Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Magyar Nemzet, 1991. április 10 *) politikai irányvonal« eltérjen az övékétől. Amíg csupán az ellenállás szellemét kellett ébren tar-• tani a „rab nemzetekben", ez 4 keveset jelentett. Mihelyst viszont konkrét terveket szőttek az USA külügyminisztériumának szakértői, kénytelen-kelletlen Igazodhattak azokhoz. Az eladdig feltehetően csak formális cenzúrának, az „OK-ztetásnak” hirtelen megnőtt a jelentősége, hallgató és munkatárs gondosan ellenőrzött, szigorúan irányított helyzetbe került. Kevesen viselték el a szabadság illúziójának szert eloszlását. A hallgatók zöme elpártolt, hiszen a honi tömegtájékoztatás nyitása számos pikáns érdekességgel kecsegtette. Néhány músorkészitő is feladta, vagy ha nem, hát letiltatott makacs szókimondásért. „Ez az utolsó bolsecista rádió!" •— fakadt ki reá jellemző indulattal az egyik legkiválóbb, Zsillé Zoltán, s joggal. A Rádió vezetősége csapdába került, amikor lemondott az önállóság látszatáról is. Nimbusza odaveszett, s a némi megélhetésért cserébe otthonról jött turistákat faggató kérdezőbiztosai mind nehezebben leltek valódi hallgatókra az érkezők között, s ha végre szóra bírtak egyet, több panaszt hallottak, mint elismerést, alig győzték kozmetikázni jelentéseiket. Miközben fölvették a kapcsolatot hazai társintézményeikkel (a Magyar Rádióval és a hírirodákkal), s megkezdték legális közvetítéseiket az országból, irodát létesítvén Budapesten, tapodtat sem jutottak előre. Az úgynevezett rendszerváltás döntés elé állította őket: vagy megmaradnak továbbra is nem ellenséges, de alternatív csatornának az új hatalmi megoszlás kialakította rendszerrel szemben, vágj' beilleszkednek abba, s az egyik csoportosulás szóvivői lesznek. Az első mellett érvelt a tradíció, és lehetőségeik korlátozott volta (elvégre majdnem lehetetlen Münchenből versenyre kelni a honi programokkal), ám tiltotta a gyors konszolidációban érdeltelt amerikai gazda, kinek éppen nem volt Ínyére más utak, lehetőségek bemutatásával elbizonytalanítani az országot nyomor miatt már amúgy sem túl lelket választókat. Es még valami akadályozta az ellenzékiség ethoszának megőrzését: a Rádió nemcsak az otthonhoz szólt, de a diaszpórában élő magyarság szinte egyedüli támasza Is volt, a mostoha vételi körülmények i ellenére szerte a világon hallgatták. Egyszerűen nem lehetett megtenni azt, hogy tovább táplálják a félelmet és húzódó zást a hazatéréstől. Ezért aztán minden amellett voksolt, hogy betagozódjanak. Amikor az Ötlet felmerült, még versengtek a Rádióért. Mire megvalósulhatott a terv, már lelohadt a lelkesedés lángja. A hatalmi harcok során megállapodás született a frekvenciamoratóriumról, vagyis arról, hogy a választásokkal parlamentbe került pártok befagyasztják az elektronikus sajtót, s amíg meg nem erősödnek jobban, nem engedik agitáoiós fórumhoz a többieket. Következésként le kellett mondani a csehszlovák minta követéséről, az otthonról sugárzott középhullámú adásról, amitől jelentéktelenné vált az ajánlat. © A Rádió ugyanié szervezetileg és technikailag egyaránt elaggott Munkatársainak feladata lesz közzétenni az elmúlt évek „fejlesztéseinek” csúfos következményeit Beszámolni arról, mekkora bürokratikus vízfejet kreáltak az egyedül szervezeti növekedésben érdekelt, agyebekben tudatlan, tájékozatlan amerikai menedzserek. Nekik kell majd elmesélniük, miként romlottak évről évre munkakörülményeik, hogyan billent meg a szerkesztők és az adminisztrátorok aránya annyira, hogy az már az érdemi munkát akadályozza, a mint őrlődtek föl az embertelen hajszában, mivel egyre kevesebb Idejük maradt gondolkodásra, személyes informálódásra. Ráadásul a hatékonyság csökkenése nem kerülte el a Kongreszszus pénzügyekben felettébb élénk figyelmét sem, • Jó alkalmat kínált azoknak, kik már régóta szorgalmazták az anyagi támogatás megvonását, vagy legalább mérséklését. Nagypolitikai megfontolásokra hivatkozva a választásokig ellent lehetett illant az ilyen nyomásnak, ám azt már lehetetlen volt elfogadtatni a törvényhozókkal, hogy az enmaguk szabta határt átlépve közvetlen támogatásban részesítsék az amúgyis nehezen fogható, kölcsön tornyokból sugárzó lengyel, vagy magyar adót Ahelyett, hogy előre menekültek, azaz a még meglévő presztízsre alapozva maguk köré gyűjtötték volna a rádióra fogható értelmiség javát, egy valóba* izig-vérlg profi gárdával szánván versenybe az ugyancsak helyét kereső, bizonytalan és tőkeszegény Magyar Rádióval, drasztikus leépítésbe fogtak. Ennek látványos tüneteként radikálisan csökkentették a műsoridőt Így aztán sikerült gyorsan megszabadulniuk attól a szellemi háttértől, ami nélkül elképzelhetetlen az érdemi munka a megújulás, és a jövő. A másodszori kurtítás már senkit sem lepett meg. A beavatottak számítottak rá, sejtették, hogy hamarosan új feladatok után nézhetnek. Amíg lehet, dolgoznak persze, hiszen jövedelmük amerikai nívójú, • s még nyugateurópai viszonylatban is kiemelkedőnek tekinthető, de már nincsen bennük hit, leíkesültség, tűz. Teszik, amit kell, amiért megfizetik őket, s közben tudják, hogyne tudnák, fölöslegesen fáradnak, a Rádió agonizál. Ribánszky László kötelességszerű bizakodása: majd csak föltámadnak újra, már nem a fogyatkozott hallgatóknak szóL Maga mentsége, maga vigasza Ahogy minden elfuserált, veszetett, elillant lehetőség, sajnálni való a Rádió, hiszen számoltunk vele, s türelmetlenül várjuk, végre mikor születhet meg egy-két független utóda idehaza. Az ő hullámhosszukon talán majd viszonthallhatjuk legjobbjait, akik kivonultak, lemorzsolódtak, vagy átmenetileg beleszürkültek a rutinba. Szabad Európa Rádió, Isten veled! Sneé Péter
