Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Hírlap 1991. március 6. Washingtoni vélemény az Öböl-háborúról Magyarország nem győztes Washingtoni tudósítónktól Ki nyert és ki veszített az Öböl-' ben?_ Gáti Károly professzor szerint "Magyarország nem vesztes, de feltétlenül nem győztes. Sajnos itt Amerikában a közép-kelet-európai országokat egymással összehasonlítva értékelik. Ebben az összehasonlításban Csehszlovákia kimagasló érdemeket szerzett magának. Nem véletlen az. hogy a múlt hét elején Bush elnök egyetlen térségbeli államférfit hív ott fel telefonon: ez az államférfi Václav Havel volt".Gáti Károly politológus, a Princeton Egyetem professzora az .egyik legtekintélyesebb, legmérvadóbb politikai szakértő az Egyesült Államokban. Szavára odafigyel, véleményét kikéri az ország vezetősége. Egyike azoknak a befolyásos egyetemi tanároknak, akik hozzájárulnak a hivatalos körök nézeteinek és gyakorta megjelenő cikkeikkel a közvélemény formálásához is. A Magyar Hírlap tudósítója azért fordult Gáti professzorhoz, hogy feltegye neki a háború utáni, mindannyiunkban ott elő kérdést. Magyarország vajon a nyertesek vagy a vesztesek kategóriájába tartozik? — Megítélésem szerint hiba volt, hogy a magyar kormány nem került fel a "huszonnyolcak" listájára. Ez azokat az országokat tartalmazza, amelyek hajlandóak voltak az ENSZ határozatatait hathatósan végrehajtani. Bizonyos körökben még az a gyanú is felmerült, hogy sem Magyarország, sem Lengyelország nem vállalt teljes közösséget ezzel az impresszív koalícióval és ezúton jelezte bizonyos fenntartásait a Nyugattal szemben. — Ezek után megkérdeztem, mit gondol a professzor, kik voltak a fő vesztesek?- A PFSZ és Jordánia. A több; egyelőre nehéz megítélni. Esetle1 Izrael kompromisszumokra kén; szerül. Nincs kizárva, hogv Hov Mubarak egyiptomi elnök, anellenére, hogy ma győztesnek la szik, a népi nyomás alatt végül vesztesnek lesz.- S hogyan látja a professzor PFSZ jövőjét?- Ezt kétféleképpen lehel meg télni. válaszolta a professzor: szu jektíven és objektiven. • Folytatás a: 1. oldalról Szubjektiven megítélve remélem. hogy a PFSZ-nek nincs jövője. Objektiven szólva valószínű, hogy a PFSZ fő mecénásai közül például Szaúd-Arábia, Kuvait és Szíria megvonja támogatását a szervezettől. Elképzelhető, hogy egy alternatív palesztin csoportnak kell átvennie a palesztinok érdekképviseletét. Kevés olyan szervezetet láttam a világpolitikában, amelyennyire a saját érdekei ellen politizál. — Miért igyekezett Moszkva olyan nagyon békeközvetítőként beavatkozni az Öböl-háborúba? — A Szovjetunió először is nagyobb szerepet akart keresni és találni önmaga számára a Közel-Keleten. mint amire a koalícióban vállalt szerepe feljogosította volna. Másodszor: a Szovjetunió félt attól. hogy a szövetségesek győzelme túlságosan megnöveli Amerika befolyását a körzetben. Harmadszor: a konzervatívok, akik egyre brutálisabban bírálják Sevarnadze (volt) külügyminisztert, a jelek szerint domináns szerephez jutnak a Szovjetunióban. — Hogyan ítéli meg Gáti Károly Irak úrafelfegyverzésének lehetőségét? — Ha a mai szovjet tendencia tartóssá válik, akkor a Szovjetunió igyekszik fokozni befolyását a körzetben, különösen, ha Szaddám Húszéin eltűnik az iraki kormány éléről. — Visszatérve a vesztesekre: besorolhatjuk-e ezek közé a szovjet katonai felszereléseket? — Meggyőződésem, hogy a szovjet felszerelés szovjet kézben jobban működött volna, mint iraki kézben. A legmeglepőbb számomra azonban az Öböl-háborúban az amerikai fegyverek látványos és kitűnő szereplése volt. — A Szovjetunió, sikertelen békekezdeményezéseivel vesztesnek vagy győztesnek számít? — Ä kérdés csak az, mennyire vesztes. Ha a józan politika kerül az előtérbe, akkor amerikai-szovjet ösztönzéssel olyan helyzet alakulhat ki a Közel-Keleten, amely a szovjet érdekeket is istápolja. Ha nem, akkor a végeredmény az lesz, hogy a szovjet fegyverek nem váltak be és a Szovjetunió úgy vonul be a történelembe, mint olyan állam, amelyik mindent megtett, hogy az ENSZ határozatait aláássa. — Végül mi a biztosíték arra. hogy nem Szíria lesz a következő Irak — azaz, a következő agresszív állam a Közel-Keleten? — Szíriában a háború kezdete óta pozitív fejleményeket tapasztaltunk. Asszád elnök tisztában van azzal, hogy a régi politika, tehát az amerikai és az izraeli érdekek veszélyeztetése, a PFSZ támogatása és a Szovjetunióra való támaszkodás nem vált be. Asszád elnök abszolút reálpolitíkus. Ez ad okot arra, hogy bízzunk benne: céljait ezentúl békés módszerekkel próbálja majd elérni — mondotta végezetül Gáti Károly professzor a Magyar Hírlapnak. • Molnár Éva
