Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Magyar Nemzet, 1991. április 10 Amikor a politika felfalja a gazdaságot... Listára, magyar! A Magyar Demokrata Fórom gazdaságpolitikai bizottsága javaslatot készített az állami tulajdon privatizációjáról és a vagyonkezelés módjáról. .Kinyilvánított céljuk a privatizáció gyorsítása, s ennek érdekében szeretnék átalakítani az értékesítés intézményrendszerét. Az új szervezet képessé válna arra is, hogy a tartósan teljes, vagy többségi állami tulajdonban maradó vállalatokat működtesse, illetve a többiek ideiglenes irányítását és a részleges eladások után összegyűlt részvények forgatását hatékonyan ellássa. A gyors privatizáció legfontosabb feltételének tekintik az állam tulajdonosi jogainak visszavételét a vállalatoktól. Könyv szerinti értéken, egyszerre részvénytársasággá alakítanák az összes vállalatot, és nagy többségüket állami holdingok kezelésébe adnák. Piac vagy bürokrácia A holding, első megközelítésben olyan részvénytársaság, amely más részvénytársaságok részvényeivel rendelkezik. A gyakorlatban több típusa alakult ki. A napi, operatív Irányítást végző, vagy a tevékenységét a stratégiai — például befektetési — döntések meghozatalára korlátozó társaságot konszernnek, gyakran pedig szakmai holdingnak nevezik. A kifejezetten csak a részvények adásvételével foglalkozó, és a tulajdonában lévő vállalatok elé legfeljebb csupán megtérülési követelményéket támasztó cég: pénzügyi holding. Az üzleti holding ezen felül még stratégiai döntéseket is hozhat, de közvetlen irányítással nem foglalkozik. Az MDF-es bizottság az Állami Tulajdonú Vállalatok Holdingjának felállítását javasolja. Az ATVH kormányszervként működne: az igazgatótanács és a felügyelőbizottság tagjait a miniszterek delegálnák. Feladata a vagyon kezelésbe adása, és a privatizáció vezérlése lenne. Az Állami Vagyonügynökség hatásköre visszaszorulna ' az értékesítés felügyeletére. Az elképzelés szerint, néhány vállalat egyszemélyes részvénytársaság maradna. A többit különféle szempontok alapján — mi kerül végleg állami tulajdonba, hol kell csődeljárást lefolytatni, milyen szektorokat, trösztöket célszerű együtt tartani — J—10 állami holdinghoz rendelnék. A holdingok meghatározott teljesítmény elérésére, iparpoH- kai-stratégiai célok, privatizációs feladatok megvalósítására szerződnének az ATVH-val. Az állami rt-k és holdingok tpozgatótanácsi és felügyelő bizottsági helyeit liftáról töltenék tel a miniszterek, s ók jelölnék ki a testületek elnökeit is. A listára nyílt pályázattal lehetne felkerülni, közelebbről meg nem határozott feltételekkel. A javaslat útjáról szerettünk volna többet megtudni, ezért felkerestük Diczházi Bertalant, a miniszterelnök tanácsadóját, aki a gazdasági kabinet mellett működő tulajdonosi és privatizációs bizottság titkára. Elmondta, hogy most folyik a kormány részletes privatizációs stratégiájának háttérvrtája.j A bizottság feladata programjavaslat kidolgozása. A mai gyakorlatban a Vagyonügynökség egyedi döntései határozzák meg, hogy melyik vállallatnál mekkora részesedést szerezhetnek a külföldi és a hazai megán befektetők. Szükség van egy olyan stratégiára, amely megmondja, hol indokolt százszázalékos állami tulajdont megtartani, hol elegendő az 51 százalékos részesedés, esetleg az ennél kisebb mértékű ellenőrzőpakett, s mely vállalatokat célszerű nemzeti — állami és hazai —’ magántulajdonosi többséggel működtetni. Ezen