Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
____________ Magyar Hírlap 1991. március ó. Háromezer diákot gyilkoltak le 1989 tavaszán a pekingi Tienanmen téren. Az előre kitervelt tömeges öldöklést a kínai pártállam követte el. Gondoljuk meg: 18-20 éves fiatal kínai demokraták fetrengtek vérbefagyva a Mennyei Béke terén. Egy szál fegyver sem volt náluk, valamennyien az erőszakmentes átalakulás hívei. A magyar fiatal demokraták — emlékezvén a kínai fiatal demokraták tragédiájára — március 5-re időzítették tüntetésüket Budapesten. Tették ezt, jól tudván, hogy a kínai külügyminiszter útja tisztes diplomáciai célt szolgál: a két ország fellazult külügyi, gazdasági kapcsolatainak helyreállítását. És akkor jöttek a fiatal demokraták. Tüntettek. Megzavarták a diplomáciai teázás emelkedett hangulatát. Elképzelem, hogyan fagyott meg a tárgyalóasztal fölött lebegő sárgás-zöld páragőz, miközben a fiatal demokraták ütemesen skandálták:Tienanmen, gyilkosok. A kínai diplomaták, akik a „keep-smiling" mesterei, aligha mosolyogtak. Megfagyott légkörben pedig igen nehéz alkalmas üzleteket kötni. Lássuk be, jókora ellentmondás feszül itt: barátságosan tárgyal a nép kormánya azokkal, akik ellen a nép tüntet. Csakhog} ennek az ellentmondásnak nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a nemzetközi kapcsolatok szempontjából. Rég túl vagyunk azokon az időkön, amikor a szolidaritási tüntetéseket ugyanazok szervezték, akik a külpolitika hivatásos irányítói voltak; amikor az amerikaiak vietnami intervenciója ellen szervezett tömegdemonstráció szónokai egyenesen a külügyminisztériumból kapták sillabuszaikat. Az emberjogi tevékenység — immár Magyarországon is — az elnyomottakkal, a kisemmizettekkel, a politikai nézeteik miatt szenvedőkkel kinyilvánított szolidaritás azoknak az ellenzéki, de legalábbis a kormányoktól független mozgalmaknak a „kiváltsága"; azoké az erőké, amelyek egyensúlyban igyekeznek tartani a kormányok konform törekvéseit ország-világ előtt vállalt huma- nitárius céljaikkal. Ezeknek a mozgalmaknak nem az a feladata és kötelessége, hogy asszisztáljanak a hatalmi szféra diplomáciai játékaihoz. A humanitárius mozgalmak a riasztócsengő szerepét töltik be; nem csak kenyéren élünk, hirdetik világ szerte. Az emberjogi mozgalmak pedig szükségképpen tiszteletlenek. N. SÁNDOR LÁSZLÓ