Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-13 / 8002. szám
4© b—2) A második a 12 Csíkszeredái román lakos helyzetének tisztázása, akikről azt állítják, hogy nemzeti hovatartozásuk miatt üldözik, fenyegetik és következésképpen a város elhagyására kényszerítik. **) b—3) Munkakonfliktusok román alkalmazottakkal kapcsolatosan, néhány példa a szolgálati viszonyok feszültségeire a forradalom utáni első hónapokban. b—í) Egy másik eset az oktatásügyi vitás kérdésekre vonatkozik. A közvélemény előtt torzított formában ismertették a Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum román tagozatának átköltöztetését a maroshévízi 1. számú líceumba. 1990 februárjában ugyanis a marosvásárhelyi tömegtájékoz-y tatás és a bukaresti Rádiótelevízió terjesztette a rémhírt, hogy a székelyudvarhelyi iskolákból „elűzik a román tanulókat*, a helyszínről többek között a Román Televízióhoz továbbított cáfolatokat ' azonban már nem hozták nyilvánosságra. Április 20-án 'az Adevárul Harghitei című napilap közli Hans Otto Stamp miniszterhelyettes döntését a tagozat áthelyezéséről Maroshévízre. Tiltakozások látnak napvilágot, kérik, hogy a román tagozat maradjon továbbra is Székelyudvarhelyen. Az események nyomán a következő helyzet alakult ki: a román tagozat továbbra is Székelyudvarhelyen működik, igaz, csekélyebb létszámmal, miközben új román tagozat is alakult Maroshévízen, ami túlnyomórészt helyi csoportérdekből fakadó nyomásnak tudható be. c) A bizottság tevékenységének hatékonysága. Az akkori ideiglenes kormányzási rendszer gyenge belső kohéziója ellenére (ami ellentmondásos döntéseket ered. ményezett például az oktatás szférájában) és destabüizációs politikai erők elharapózó akciói dacára, teljes felelősséggel cl kell mondanunk, hogy a közvetítő és békéltető közbenjárás keretében március 21-től kezdve minden lehetséges megtörtént az adott konkrét politikai viszonyítási rendszer keretein belül. *) El kell még mondanunk, hogy a siker két fő tényezőből fakadt: 1) a március 19—20-i eseménye« (néhány bestiális aspektussal) tragikus kihatásai folytán tömegesen bekövetkezett lélektani-erkölcsi megrázkódtatás, ami sokakkal megérttette, milyen „árat“ kell fizetni a sovéh-nadonalizmus útjáért felébresztette bennük a józan ész erejének tudatát: 2) a központi hatalmi tényezők határozott közbelépése mind. politikai, mind pedig katonai téren. 10. A hatalmi tényezők szervezési törékenysége az első forradalom utáni fázisban. Indítékok és következmények a marosvásárhelyi válság tapasztalatai alapján. 10.1. Az Ideiglenes hatalmat, amely már eredeténél fogva is, híján van a szilárd es jól bejáratott szervezési struktúráknak, akárcsak a forradalmi aktus nyomán vállalt új demokratikus társadalmi funkciókat ellátó vezető személyzetnek, elkerülhetetlenül az instabilitás és a „törékenység“ jellemzi. Az utóbbiak folytán saját opcióihoz képest kénytelen nem egyszer következetlenül eljárni. Ez a bizonytalanság az első posztrevolucionáris szakaszban a legmesszebb menően kritikus pontokat ér el, amikor a „hatalmi űr* egyes tünetei is jelentkeznek. *1 Következésképpen a régi politikai rendszertől való szabadulás kőtelező módon feltételezi a negatív jelenségek-ldhatások sorát is. Fogadjuk el tehát a gondolatot: meg kell fizetnünk az igazi demokráciára történő átmenet ..