Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Magyar Hírlap, 1991. április 10. Érdemi érdekképviselet nélkül nincs Moncloa A Fidesz áltaF szorgalmazott Moncloa-ajánlat eleddig vegyes fogadtatásra talált a pártok részéről. Jó néhányan a javaslattevők szemére vetették, hogy az eredeti, spanyol megegyezésben részt vettek a szakszervezetek is, ám a fiatal demokraták elképzelése majdhogynem kirekesztené a hazai érdekképviseleti szervezeteket — így csupán újabb pártpaktumhoz vezethet. Miként vélekedik a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája? Őry Csaba ismertette álláspontjukat... — Úgy vélem, a jelenlegi összehasonlítás csupán erőltetett párhuzamkeresés. E terv számunkra, a pillanatnyi parlamenti erőviszonyoktól függetlenebb helyzet megteremtését jelenti, amely teret adhat a gazdasági rendszerváltás megvalósításához. A LIGA fennállásától kezdve konszenzuskész, mondhatnám egyezmény-párti — elég emlékeznünk, hogy az Ellenzék' Kerékasztal résztvevőit mi ismertettük meg a Moncloa megkötésében reszt vevő spanyol politikusokkal, annak érdekében, hogy minél teljesebb képet kapjanak az egyezmény körülményeiről, s lényegéről. Tavaly kimunkált programunk is egyfajta társadalmi-gazdasági megállapodást szorgalmazott, jóllehet ebben a munkaadók s a munkavállalók egyezsége volt cél... — Az viszont tény, a Fidesz tervezetében nem szerepelnek a szakszervezetek, mégpedig azon megfontolásból, mely szerint manapság nem tudható, hogy ki kit képvisel? — A szakszervezetek jelene valóban kaotikus, sőt lassanként tragikusnak is nevezhetném a helyzetet. Úgy gondolom, ez a megállapodás — ha lesz — csakis a megvalósulás folyamata révén érheti el végleges formáját — mindez természetesen a résztvevők szándékától függ. Mára kézzelfogható az a hihetetlen teher, amely az új demokráciára nehezedik, a törvényhozástól kezdve, a terhek vállalásáig... Mindez csak a minél szélesebb konszenzus elérése révén valósítható meg, ebben is egyetértünk a Fidesszel. Ami viszont számunkra is kétségessé teszi a javaslatot: amennyiben ez valóban csak a hat parlamenti párt kizárólagos ügyeként szerepel majd, megkérdőjelezi az egyezmény legitimitását, pontosabban érvényét. Ugyanis, csupán a pártok részvétele nem jelent szélesebb támogatást a politikai, parlamenti erőnél. Úgy véljük, hogy a tárgyalások bizonyos szakaszában be kell vonni az érdekképviseleti szerveket, úgy a munkaadókat, mint a munkavállalókat. Ez amiatt is elengedhetetlen, hiszen ez egyfajta garancia, hogy a megegyezés ellenőrizhető legyen. Ma még természetesen nem látható, hogy mely szakszervezetek lesznek majd a leendő tárgyalófelek, amelyek képesek lesznek betartatni az ígéreteket. Ez egy folyamat, naivitás lenne azt képzelni, hogy egyik percről a másikra sikerül megegyezni a teherviselésről. Épp ezért kell eljutni a kontrollálható megállapodásig! A szakszervezeti élet manapság igen nehézkes, ennek nyomán bizonyos visszarendeződés mutatkozik a társadalomban. Azon közigazgatási, vállalati bürokratikus szakszervezeti erők, amelyek uralták a gazdasági és szociális szférát, utóbbi időben ismét életre keltek, s a hivatali útvesztőbe könnyen csalogatják a jószerével amatőr politikusokat! Nem véletlen a privatizáció címén, kirívó törvénytelenségek sora. Ez is indokolja, hogy ne csak a pártok belterjes ügye legyen a megegyezés, hiszen a politikai szervezetek nem juthatnak előre érdemi érdekképviselet nélkül! Épp ezért, a LIGA ügyvivő bizottsága és a Munkástanácsok Országos Szövetsége szövetségi tanácsa felhívást juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, valamint a parlamenti pártok vezetőihez. A felhívás aláírói támogatnak egy széles körű társadalmi megállapodást, amely előremozdítja a rendszerváltás megvalósulását. • Bercsi János
