Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
A Honvédelmi Minisztérium nem akarja csorbítani a honvédség parancsnokának vezetői jogköreit Csendes húsvéti ünnepünket a soros belpolitikai szópárbaj „szinesítette”. A téma ezúttal a honvédelem volt, anélkül, hogy szó esett volna a hon védelméről. A vádaskodások politikai éle és stílusa alkalmas volt an-a, hogy aggodalmat és bizonytalanságot keltsen a demokratikus jogállam működőképességét illetően. Megkérdőjeleztetett a honvédelmi tárca szándékainak tisztessége. Felvillant a katonai erővel történő visszaélés fantomképe. A szópárbaj „ürügyéül” ezúttal egy évszázadok óta ismeretes eljárás szolgált. Történt, hogy a Magyar Honvédség köztiszteletben álló parancsnoka a beosztását érintő polémiák hatására felajánlotta lemondását. Valamennyi érintett személy tisztában volt azzal, hogy a parancsnok leváltásáról szó sem lehet. Annak nem áll fenn sem az oka, sem az időszerűsége. így is szólt a döntés. A köztársaság elnöke a honvédség parancsnokát beosztásában megerősítette. Fejlett demokráciában az ügy ezzel lezártnak tekintendő. A további tanulságokat szakmai körökben vonják le. Kis hazánkban nem így történt. Vádak özöne hangzott el a hatalom „biztosíték rendszerének gyengítéséről”, a köztársasági elnök „hatáskörének szűkítéséről", a honvédelmi tárca „elhamarkodott”, „végiggondolatlan” elképzeléseiről, és sok másról. Úgy vélem sokakban vetődött fel jogos kérdésként: Hazánkban ma is volna lehetőség kizárólagos hatalmat szerezni a fegyveres erők felett? Lehetséges volna „elhamarkodott”, „végiggondolatlan” elképzelésekre építeni a hovédelmet? Kíséreljük meg a válaszadást a katonai tárgyilagosság szemszögéből. A FEGYVERES ERŐK ALKALMAZÁSA. Az Alkotmány a fegyveres erők felhasználásának jogát békeidőszakban kizárólag az Országgyűlés hatáskörébe utalja, amely dönt „a fegyveres erők külföldi, vagy országon belüli alkalmazásáról". Ez egyben azt is jelenti, hogy békeidőszakban a fegyveres erőkkel történő viszaélés ellen garanciát az Országgyűlés és a honvédség parancsnoka jelentenek, együttesen. Az utóbbi azáltal, hogy nem áll jogában elfogadni a Hon-_ védség fegyveréi álkalmázásáfa más rendelkezést, mint amely az Országgyűlés határozatán alapul. A köztársasági elnök főparancsnoki jogköre — amelynek tartalma törvényileg nincs megfogalmazva — aligha értelmezhető úgy, hogy joga volna már békeidőszakban rendelkezni a fegyveres erőkkel. Ez az értelmezés ellentmondana a hatalommegosztás elvének. Nem jelentene mást, mint a fegyveres hatalom összpontosítását egy kézben. Szükségállapot, illetve rendkívüli vagy hadiállapot kihirdetését követően az Alkotmány is megteremti a hatalom összpontosítás törvényes feltételeit. Ekkor különleges jogokkal ruházza fel a köztársasági elnö,köt és a Hovédelmi Tanácsot. *?• \ E tények tükrében úgy vélem nyilvánvaló azon feltételezés képtelensége, miszerint a honvédelmi tárcának módjában állna a hatalom „biztonsági rendszerének gyengítése”. A FEGYVERES ERŐK IRÁNYÍTÁSA. „A fegyveres erők irányítására az Alkotmányban és külön törvényben meghatározott keretek között, kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosúlt.” „A meghatározón keretek között” megkötés azt jelenti, hogy a felsorolt intézmények és közjogi méltóságok annyi joggal vannak felruházva a Honvédség irányítását illetően, amennyi