Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25 h Egy év sikerei és kudarcai Külpolitika változó erőtérben Felemás az új magyar külpolitika teljesítménye — megállapítható ez már most, a parlamenti választások első évfordulóján is, nem kell vele megvárni a kormány hivaialba lépésének tizenharmadik hónapját Felemásnak kell mondanunk, mivel sikereket és kudarcokat egyaránt felmutat. Kétségtelen, akár történelmi jelentőségűnek is minősíthető sikereket ott, ahol a külügyek új irányítói rendelkeznek határozón koncepcióval és kudarcokat ott, ahol szemlátomást csak a szimpla elutasítás negatív koncepciója érvényesült Sikernél és kudarcnál azonban lényegesebb tényező a részterülettel kapcsolatos koncepció hiánya, ami végülis átfogó koncepcióhiányt jelez S ha így van. az baj. Nagy baj. Arra vall, hogy az új magyar külpolitika egyszerűen csak reagált egy régebbi — nem is közvetlen előde által gyakorolt — külpolitizálásra, ahelyett hogy az országot elhelyezte volna a változó erőtérben s a szuverenitás, a biztonság, a gazdasági és szellemi gyarapodás követelményeiből kiindulva elkészítette volna a kapcsolatok. kötődések vázlatát, rögzítette volna a prioritásokat. Ebből a hiányból következik az. hogy a valójában nemzeti konszenzust igénylő nemzetközi politikai tevékenységben sajátos felhangokat kaptak a kormánypártok testre szabott érdeklődései, ellenszenvei és vonzódásai. Az új kormányzat orientációváltást hirdetett meg, és eredményként szokás elkönyvelni, hogy azt végre is hajtotta. A kelen kapcsolatok lazítása és a nyugatiak erősítése vitathatatlanul nemzeti érdek volt. A folyamaiot már megkezdte az átmenet kormánya, s most nem érdemes azon meditálni, bogy végre tudta-e volna hajtani vagy sem. Fontosabb ennél az a felvetés, hogy vajon egy régi egyoldalú orientációt nem egy újabb egyoldalú orientáció vált-e föl. Antall József erre azzal válaszol, hogy ,mem”, mert az egyoldalú német orientáció veszélyét erőteljes francia kapcsolatépítéssel ellensúlyozza a magyar külpolitika, amely egyúttal számít az olasz és az angolszász figyelmességre is. Attól eltekintve, hogy a francia szerelem hagyományszerűen nem tud megvalósulni, mintha az Egyesült Államok és Nagy- Britannia sem tanúsítaná azt az érdeklődést. amire korábban számítottunk. Ebben föltétlenül szerepet játszón a tavaly nyáron kirobbant Öböl-válság, majd a háború, amely a magyar remények szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban jön, de vitathatatlan, hogy a külügvérkedésben érvényesített pártszemlélet is megtette a maga negatív hatását. Míg az európai közeledés — a csatlakozás az Európa Tanácshoz, az intézményes kapcsolatfelvétel a közös piaccal, a vízumkényszer megszűnése csaknem valamennyi európai országgal s ide sorolható a diplomáciai kapcsolatok fölvétele a NATO-val is — szinte osztatlan helyeslést váltott ki a közvéleményben, addig ugyanez már nem mondható el a kormány regionális politikájáról. Itt meredeznek a legnagyobb hiány- és kérdőjelek. Kétségtelen érdeme az új magyar kormányzatnak, hogy megállapodást tudott elérni a szovjet csapatok távozásáról, hogy kezdeményezte a Varsói Szerződés megszűnését, hogy kivonta a magyar fegyveres erőket a VSZ katonai szervezetéből, hogy erőteljesen közreműködik a KGST átalakításában, s hogy ezzel egyidejűleg jakü'van bekapcsolódott a Pentagonale tevékenységébe, cselekvő résztvevője volt a háromoldalú együttműködés, a magyar-lengyel-cseh és szlovák kooperáció kialakításának. Ugyanakkor nem világos, hogy milyen biztonságpolitikai keretben képzeli el az ország jövőjét. A vonatkozó parlamenti vita még várat magára. Tudjuk.- mit nem akar a kormányzat: sem VSZ-t, sem semlegességet. De mit akar ? Vélhetően egyfajta NATO-védóemyőt, a szuverenitás nagyhatalmi garanciáit De a NATO katonai szervezetéhez való intézményes közeledéstől éppen az illetékesek tanácsolják el nemcsak Magyarországot, hanem az összes többi kelet-közép-európai országot is. A szuverenitás garantálásához pedig rögzíteni kellene az ország státusát. A magyar kormány sokáig hangoztatta. hogy kivételezett bánásmódra tart igényt a nyugati fővárosokban. szerette volna elkerülni, hogy egyszerűen csak a régió részeként kezeljék. Ezért túlontúl sokszor hivatkozott Magyarország elsőségére a rendszerváltásban, érdemeire a német egységfolyamat elindításában. Ez a magatartás, párosulva egyfajta úri gőggel rossz vért szült a szomszédságban. Amit tetéztek olyan baklövések, mint a horvátországi fegyverszállítás. Nem voltak szerencsések a 15 millió magyarra való hivatkozások sem, különösen akkor nem. amikor az eminenskedés éppen azt a gyanút vonta maga után. hogy Budapest nem sokai törődik a határokon túl élő magyarsággal. Pedig pontosan reá tekintettel lenne szükség koherens regionális politika kialakítására. Olyan regionális politikára, amely a régió lényeiből indul ki, nevezetesen abból, hogy ki mindenkik élnek itt, nem pedig a politikai szimpátiákra épülő szelektálásból. Különösen, hogy a már említett nyugati fővárosokban többé-kevésbé egységes egésznek tekintik e volt szocialista országokat, mint ahogy a Szovjetuniót is. A Szovjetunióval kapcsolatos egyébként az új magyar külpolitika által keltett legnagyobb hiányérzet. Az ellenzéki kritikusok szerint Kádár Béla és Kupa Mihály kivételével a kormánynak fogalma sincs a Szovjetunióról. Ha ez így túlzás is. annyi azért bizonyos, hogy Moszkva messze nem kapta meg azt a figyelmet a hivatalos Budapesttől, ami nagyhatalomként és regionális hatalomként és közvetlen szomszédunkként egyaránt megillette volna. Sőt. esetenként még meg is alázta. Ebből a viszony olyan lehűlése következett, aminek következményeit a jövőben nagyon nehéz lesz jóvá tenni. Amíg a magyar kormánynak nem lesz valamennyi szomszéd országgal kapcsolatban pozitív — tehát a tagadás helyen bárminek az igenlésén alapuló — politikai koncepciója, addig nem lehet összefüggő és átfogó magyar külpolitikáról beszélni. Addig csak rögtönzések és töredékek laza halmazával van dolgunk, amelyben sem a sikerek sem a kudarcok nem a maguk helyén értékelhetők. • • Szalay Hanna + ' ---szov|et csapatkivonás szovjet viszony túlrontása VSZ-telosziatás kezdeményezése regionális politika hiánya Pantagonala Bulgária, Románia, SZU kirekesztése a régióból hármas csúcs megrendezése hatásköri viták csatlakozás az Európa Tanácshoz koordináció hiánya az Mistakes hivatalok között (szűnőben) ás amiatt társulási tárgyalás az Európai KózóssaggaT rögtönzések diplomáciai kapcsolat a NATO-val nemzeti- ás pártszempontok kavaradasa KGST-átalakításban Irányító szerep pártpolitikai érdekek érvényesítése a személyzeti politikában horvátországi fegyverúgylet
