Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Népszabadság, 1991. április 10 /r „VÍZ ALÁ NYOMTÁK AZ ÜGYVÉDSÉGET” Jogászfórum a parlamentben As Országgyűlé* tefnspl tanácskozásán két igazságszolgáltatási téma Is napirendre került. A honatyák folytatták a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat általános vitáját, amit fél óra elteltével — költségvetési aggályok miatt — felfüggesztettek, majd pedig hozzáfogtak az ügyvédséggel kapcsolatos kormány- Inditvány tárgyalásába Is. Délelőtt tíz órakor napirend előtti felszólalásokkal folytatta munkáját a T. Ház. Tóth Imre László (MDF) a muhi csata 750. évfordulójáról, Derdák Tibor (SZDSZ) a kurd nép tragédiájáról szólt képviselőtársaihoz. Deutsch Tamás (Fidesz) pedig bejelentette, hogy az ülés kezdete előtt megalakult a parlament gyermek- és ifjúsági csoportja. Ezt követően a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat vitájára tért át az Országgyűlés. Remport Katalin, a költségvetési bizottság előadója közölte, hogy az indítványhoz kapcsolódó 1,3 milliárd forintos támogatást túlzottnak tartják. Főként azért, mert azt a költségvetés tartalékalapjából és nem az igazgatási költségek átcsoportosításából, illetve az illetékbevételekből kívánják biztosítani. Balsai István igazságügy-miniszter a jelentéssel kapcsolatosan megkérdezte, hogy menynyit tart indokoltnak a bizottság, s egyáltalán miről döntött. Remport felvette a kesztyűt, s elmondta: elfogadhatatlan, hogy egy bíróra és egy előadóra ötven négyzetmétert s négyzetméterenként 60 ezer forintot irányoztak elő. Arról nem is szólva — tette hozzá az MDF-es képviselőnő —, hogy az Igazságügyi Minisztérium 300 milliós tartalékjából erre a célra egyetlen forintot sem akarnak felhasználni. A miniszter természetesen ismét szót kért, s kijelentette, hogy a kérdéseire nem kapott választ Szigethy István (SZDSZ) sem kímélte az indítványt. A többi között javasolta, hogy a törvényt — megfelelő módosításokkal — ideiglenesen, az év végéig fogadják el. A téma költségvetéséről szólva pedig értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az összeget — holott a törvény szükségessége ismert volt — miért nem építették be eleve a költségvetésbe. Rövidebb vita után végül is a T. Ház úgy döntött, hogy ameddig az illetékes bizottság a költségvetési javaslatot (ismét) meg nem tárgyalja, az általános vitát felfüggesztik. A délelőtt folyamán még egy igazságügyi téma került terítékre: az ügyvédségről szóló törvényjavaslat. Balsai István miniszter ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy az új szabályozással az ügyvédi hivatás gyakorlása alanyi joggá válik: aki megfelel a törvényi feltételeknek és nem esik kizáró ok alá, egyénileg vagy irodában ügyvédként tevékenykedhet. A tárca vezetője közölte: megszűnnek a jogtanácsosi munkaközösségek, hiszen a jövőben egységes ügyvédi irodák lesznek. Ez az indítvány kedvezőbb fogadtatásra talált. Több képviselő is inkább a múlt rendszerbeli ügvvédi élet nehézségeit ecsetelte. Torgyán József például úgy látta, hogy az ügyvédi munkaközösség vezeMuhi és Ármány A képviselők általában nem úri szabók, a történelemmel szemben mégis úgy viselkednék, mintha kényük-kedvük szerint fércelhetnének belőle politikai példatárakat. Így tett most Tóth Imre László honatya Is, aki a muhi csata 753. évfordulója kapcsán ragadtatta el magát. Nem kisebb mítoszt Idézett meg, mint a viszály és széthúzás ősi átkát. £rtsd: a saját Igazukat bizonyítani Igyekvő nemzetvesztők okozta* a tatárok járását. Am a visszatérő király mégis diadalra vezette a megfontolt konzervativizmust. Akár Így, akár úgy esett, felhívnám a T. Ráz lakóinak figyelmét, hogy a történelmet nem csupán analógiásán lehet megközelíteni. Ha úgy adódik, históriánkat a nyelv oldaláról is becserkészhetjük. Nevezetesen: az M — nagy em — sorsfordító, történelemformáló erejére gondolok. Muhi, Mohács, Moszkva — Ml Mindenről Mesélhetne Még Mlnékünk Magyar Múltunk? r. j. tője a kommunizmus meghoszszabbított keze volt. „Víz alá nyomták az ügyvédséget” — mondta. Felszólalásából ezenkívül azt is megtudhattuk, hogy summa cum laude végezte el a jogi egyetemet, s dicsérettel tette le az ügyvédi vizsgát. E bejelentéseiért egyébként nagy tapsot kapott. Délután a szokásos képviselői interpellációkkal folytatta munkáját az Országgyűlés. A tizenegy interpelláló képviselő között volt G. Nagyné Maczó Ágnes (MDF). Ismételten adósságállományunkat firtatta, s kifejtette, hogy ez nem a nép adóssága. Kitől, mikor, kiknek a tanácsára, kik és mekkora összegeket vettek fel? — tette fel a kérdést a pénzügyminiszternek. Kupa Mihály közölte, hogy válasza több órát venne igénybe, ezért írásban felel a képviselőnőnek. Solt Ottilia (SZDSZ) azt tette szóvá, hogy fél év alatt három embert öltek meg az intézkedő rendőrök. A balmazújvárosi eset kapcsán, melynek kivizsgálásában kirívó hiányosságokra bukkantak, a legfőbb ügyészt kérdezte, mit tesz a hasonló esetek elkerülésére. Dr. Boross Péter belügyminiszter aggasztónak és fájdalmasnak tartotta a haláleseteket, s utalt rá, hogy más országokban sokkal gyakrabban használnak fegyvert a rendőrök, a halálesetek száma mégsem magasabb. A magyar rendőrségnél összesen évente kétszer van lógyakorlat. Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész megerősítette, hogy a képviselőnő által külön kiemelt esetben folyik az ügyészség által elrendelt pótnyomozás. A függetlenek színeiben Vargáné Piros Ildikó a jogtalan földfoglalások megakadályozására tett intézkedések tárgyában interpellált az igazságügy-miniszterhez, aki válaszában súlyosnak minősítette a problémát, de kifejtette, hogy az ilyen esetek előbb megritkultak, majd meg is szűntek. A délutáni szünetben az SZDSZ-frakció képviselői tartottak sajtótájékoztatót a készülő kárpótlási törvényről. Pető Iván frakcióvezető megismételte képviselőcsoportjának a törvényt ellenző álláspontját, a tervezet legfőbb hibájául azt róva fel, hogy a koalíció összetartásában érdekeltek pillanatnyi politikai érdekei motiválták. Különösen I nehezményezte a tervezet' diszkriminatív jellegét. Mécs1 Imre a politikai áldozatok nevében kétségbe vonta, hogy a történelmi igazságtalanságok orvoslása lenne a legfőbb cél. Ha már kárpótlásról van szó — mondta —, akkor a jogos sorrend szerint legelöl az életüktől megfosztottak családtagjai kell hogy álljanak, utánuk azok, akiknek a szabadságát vették el, s csak ezután következnek a tulajdonuktól