az Alkotmányban és a Honvédelmi Törvényben számukra meg van fogalmazva. Vagyis tetszőleges értelmezés alapján egyetlen jogkör sem bővíthető. A Magyar Alkotmánynak megfelelően békeidőszakban a Kormány: .irányítja a fegyveres erők... működését”. A Kormány, a honvédelem és a Magyar Honvédség irányításában széles jogosítványokkal rendelkezik. A honvédelmi miniszternek, mint a Kormány tagjának — egyben a Honvédség kormányzati irányítását a legközvetlenebb módon megvalósító személynek — hatáskörébe tartozik minden olyan stratégiai jellegű döntés, amely a kormányzati szándék végrehajtása érdekében szükséges. A Honvédséget érintő miniszteri jogkör — többek között — kiterjed: az alapvető jogszabályok kiadására, a törvényességi felügyeletre, meghatározott személyügyi jogkör gyakorlására, a honvédség parancsnokától jelentések bekérésére, szükség esetén a parancsnoki rendelkezések hatályon kívül helyezésére. A köztársasági elnök hatáskörét az Alkotmány és a Honvédelmi Törvény — a hatalommegosztás szellemében — békeidőszakban korlátozott, keretekben rögzíti. Többek között kinevezi a honvédség parancsnokát és vezérkari főnökét, a tábornoki kart érintő eeves személyügyi jogköröket gyakorol. Katonai jellegű hatásköre az ország fegyveres védelmi tervének jóváhagyása. Ez utóbbi jogkör viszont már túlmutat a békeállapoton. A KATONAI VEZETÉS. A Magyar Honvédség vezetése a honvédség parancsnokának kizárólagos joga. Ehhez kapcsolódik a miniszteri irányítás egyik fontos, törvényes eleme, amely előírja, hogy: „A Ma| gyár Honvédség parancsnoka a hatáskörét meghaladó döntések meghozatala érdekében a honvédelmi miniszternek előterjesztést tesz”. E kérdéskör másik eleme, hogy a honvédség parancsnoka a Honvédségre vonatkozó alapvető terveket a honvédelmi miniszter útján terjesztheti fel a Kormányhoz. A törvényi szabályozás ezúton teszi egyértelművé, hogy békeidőszakban a Honvédség működésére vonatkozó alapvető döntésekét a 1 Kormány hozza meg. Jelenti továbbá, hogy a honvédség parancsnokának a hatáskörét meghaladó kérdé- • sekben nincs joga a honvédelmi minisztert megkerülni. Az említett jogszabályok tükrében bizonyára eloszlathatok mindazon feltételezések, amelyek a honvédelmi tárcát a Honvédség belügyeibe történő jogtalan beavatkozással, illetve a köztársasági elnöki hatáskör, vagy a honvédség parancsnoki jogkör meggyengítésével vádolják. Békében ugyanis a fegyveres erők alkalmazására kizárólag az Országgyűlés, irányítására a Kormány, katonai vezetésére pedig a honvédség parancsnoka jogosult. A HONVÉDSÉG ÁTSZERVEZÉSE ÉS A PARANCSNOK LEMONDÁSI KÍSÉRLETE. A Ma- . gyár Honvédség átszervezésére irányuló tervek a Honvédség Vezérkara és a Honvédelmi Minisztérium közös mnunkájával készülnek. Az átszervezést a katonai szembenállás enyhülése, a szövetségi függőség megszűnése, az ország függetlenné válása indokolja, a Honvédség állapota pedig elkerülhetetlenné teszi. Sürgető szükség van tehát a nemzeti katonai doktrína, hivatalos nevén a „Magyar Köztársaság Honvédelmének Alapelvei”, továbbá az új haderőstruktúra kidolgozására. A Honvédség átszervezése nem öncélú, nem „elhamarkodott" és nem .^.végiggondolatlan”. Ellenkezőleg. Célja a szűkös erőforrások ésszerűbb összpontosítása, a kisebb, ugyanakkor ütőképesebb békehadrend kialakítása, a jövőbeni modernizálás szervezeti alapjainak előkészítése. 1/1
