatti, közötti, fölötti helyzetet választottak, soha nem Is csatlakoztak sehova, vagy pedig mára már kiábrándultak a pártpolitikából. Ügy látom, mostanra ez a független és némiképp csálódott álláspont tömöríti a le'gtöbb embert. 1989 őszén nyolcán. Vásárhelyi Miklós, Csoóri Sándor, Konrád György, Gombár Csaba, Litván György, Hankiss Elemér, Mészöly Miklós éa én Javaslatot tettünk egy újabb találkozóra, de akkor már nem tudtunk a pártokkal zöldágra vergődni. Igazán szomorú, de azóta barátaink sem tudtak a vonzásnak ellenállni, és mára már csak Mészöly Miklós és én maradtunk személyünkben függetlenek.

— A tanácskozás jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a Kádár-korszak értékelésében ön már akkor más álláspontot foglalt el, mint például Csurka

István, aki az '56 utáni időszakot a magyarság elnyomorodásaként fogta fel. Mit jelent a mostani helyzet az ön személyes sorsa szempontjából? Megváltozott-e az a kapcsolat, amely ehhez az értelmiségi körhöz fizte?

— Én altkor valóban felszó leltem Csurka István mondanivalója ellenében, da a monori légkör még lehetőséget biztosított a valós vitára, a vélemények egyeztetésére, a kapcsolatok fenntartására. 'A mostani kívülállásnak megvan az a hátránya, hogy amellett, hogy rossz szájízzel nézzük a mai politikai csatározásokat, alighanem mi vesztettük el a legtöbb barátunkat is. Még az igen szoros barátságok is áldozatul estek a bártocodásnak, ás mára már odáig fajult a helyzet, hogy nemcaak a szemben é!,A pártokban levők csepülik egymást, hanem párton belül is egymásnak esnek a hajdani barátok, és a függetleneket is pofozzák minden oldalról. Természetesen bizonyos személyek, mint Vásárhelyi Miklós, még most is fenntartják a beszélő viszonyt a másik táborral. Pártvezetői szinten ez már nem működik, nekik már nagyon meg kell fontolniuk, hol és mit mondanak. már nem csaphatnak egymás vállára, hogy „figyelj öreg. ne hülyéskedj".

— Von-« tsily egy újabb monori találkozóra?

— Én örülnék, ha egy újabb •nemzedék, akár nélkülünk, elfogulatlanul megvalósíthatná az újabb találkozót Abban nem hiszek. hogy a hajdani monoriakat ismét le lehetne ültetni egy sátor alatt

— Ennyire reménytelennek látja a helyzetet?

— Valójában én még most Is arra várok, hogy azok az értelmiségiek, akiknek még van nevük és hangjuk a közvélemény előtt, abbahagyják ezt az őrültséget, letisztítják a saját nevüket, elnevetik magukat és azt mondják: „Na jól van gyerekek, térjünk át arra, ami fontos." És akkor a pártvilasztmány helyett elvonulnak valahová, ahol megbeszélik, mit kéne csinálni.

N. Kósa Judit