Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Pesti Hírlap, 1991.IV.15 j RPH-EXKLUZÍV VITALIJ CSURKINNAL SZOVJET SZUPERHATALOM A megváltozott nemzetközi helyzetben milyen perspektívái vannak a Szovjetuniónak? Ha összeomlana a szövetségi rendszer, milyen érdekek sérülnének meg? Többek között ezekről a témákról volt szó abban az exkluzív inteijűban, amelyet Vitalij Csurldn külügyi szóvivő a Reggeli Pesti Hírlapnak adott. UVCZKÓ KRISZTINA, MOSZKVA — Mit gondol, azok után, hogy a Szovjetunió elvesztette érdekeltségeit a Közel-Keleten, illetve még korábban Kelet-Európábán, szuperhatalom maradi — Országunk lehetősége olyan hatalmas, hogy bármi történjék szuperhatalom lesz mindig, akármilyen formában fog is fennállni. Ha csak azt megnézzük, hogy az ország a világ egyhatodát elfoglalja, két kontinensen átnyúlik. három óceán szegélyezi már az is önmagáért beszél. Ami a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepét illeti, a Közel-Keleten senkinek eszébe nem jutott volna az rendezéshez a Szovjetunió bevonása nélkül hozzákezdeni. Igaz, hogy a pangás időszakában az Egyesült Államok nélkülünk akarta irányítani a világot és a Közel-Keletet is, most azonban sem az USA-nak, sem más államoknak nem fordul meg a fejében, hogy minket megpróbáljon kizárni a rendezésből. Minden kezdeményezés, vagy elképzelés, amely e témában napirendre került különböző szinteken az a Szovjetunió és az USA közös erófeszítései| nek eredménye. A Perzsaöbölben igen sokat tettünk | azért, hogy véget érjen a háború, megbüntessék az agresszort. Másfelől, mind a volt szocialista országok, mind a Szovjetunió megértik lassan, hogy egymás nélkül nem megy. Most már Nyugat- Európában is világosan látja mindenki, hogy egy olyan jelentős hatalom nélkül, mint a Szovjetunió a megújhodott Európa létrehozása nem lehetséges. — Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió olyan engedményeket tett a nyugati hatalmaknak, amelyek következtében szinte minden közelkeleti érdekeltségét elveszítette a háború végeztével. — Ezzel nem értek egyet. Először is a Közel-Kelet nem része országunk területének. A mi érdekünk tehát nem több, mint hogy a Közel-Kelet megszűnjék lóporos hordónak lenni a közvetlen szomszédságunkban. Az Öböl-háború idején kiderült micsoda veszélyeket rejt magában ez az állapot. Ami minket illet, nagyon jók a kapcsolataink minden országgal, köztük az amerikaiakkal, sót, az arab országokkal sokkal jobbak, mint voltak a háború előtt. — Úgy gondolja, hogy hálásak önöknek a közvetítő szerepért! — Nem háláról van szó, de tény, hogy Szíriától Szaúd- Arábián keresztül még Izraellel is sokkal jobbak a kapcsolataink, mint eddig. Azoknak, akik kétkednek abban, hogy az utóbbi öt-hat év változásai pozitívan hatottak volna nagyhatalmi szerepünkre, csak azt tudom mondani, hogy jelenleg a Szovjetunió politikai eszközeinek arzenálja jóval nagyobb, mint valaha. Az pedig, hogy vezető szerepet játszunk a Közel-Keleten, nem célunk. — Lehet, hogy önöknek nem, de sokak szerint az amerikaiaknak érdeke és célja. — Ha van ilyen az USA- ban az nem előrelátó politikus.. Ez ugyanis egyszerűen lehetetlen, és én úgy gondolom, hogy ezt az amerikai vezetés érti. Ebbe az arab országoknak is lenne beleszólásuk. A háború után mindenki az amerikaiaktól tart, pedig ha jól belegondolunk, az egész világ segített nekik, nem egyedül oldották meg a problémát. A világközösség min, den lehetséges politikai, katonai és morális támogatást megadott ahhoz, hogy a nemzetközi erők, melyeknek csupán részét képezték az amerikaiak, érvényt szerezzenek a Biztonsági Tanács ide vonatkozó határozatainak. — De az amerikaiak ott vannak, és erősen befolyásuk alá tudják vonni a térséget • azáltal, hogy számukra előnyös szerződéseket kötnek, koncessziókat szereznek. — Nem hinném, hogy a térség országai ebben érdekeltek, de ez már főleg gazdasági kérdés. A konklúziót ki kell mondani. Az amerikaiak nem tudnak uralkodni az egész világon, vagy akár a Közel-Keleten, nem képesek megoldani az ottani problémákat. és én biztos vagyok benne, hogy ezt az amerikai vezetés tudja és érti. — Visszatérve Kelet-Európára, Eduard Sevardnadze nemrég egy interjújában azt fejtegette, hogy a nagy keleteurópai változások idején a szovjet katonai vezetésben akadtak jócskán olyanok, akik a beavatkozást szorgalmazták. — Sevardnadze nem pon; tosan így fejezte ki magát. Se azt nem mondta, hogy a Szovjetunióban, se azt, hogy a katonai vezetés. Azt mondta, hogy erős nyomás volt arra. hogy katonai erőt alkalmazzunk. Én erről semmi konk' rétabbat nem tudok mondani. — Sem lehet, hogy az akkor még működő állampárti rezsimek, az SDK, Csehszlovákia és Románia vezetőire utalt, akik el akarták fojtani a magyar változásokat? — Ezt nem tudnám megmondani. — Ha már Magyarországnál tartunk, mit gondol, megromlottak kapcsolataink? — Nem hinném, hogy a megfelelő szót használta. Kapcsolataink, csak úgy, mint a többi kelet-európai országgal, egyszerűen az átalakítás. a peresztrojka idejét élik. A belső peresztrojkánk példáján pedig tudjuk, hogy ez a folyamat mellékágakkal, kinövésekkel jár. Országaink vezetői a további együttműködés mellett kötelezték el magukat. a történelmi együttélés tradíciói alapján. Összességében minden keleteurópai országhoz így viszonyulunk, készek vagyunk együttműködni, de senkire sem fogunk ráakaszkodni. Ezért kötünk most új alapokon államszerződéseket, klisék nélkül, az adott ország sajátosságait figyelembe véve. — Úgy tudom, készül a szovjet világútlevél. Európa pedig fél, hogy megindul az emigránsáradat. — Igen. ez a kérdés napirenden van, bár velünk a külügyminisztériummal nem egyeztetik. Mi mást nem tehetünk csak felszólítjuk a lakosságot, ne tegyen kísérletet a kinnmaradásra, és ez persze édeskevés. Ezt csak a szomszédainkkal való kétoldalú tárgyalások útján lehetne megoldani. A külföld érdekelt a Szovjetuniónak, mint szövetségnek fennmaradásában. A tömeges emigrációt nem a világútlevél váltaná ki, hanem a szövetség szétesése. — Köszönöm a beszélgetést.
