Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
n Magyar Nemzet, 1991. április 10. üolajozatlanul működik as állami Irányítás és a közigazgatás szarkezet«, hogy a különböző adminisztrációk munkája nincs kellően összehangolva... Ráadásul az e hiányosságokból eredő zavart osak lokozza az a félreértés, mely a fent idézett szavak mögött rejlik és mely úgy látja, hogy az erős kormányhatalom csak veszélyes, antidemokratikus képződmény lehet A korszerű, modern demokráciák tapasztalata teljes mértékben ellenkezik ezzel a felfogással, hiszen ott a demokratikusan megválasztott legitim kormányok erős és következetes módon vezetett végrehajtó szervként működnek. Amíg a kommunista diktatúrában a kormány gyenge, és teljesen a mindenható párt irányítása alatt áll, a demokratikus felállásban a hatalom és a kormányzat viszonya éppen ellenkező formában Jelentkezik. Nyugaton a szuverén hatalom igazi címzettje a nép marad, de ez a hatalom csak az alkotmányos intézmények keretében működhet. A választások során delegált hatalom tehát nem teljhatalom, hanem gyenge, ideiglenes legitim! táaú jogosítvány. Viszont az intézményes keretek között működő, a választók többségének bizalmát élvező demokratikus kannány „erő«” kormányt képez, mely bátran rendelkezhet az állam összes eszközével, hogy megbízatásának keretében szakszerűen szervezze, vezesse és irányítsa az ország életét Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy egy demokratákul kormány sosem tekinthető úgy, mintha csak a rá szavazó többség képviselője lenne. Az ország vezetésével megbízott „asapat” legfontosabb küldetése a valóságban a közérdek, a különböző részérdekek fölött álló nemzeti érdek érvényesítése. Ez a szerep az azonos közösségbe tartozó polgárok együttélését garantáló általános, ö&sznemzeti konszenzusra támaszkodik, s amikor ez utóbbi hiányzik — azaz a külpolitika, a demokratikus berendezkedés, a nemzet előtt álló feladatok legfontosabb kérdéseiben nincs alapvető társadalmi megegyezés —, akkor a demokrácia egy széthúzó, anarchikus társadalom leple marad csupán. Demokratikus felállásban tehát ; a kommunizmusból örökölt állam és hatalomellenesség nem releváns. Magyarországon tehát a kormány strukturális szervezési törekvéseit, a központi intézmények kiépítésének szándékát nem szabad úgy feltüntetni, mintha Itt a hatalom „bűnös”, alattomos, diktatórikus törekvéseiről lenne szó. Ellenkezőleg a demokratikus államiság struktúráinak megfelelő kialakítása ma Magyarországon éppen az egyik legfontosabb nemzeti „sonakérdés”, hiszen egyedül egy Jól szervezett kormánygépezet — azaz a hatékony és szakszerű adminisztráció, > a kiismerhető procedúrák, a szabályosan működő közigazgatási szervek, valamint a világosan meghatározott hatáskörök — teszik majd lehetővé azt, hogy a szükséges reformok, illetőleg a megfelelő társadalmi, szociális és gazdasági intézkedések megszülessenek. Az tehát, hogy a magyar kormány végre megpróbálja egy „vertikális központi hatalom” gépezetét kiépíteni: jó hír a nyugati szemlélő számára. Inkább abban kételkedik, hogy ez a megállapítás tényleg megfelel-e a- valóságnak, és nem arról van-e szó, hogy a struktúrák újragondolása helyett egyszerűen csak befejeződött éppen a múltból örökölt állami kulcspozícióik szétosztása. Mindenesetre nagyon fontos lenne, hogy a magyar közvélemény mielőbb felismerje az állam küldetésének fontosságát, hogy a közszolgálatért való elhivatottság és a szakszerű kormányzás szükségessége mindenki előtt világos legyen. * / A diktatúrával vagdalkozó demagógia. vagy az állam szerepének, feladatainak és eszközeinek félreismerése sajnos messze nem merítik ki a közvélemény széles rétegeit érintő félreértések sarát Csak példái annak a fogalomzavarnak, mely oly súlyosan terheli a volt szocialista országok politikai kultúráját. Ahhoz, hogy a demokrácia ne csak formálisan működjék, de végre a demokrácia szelleme Is gyökeret eresszen térségünkben, szükség lenne arra, hogy legalább az ország felelős politikusai ne használják a demagógia felelőtlen trükkjeit, ne terjesszék a politikai tudatlanság fertőző mételyét Faragó Béla