felül minden cég szabadon eladható. Azt is el kell dönteni, hogyan változzon meg a privatizáció során az állami vállalatok jogi státusa, és milyen formában jelenjen meg az állam, mint tulajdonos. Ebben a kérdésben — és a vállalatok besorolása körül — komoly viták vannak a minisztériumok és a szakértők között. A szervezeti formák kérdésében két irányzat áll szemben egymással. Az egyiket nevezhetjük liberális gondolkodásmódnak. Ide sorolja magát Diczházi Bertalan Is. ök a már meglévő intézményekhez szeretnék kötni a tulajdonosi jogokat. Nem akarják növelni a bürokráciát, nem kívánnak új állami vagyonkezelő szervezeteket létrehozni. A másik irányzatot az Ipari Minisztérium és az MDF gazdaságpolitikai bizottsága képviseli. Javaslatuk a fent ismertetett-alapelvekre épül: minden vállalatot alakítsunk át részvénytársasággá, és — a minisztérium szerint — adjuk a részvényeket egy Nemzeti Tulajdonközpont kezébe, amely mintegy 25-30 szakmai és pénzügyi holdingot állít fel a működtetésükre. A kormánybizottság jelenlegi álláspontja szerint a vállalatok társasággá alakulása a privatizációval együtt történjen meg. Ne kerüljön nagy mennyiségű állami részvény a kormány kezelésébe. Ugyanakkor a bizottság támogatja egy olyan kormányfelügyelet alatt működő, kis létszámú állami részesedési intézet létrehozását, amely tulajdonosa lenne a hosszú távon állami tulajdonban maradó vállalatoknak és részvényeknek. Az intézet alapíthatna vagyonkezelő holdingokat Nem fogadták el azt a javaslatot, hogy a tartós részesedések a szakminisztériumok rendelkezési hatáskörébe kerüljenek. A Minisztertanács döntése hamarosan várható. Miért ellenzi uiczházi Bertalan a mindenre kiterjesztett holdinghálózat koncepcióját? Azért, ment ahol Ilyen mértékű az állami tulajdon, mint nálunk, fennáll az a veszély, hogy a kormány nem közigazgatási, hanem tulajdonosi alapon szuperhatalommá válók. Magához vonzza, és állami holding formájában kezelteti a részvényeket. A holdingok élére olyan embereket választ, akik közel állnak az uralkodó politikai elithez. Másfelől a holdingok majdani vezetőinek személyes egzisztenciális érdeke privatizációellenee lesz, hiszen ha eladják a vagyont, elvesztik a hatalmukat, jósolja a miniszterelnök tanácsadója. Vajon mi indította a javaslat beterjesztőit egy ilyen átfogó állami tulajdonosi koncepció kidolgozására? Talán a vállalati tanácsokra épülő irányítási rendszer problémáinak kiküszöböléee, esetleg a spontán átalakulásokból eredő visszaélések korlátozása, vagy komolyan azt gondolják, hogy Így lehet gyorsítani a privatizációt? A vállalati tanácsok működésében valóban sok minden kifogásolható. Például jelentős txigyonfelélés történik. De ugyanezt el lehet mondani az államigazgatási irányítású vállalatokról is. A privatizáció első szakaszában,, tudjuk, sok visszaélés történt A vállalati kezdeményezésű privatizáció jelenlegi állami ellenőrzési rendszere azonban viszonylag jói működik. Számos esetben a Vagyonügynökség közbelépése jelentős — volt rá példa, hogy 1-2 milliárd forintos — árnövekedést eredményezett. Nagyon sok vállalati menedzser maga kezdeményezi a privatizációt. Ezt a lehetőségüket — állami kontroll mellett — meg kell hagynunk, mert amikor az állam vezényli, sok esetben lassú és bürokratikus az eljárás. Diczházi erről úgy vélekedik, hogy a privatizáció nem az átalakulásokat bonyolító szervezeti rendszer miatt fog lelassulni a következő időszakban, hanem azért, mert a