árát*, „adóját*. A marosvásárheM politikai válság rávilágított ennek az „adónak“ néhány lényeges és eddig ismeretlen - vonására mind a vezető tényezők, mind a honpolgári-politikai folyamatokba aktívan bekapcsolódott tömegek tekintetében. Ezeket a vonásokat ki kell emelnünk mind a ,vizsgálódás tárgyát képező válságmechanizmusok megértésének elmélyítése, mind pedig — sőt, főként — önképzésünk meggyorsítása érdekében az új demokratikus struktúrák és Intézmények megvalósításában. 10.2. Taglaljuk előbb az első (a vezetési) tényezőkkel kapcsolatos vonatkozásokat. a) A legkülönbözőbb személyek és társadalmi rétegek (az „egyszerű* emberektől a fő tisztségviselőkig, a politikai alakulatok vezetőitől a tömegtájékoztatás tényezőiig) az események kritikus pillanataiban (avagy utólagos kommentálásukban) a hatalom (kormány, tanácsok, vállalatvezetöségek stb.) optimális, sőt „ideális* modelljéhez viszonyítják magukat, mintha ez azonnal általános és kézzelfogható valósággá válhatott volna. £s mindez olyan körülméj nyék között, amikor a forradalom nyomán f csaknem teljes ‘ szakadás következett be a : stratégiai politikai döntés összes lntézmé-I nyeiben (úgyszintén, nagyrészt, a megyei í és helyi közigazgatási apparátusban) b) Az etnikumközi konfliktusok fokozó- I dását elősegítette olyan közéleti személyi! ségek hiánya, akik tekintélyükkel és szavukkal feloldhatták volna a nézeteltérése-I két és megindíthatták volna az igazság I tisztázásának vagy pedig helyreállításának ‘ folyamatait — legalább néhány olyan , „forró övezetben*, amelyeket a közvéle- 1 mény új irányzatai és az etnikumközi konfrontációk túlzottan igénybe vettek. **) c) A rendfenntartásért felelő intézményes . tényezők (rendőrség, ügyészség stb.) közf belépése ügyében az alábbi megállapítást I kell tennünk: komplexusokkal küszködtek I abból adódóan, hogy ’89 decemberéig a . diktatórikus rendszert védelmezték, s tartva az emiatti nyilvános kirohanásoktól. 10.3. A demokratikus rendszerre való átmenet „adójának* néhány, a tömegeket érintő aspektusa. a) A különböző társadalmi-emberi közösségek gvakran nemes, de utópisztikus ■ábrándok foglyaiként szintén részt vállalnak eme „adózásból*. Ez azonban lényeges feltétele annak, hogy honpolgárt magatartásuk kiforrjon, és immunissá váljanak a politikai diverziók ama megpróbáltatásaival szemben, melyek az élet tanúsága szerint a demokrácia és a szabadság felé haladás folyamatát kisérik. b) A múlt rendszerből örökölt honpolgárt magatartás hagyományai és reflexei közepette a tömegek aktiv Jelentkezésének első cselekményeit nem Jellemezhette adekvát honpolgárt és demokratikus tapasztalat Elkerülhetetlen volt hogy az első hónapokban az érzelmi reagálások túlsúlyba kerüljenek aí'ésszerűekhez és felelősségteljesekhez képest, de éppen Így meg kell értenünk, hogy. az előbbiek nem egyebek az említett „történőim! adózás* konkrét formáinál. c) Az Ilyen természetű Indítékok és reagálások annál inkább szükségszernek voltak. mivel a politikai kereteket a különböző politikai szervezetek (politikai pártolt mozgalmak, kulturális és etnikai szövetségek) tevékenvségének jelentkezése és kiterjedése fémjelezte az elkövetkező választási konfrontáció távlatában. d) A bizottság, marosvásárheM tevékenységének már az első óráiban megállapíthatta a tények torzításinak, a helyi és az országos közvélemény félretájékoztatásának káros kihatása méreteit. Végig érzékelhető volt milyen messzemenő negatív következmenyekhez vezet a tömegtájékoztatás egyes káderei szakmai felkészültsége és honpolgárt felelősségének hiánya. (Keddi számunkban folytatjuk)
