Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-15 / 8023. szám

Népszabadság, 1991. április 10 Egy látogatás színe és visszája Dr. Mózes Mihály (SZDSZ) országgyűlési képviselő, aki dr. Dörnbach Alajos alelnökkel és dr. Pap András képviselőtár* savai együtt a közelmúltban Ausztráliába látogatott, fel­jegyzést intézett az Országgyű­lés külügyi bizottságának tit­kárához. A dr. Szent-Iványl Istvánhoz intézett levél súlyos mulasztásokkal vádolja dr. Pordány Lászlót, Magyarország ausztráliai nagykövetét. A vádpontok között szerepel, hogy a nagykövet és munka­társai nem fogadták a küldött­séget a repülőtéren, nem vol­tak ott a sydneyi magyar kö­zösség tagjaival rendezett egyetlen találkozón sem. A fel­jegyzés szerint: „A nagykövet úr előzetesen »előadást« tartott a punchbowli magyar klubban az »itteni helyzetről~. Ennek hatására az egyik részvevő az SZDSZ-es képviselőket »csir­kefogóknak* nevezte. Többen megerősítették a jelenlevők közül, hogy dr. Pordány László erőteljes beszédben ítélte el korábban az ellenzék szere­pét!" Dr. Mózes szerint Canber­rában meghívták ugyan a kö­vetségre a küldöttséget, de a nagykövet felesége érkezésük­kor köszönés nélkül távozott. A levélíró munkatársunk kérdésére mindezt még azzal is megtoldotta: alapvető diplo­máciai hibának tartja, hogy a nagykövet elfoglaltságára hi­vatkozva nem tudta elfogadni az ausztrál parlament elnöké­nek meghívását egy sétahajó­­útra. Mózes Mihály dr. Por­dány viselkedését pártpolitikai szempontokkal magyarázta. Pap András MDí'-es képvi­selő viszont kijelentette: ő mai ga nem érezte sértőnek a nagy­követ viselkedését, sem meg­nyilvánulásait. Tegnap késő délután a Par­lamentben Dörnbach Alajos alelnök közölte munkatársunk­kal, hogy csak most szerzett, tudomást képviselőtársa fel­jegyzéséről, és az abban fog­laltakkal nem mindenben ért egyet. * Munkatársunk kedden — Can­berrái idő szerint a késő éj­szakai órákban — telefonon elérte dr. Pordány László nagy­követet, aki hallhatóan rend­kívüli meglepetéssel, először a Népszabadság újságírójától ér­tesült a külügyi bizottság elé terjesztendő feljegyzésről. — Nagyon hálás vagyok ön­nek, legalább tájékoztatott va­laki. Mindenekelőtt rendkívüli módon meg vagyok lepve, hi­szen a feljegyzés szinte vala­mennyi pontja élesen ellent­mond annak a hangulatnak, amelyben találkozásaink le­zajlottak. — ön a vádakat meg Sj tiadja cáfolni, vagy csupán a személyes benyomása és a feljegyzés tanaS ma közti ellentét lepi -weg? — Én az egészet, úgy, ahogy van — bár nagy tisztelettel és sajnálattal —, de vissza kell hogy utasítsam. Ahhoz, hogy tételesen cáfolhassam, kevés az ön telefonja, részletesen is­mernem kellene a leírtakat. Amit ön ismertetett velem, az ellentmond az általam rend­kívül jónak érzékelt munka­­kapcsolatnak, ami a küldött­ség rövid itt-tartózkodása alatt kialakult köztünk. Különösen, hogy nekem az sem volt kö­telességem, amit megtettem. Talán nem is tudják az urak, hogy hetekkel az érkezésük előtt munkatársaimmal mek­kora munkát végeztünk prog­ramjuk megszervezése érdeké­ben. Nem volt kötelességünk, mindezt segítőkészségből tet­tük. Ezek után mégis ilyen vádak érnek bennünket? Na­gyon meglep. — Nagykövet úr, ön x Külügy­minisztériumtól kapott külön uta­sítást a látogatással kapcsolatban, vagy csupán az ilyenkor szoká­sos szabályok szerint Járt el? — Teljesen szabályosan tör­tént minden. Sőt én inkább sa­ját kezdeményezésemre, mint­sem a Külügyminisztérium utasítására vettem részt bizo­nyos programokon. Munkatár­saimmal munkaköri kötele­zettségeinket messze megha­ladó mértékben vettünk részt a delegáció programjának szer­vezésében és lebonyolításában. — Azért arra válaszoljon ké­­réra, fogadták-« őket a repülőté­ren vagy sem? Ka ugyanis tény­kérdés. — Dehogy fogadtuk. Miért fogadtuk volna? ök Sydney­ben szálltak le, innen 350 ki­lométerre. Viszont fogadta őket a magyar főkonzul, az ausztrál külügyminisztérium képviselője és az itteni "Ma­gyar Szövetség elnöke, Kardos Béla is. — A felsorolásban a legsúlyo­sabb vád az ön SZDSZ-szel szem­beni állásfoglalása. — Kerek perec visszautasí­tom, hogy én bármikor, bár­milyen formában nyilvánosan elítéltem, volna az SZDSZ-t. Ebből egyetlen szó nem igaz. Ezzel nem azt akarom monda­ni, hogy bárki hazudik, nyil­ván sajnálatos félreértésről le­het szó. Éo a kiutazásom előtt személy szerint megkerestem az SZDSZ akkoji frakcióveze­tőjét, tanácsot kérve tőle. El­mondta nekem, hogy az ő vé­leménye szerint én nemcsak a kormányt képviselem, hanem a parlamentet is, ebben a vo­natkozásban bizonyos értelem­ben az SZDSZ-t is. Én ehhez tartom magam. Mellesleg, ha ezt Tölgyessy Péter nem mond­ta volna el, akkor is ehhez tar­tanám magam. Ne haragud­jon, hogy így fogalmazok, de azért ennyi eszem van. Csak nem képzeli, hogy bármelyik nagykövet valamelyik parla­menti pártról dehonesztáló dol­gokat mondjon. Ez képtelen­ség. Még egyszer aláhúznám: követségünk sem írott, sern Íratlan szabályt, de még az etikettet sem sértette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom