Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
A Világ, 1991. 3. 6 magunkba vetett hit táplálása és gyakorlása. Nem idegen Csurkától és Csengeytől az eliteUenesség sem. Meg kell itt jegyezni azonban, hogy ezt a szemléletet lényegesen szélesebb körben is sokan magukévá tették. Csurka István anynyiban emelkedik ki e körből, hogy ó nyíltan deklarálja is ezt. Közellenségnek kiáltja ki a Szakmát, értelmezésében ez az új elit, a szakmai köntösbe bújt és átmentetett régi-új hatalom, amely vétkes az „ősi bűn" továbbgerjesztésében: a magyar társadalom kettészakítottságának konzerválásában. Az egyik oldalon állnak a privilegizáltak, a másikon az elesettek. Nyíltan antiliberális álláspont ez, hiszen köztudott, hogy a polgári államok, valamint a polgári fejlődés útjára lépő országok elsődlegesen mindig a szakértelemmel, a szaktudás érvényesülésének lehetőségével legitimálják magukat. A szakértőséget, a szakértővé válás mechanizmusát még sokan továbbit eldöntő privatizációs vitában, hanem az elementáris realitás kizárólagos tudásának tételezéséből táplálkozó félelemkeltési szándék. Elrettentés a bonyolult és összetettebb megoldások keresésétől, a kompromisszumtól és mérlegeléstől, a fejlettebb kor igényeinek és követelményeinek megfogalmazásától. A népi igény tételezése és tudása mostanság a teljes mértékű kártalanításban, a reprivatizációban, a mezőgazdasági tevékenység idealizálásában, valamint a parasztember és a falu előtérbe állításában fogalmazódik meg. E szemlélet képviselői pedig figyelmen kívül hagyják, hogy a ma összehasonlítás alapjául szolgáló nyugat-európai kultúrákból lényegében eltűnt, felszívódott a falu. A valamikori falusias települések kisvárosokká, de legalábbis városias jellegű településekké fejlődtek, fejlett infrastruktúrával, városias életmóddal, értékrendszerrel, munkakultúrával. A falu Európában a fejletlenebb középmások is kifogásolják. Átmentési csatornát tulajdonítanak e funkciónak, a múlt rendszerben szerepet vállalt értelmiségiek és funkcionáriusok új típusú térfoglalását látják benne. Feltehetően egy majdani új rendszer nem a „honnan jött"-re, hanem a „mit tud"-ra lesz csak kíváncsi. Az elementáris realitás keresésének, tételezésének,jolykor tudásának hangoztatása1 kezdettől fogva jelen van a hangadó kisgazdapárti politikusok körében és az MDF népi indíttatású szárnyában is. Az igazi valóság tudása, a nép akaratának és hangulatának felemlegetése és érvként való használata a kárpótlási törvénytervezet vitája kapcsán csak felerősödött. A „patak vér fog folyni" kétségtelenül nem szakmai érv egy talán minden keleti és balkáni régió településszerkezete, közössége és életformája maradt. Valószínű, hogy meghaladásának igénye, a kulturáltabb, fejlettebb és nagyobb kényelmet ígérő életformák iránti vágy - minden egyéb negatívuma ellenére - tovább fog erősödni az emberekben. Megítélésem szerint hosszú távon nem lehet sikeres az agrárkérdés központba állítása, a mezőgazdaság kitörési pontként való megjelölése sem. Mezőgazdasági termékből már most is túlkínálat van a fejlett országok piacain, ahol pedig felvevőkészség lenne rá - a harmadik világban -, azok az országok nem fizetőképesek. Nagyon nehéz, de a jövő szempontjából talán a legfontosabb kérdés lesz rátalálni azokra a nagyon specializált és gvors. rugalmasságra, alkalmazkodásra képes külgazdasági ágazatokra, termékekre és termelési struktúrákra, amelyekkel a (kis) ország adottságai folytán versenyképesek lehetünk a világpiacon. S ehhez tájékozódóképesség, kreativitás, tudás és intellektus szükségeltetik. A politikai kultúránkban jelenlévő populista ideológia tehát eklektikus, és egyszerűségre, egyszerűsítésre tör. Eklektikus annyiban, amennyiben múltból és jelenből merített töredék szempontjai és értékei (még) nem álltak össze egy egységes, kizárólagos és agresszív gondolati rendszerré. Nem álltak össze még akkor sem, ha képviselőik megnyilatkozásai legtöbbször skandalumokat, de egyelőre elszigetelt, sikeresen „kezelt" skandalumokat okoznak. S egyszerűségre, egyszerűsítésre tör akkor, amikor a társadalmat privilegizáltakra és elesettekre bontja, amikor megoldásaiban ki akarja kerülni a parlamentáris demokráciák intézményrendszerének mindig bonyolult és számos érdektől határolt érvényesítési és ütközési mechanizmusait. Bűnösöket keres és talál (kommunisták, média, elit), s a válság, a civilizációs válság kiküszöbölését is egyszerű morális döntésben, az önbecsülés megtalálásában leli. Pedig a modern kor összetettsége és hazai helyzetünk jelenlegi kaotikussága bonyolult és intellektuális gondolkodásmódot, az előnyök és hátrányok mérlegelésének képességet, árnyalt megközelítést, sokiránvű empátiát és érdekegyeztetési képességeket igényel. Nem hihetjük, hogy van út visszafelé. Balázs Magdolna
