Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Népszabadság, 1991.IV. 15. JESZENSZKY ÉS ZWACK: (j jß) ^011 Szombat délután előbb Zwack Péter, a leváltott washingtoni nagykövet, két órával ké­sőbb pedig Jeszenszky Géza külügyminiszter érkezett meg a Ferihegyi repülőtérre. Munka­társaink mindkettőjüket megkérdezték vitájukról, a miniszter pedig nyilatkozott éppen befe­jezett külföldi útjairól is. ) (Munkatársunktól.) — Miniszter úr, mit tart norvéflal, dániai és ír­országi látogatása eredményének? — Fontos volt, hogy az új Magyarország első hivatalos képviselőjeként mindenütt igen ma­gas szinten fogadtak. A magyar külpolitika határozott koncepciója, hogy folytatjuk a nyu­gati kapcsolatok erősítését, de ez semmikép­pen sem jelenti a keletiek elhanyagolását. Még fontosabb, hogy politikai kérdésekben teljes nézetazonosság van. A három meglátogatott ország közül kettő tagja az Európai Közösség­nek, Norvégiában a belépéséről belső viták vannak. Mi — ahogy a gazdaságunk ezt lehe­tővé teszi — az EK tagja akarunk lenni. A társult tagság jövő januártól esedékes. Ehhez nemcsak elvi támogatást kapunk dán és ír részről — meg is szavazzák felvételünket, ami­kor esedékessé válik. Magyarországot tartják a legígéretesebbnek Kelet-Közép-Európában. Még akkor sem kötik felvételünket Prága és Varsó felvételéhez, ha együtt tárgyalják kér­vényeinket. A társulási egyezményben már le­het utalás arra, hogy ez első lépés a teljes jogú tagság felé. Nagy készséget mutat mind­három ország a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok fejlesztésére. Az sem elhanyagolható, hogy a látogatás idején tovább erősödött a hazánK iránti figyelem és rokonszenv. — Befolyásolta-e tárgyalásai hangulatát a Zwack­ügy? . . , — Erről annyit szeretnék itt mondani, hogy nagyon jó hangulatú tárgyalásokat folytattam. Sajtóértekezleteken kaptam egy-egy kérdést erről, hivatalos partnereim ezzel nem foglal­koztak. Amúgy: akik kérdezték, azokat meg­nyugtathatom — vagy kiábrándíthatom —, nem készülök nagykövetnek Washingtonba. Én úgy váltam el vendéglátóimtól, hogy vi­szontlátásra a legközelebbi külügyminiszteri értekezleteken. S ahogy már jeleztem: kész vagyok minden Zwack-váddal kapcsolatos kérdésre megfelelő helyen válaszolni. Amúgy pedig sajnálom, hogy az Országgyűlés házbi­zottsága elhalasztotta a külügyi vitát a parla­mentben. Nincs ugyan baj a külpolitikában, de fontos lenne tisztázni néhány kérdést a hátországban”. Mindenesetre furcsa, hogy egy „lecserélt játékos” az „edző” leváltását követelje. A tavaly visszahívott sok nagykövet is érezhette volna úgy, hogy maradhatna, még­sem kerekített ebből vihart. S ez árt — a köz­hangulatnak. Nem a magyar—amerikai vi­szonynak, az USA nagykövetével elutazásom előtt állapítottuk meg, hogy ez soha ilyen jó nem volt. — Elfogadja Zwack békejobbajánlatát? — Ismétlem: ez nem személyi viszály, noha nem hiszem, hogy az ő nyilatkozatai után szo­ros barátságba kerülnénk. Ez még csak nem is politikai ügy — ez szakmai kérdés. Füzes Oszkár (Munkatársunktól.) — Nincs bennem se harag, se bosszúvágy. Ügy érzem, hogy Magyarország érdekeit fele­ségemmel együtt a legjobb tudásom szerint és felelősségteljesen képviseltem az Egyesült Ál­lamokban — mondta Zwack Péter volt wa­shingtoni nagykövet szombati hazaérkezésekor Ferihegyen az őt váró újságíróknak. — Az amerikai politikai, gazdasági és kul­turális körök a legnagyobb elismeréssel szól­tak a munkámról. A kiépített magas szintű kapcsolatok további ápolása az utódom fel­adata lesz, amihez szívből kívánok neki sok sikert. A jövőben magánemberként ts szívesen segítek, ha ezzel az ország érdekeit tudom szolgálná — olvasta fel Zwadk Péter jegyzet­­füzetéből nyilatkozatát — Nem gondolja-e, hogy cselekedetével la­vinát indított el? — hangzott lapunk kérdése. Zwack erre azt mondta: — Én csak a saját ügyemről tudok. — Nem bántam meg, hogy a washingtoni nagyköveti posztént lemondtam az amerikai állampolgárságomról. A magyar útlevél is na­gyon jó útlevél — hangsúlyozta. Jeszenszky Gézához fűződő viszonyáról azt mondta: — A bosszú rossz tanácsadó, és a jelenlegi hely­zetben inkább összefogásra van szükség, mint­sem széthúzásra. — Majd így folytatta: — Lehet, hogy nem vagyok egy diplomatatípus, hibákat is elkövettem, de az talán mégsem véletlen, hogy a washingtoni diplomáciai kö­rökben a feleségemmel minket tartottak a leg­színesebb és a legérdekesebb nagykövetházas­párnak. A diplomácia nem az íróasztal mellett foüyik. A nagyikövetséget én úgy vezettem, mint egy nagyvállalatot, és az így nagyon jól működött. Washingtonban egyszerűen nem értették a visszahívásomat. Hat-hét hónap után egy nagykövetet ok nélkül vagy akár okkal visz­­szahívni, ahhoz legalább — elnézést a kifeje­zésért — apagyilkosnak kell lenni. Én a kö­telességemet a leghűségesebben teljesítettem. Ez a huzavona visszahívásom körül biztosan nem segített ez ország jó hírnevének — je­lentette ki Zwack, aki egyben cáfolta a Wa­shington Post értesülését arról, hogy ő lelke mélyén az ellenzékkel szimpatizálna. — Csalódott vagyok, de nem a kormányban csalódtam. Azt sem bántam meg. hogy meg­szólaltam. Akkor telt be a pohár, amikor Mock külügyminiszter budapesti látogatásakor Je­szenszky Géza felrúgta a hallgatólagos meg­állapodásunkat. Ráadásul erről a washingtoni osztrák nagykövetségen keresztül szereztem •tudomást. Ügy éreztem, a hallgatásom azt je­lentené, mintha titokban készülnék valamire. Dési András-------------------------- . J

Next

/
Oldalképek
Tartalom